Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-21 / 3. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) A magyar földmives. Isten minden embert saját képére és hasonlatosságára teremtett. A Gondviselés mindenkinek megszabta a maga hivatását, munkáját . . . Az üdvözítő Jézus Krisztus a kereszténység nagy családjában Isten fiává, egymás testvéreivé tette a keresztényeket, sőt bele foglalta e szeretetbe még ellenségeinket is. Mondhatja e sorok olvasása közt valaki; „Ni mán ez az újságíró nekünk prédikálni kezd!“ Atyámfiái, mi nem törődünk az effajta megjegyzésekkel. Szükséges a mai időben az ilyen predi- káczio, mert hej! éppeg az a baj, hogy az emberek közt nagyon sokan elfeledték már a felebaráti szeret étről szóló parancsot. Jobban tudják a váltó törvényeket, az üzleti dolgokat, meg a telekkönyvi spekulacziókat. Fennen hirdetik, kiabálják, hogy hát testvériség, meg egyenlőség, jvs azért soha O' O 0«y O sem csúfolták meg annyira ezt a testvériességet, mint éppen ebben az időben. Vagy testvériesség számba vegyük e azt a viselkedést, mit egyesek például a földmives emberrel szemben tanúsítanak? A kik nem törődnek, vájjon hogyan és miből él a földmives nép? Csak a maga házát meg erszényét kívánja biztosítani. Persze a földből, melyet a nép keservesen mivel. A földmives ember is éppen olyan polgára e hazának, mint akár ki más emberfia. A magy ar föld mivesne k meg m u n k áj a, tűzhelye: egyszóval hivatása olyan nemes, olyan fontos, hogy azt valóban tisztelet, becsülés illeti meg! De csak akkor, ha a magyar földmives embereknek helyén van az eszük, rendben van szivük. Ha ők maguk hivatásukat helyes módon fogják fel és töltik be. Atyámfiái, mi arra törekszünk, lelkünk egész hevületével, nappali és éjjeli gondjainkkal azon munkálkodunk, hogy a magyar földmives osztályt tiszteletre, becsülésre méltóvá tegyük. A magyar földmives nép hivatása oly szép, ennek az osztálynak józansága, okossága, munkaszeretete oly országos, nemzeti érdekű, hogy azt egy lélegzetre el se lehet mondani. rvra, hogy ez.a tisztesség, becsülés, nemzeti érdekek valójában érvényesüljön, ahhoz mulhatlanul szükséges, hogy a földmives nép szeresse hivatását. Szeresse a földet, mely szivéhez nőtt; szeresse a falut, melyben élete folyik, szeresse tűzhelyét, hol családot alapított és családjának él. Akkor lesz erős ez a nép, ha büszke arra, hogy ő földmives! Mert igaz, hogy a földmives tiz körme után él, de a földmives házban a megelégedés jobban is szeret lakni, mint bár mely más fedél alatt. Olvastátok ennek az újságnak múlt számában Nagy András János hires magyar földmives ember történetét ? Tiz körmével kezdette keresni ő is a mindennapi kenyeret. Az isten megsegítette. Gazdaggá lett! De a paraszt ruhát le nem tetle haláláig. Büszke volt rá, hogy viselhette, pedig milliókkal rendelkezett. Kocsira világért nem ült volna, egyszerű falusi szekérén járt. Pedig négy lovas hintón járhatott volna! Mily hatalmas példa! Mily gyönyörű történet! Atyámfiái, hogy valaki közületek dús gazdaggá legyen, nem mindennapi történet. Ritka, mint a fehér holló. De a magyar földmives ember, ha tollasodni kezd, akkor már mindjárt merészebben repül. Kezdi ott hagyni a kis fészket. A városokba vágyik. Urakkal czimborál, mulat. Haragszik, ha földmivesnek, parasztnak titulálják . . . Ne tegyétek atyámfiai! A magyar föld-
