Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-20 / 20. szám
154 MAGYAR FÖLDMIYELŐ A bevándorlás — és még valami... Mikor a minapában a főrendek házában szóvá- tették a kivándorlást: ugyanakkor, hasonló éles látással és bátorsággal kapcsolta a jeles államférfiu beszédéhez a bevándorlás kérdését is! A »Magyar Földmivelő« csak nem rég elmondotta a magáét e kérdésben ugyancsak emberül. Igen örvendünk, hogy a főrendek házában is elhangzott a hatalmas szó a bevándorlások korlátozása ügyében. Mert atyámfia, szomorú jelenség, hogy a magyar nép -- olyan esetben is, mikor itthon földje s tisztességes munkája van, itt hagyja hazáját, de még megdöbbentőbb, hogy ezalatt majdnem hasonló arányban tódulnak be a felvidék határain az idegen eleme k. Olyanok, kik már a szomszéd országokban sem tudnak megélni, kik idetódulva hihetetlen leleményességgel foglalják el a ruthén nép tűzhelyét; uzsorával és más manipulácziókkal szedik fel magukat és nyomulnak beljebb-beljebb az országba, hogy könnyedén szerezzenek maguknak földet és jó, könyü életmódot. Ugyan az ég szerelméért, melyik nép, melyik ország nézné el ezt a bevonulást - ha mindjárt magyarok lennének is a bevándorlók — ölbe tett kezekkel!? A jeles államférfiu nagy tudással, hatalmas látókörrel mutatja ki. hogy a legszabadabb államok, köztök még Amerikában is, mily aggódással, körültekintéssel védekeznek olyan idegen elemek bevándorlása ellen, kiknek beözönlése veszélyt, pusztulást, zavart hoz a lakosokra. Mi is mondottuk nem rég, bog}' hiszen valamire való községnek is érdekében van megóvni a községet az olyanok letelepülésétől, kiknek se keresetforrásuk, sem erkölcsi biztosítékuk nincs arra nézve, hogy a községre nézve veszélyesek ne volnának. Hát akkor egy országnak, hol a polgárok oly nehéz küzdelmet folytatnak a megélhetéssel, hol az adóterhek oly súlyosan nehezednek vállainkra : bog' ne kellene megakadályozni az olyan idegenek be- özönlését, a kiktől az állam semmi kötelességtelje- sitést nem várhat, sőt bebizonyítva látja, hogy az uzsora és más furfangos mesterségekkel szívják a nép vérét... A főrendek nagy helyesléssel fogadták a jeles államférfiu igazságon alapuló felszólalását. Maga a miniszter az egész ország előtt ígérte, hogy gondoskodik e veszedelem elhárításáról. Az egész ország megnyugodva vette e jogos önvédelmet . . . Csak egy;két újságból, mint a zsákból ugrott ki — a szeg. És ez az a — valami atyámfia, a melyről szólani akarunk még. Az az egy-két újság fel- sziszszent, mint mikor gombostű hatol az eleven húsba. Erővel rá akarta kenni a jeles államférfiura, hogy olyan »antisemita« (vagy minek is nevezik) izü a felszólalása. No lám! Ügy látszik, hogy azt az újságot a szin igazság hallására megrugta a lelkiismerete. Nem merte tagadni az igazságot, nem merte megczáfolni, de hogy még se hagyja szó nélkül, hát mondani kellett valamit. És ez a valami — bizony hogy hátrafelé sült és ugyan nekiek trefelt. Ugyan kérdjük szeretettel volt-e és van-e egyetlen szavuk ezeknek a feljajduló újságoknak akkor, mikor nvilt, országszerte ismert uzsora üzletekkel elpusztult a keresztény magyer nép és földönfutóvá lett egész községekben? Oh dehogy volt. Hallgattak, mint a macska . . . Nem sziszszentek fel, nem kiabáltak. Tehát ebből azt lehet következtetni, hogy itt, ebben a magyar hazában él »egy ne bántsd virág,« melyhez a világért ne nyúljon senki, még ha hozzá akkora joga és oka is van, mert különben oda kiáltják: »antisemita!« vagy mi ? Ohó, ma már ezen túl vagyunk ! Kinőtt már a magyar ember abból a korból, mikor nekie minden ördögöt a falra festhettek! Itt igazságról van szó és nem gründolásról! ffffi»— A munkás-biztosító intézmény. A földmivelésügyi miniszter tanácskozást tartott a munkás-biztositó intézmény ügyében — és igy most már bizonyos, hogy az erről szóló törvény- javaslatot nemsokára a törvényhozás elé terjesztik. Nagy, nemes ügyről van itt szó, atyámfia. Arról t. i. hogy a hazának azon fiai, kik az egész országnak véres-verejtékkel kenyeret szolgáltatnak ... kenyér nélkül ne maradjanak, ha megbetegszenek, elöregednek, munkaképtelenekké lesznek, meglegyen a betevő falatjuk. Helyes és igazságos dolog, hogy ezt az ügyet maga a törvény veszi ótalma alá és hogy ez intézmény létesítéséhez, fentartásához az országos közadó is hozzájárul. Ugyanazért jó lesz ezen intézmény mivoltával, miben létével már most tisztába jönni, hogy jól felfogván a dolgot - el ne csavarják a becsületes magyar ember eszét. — Mi a cz é 1 j a tehát ez intézménynek? Hogy ha a munkást baleset éri, ingyen gyógyíthassák, két hónapig segíthessék. Ha pedig végkép keresetképtelenné vállnék, segélyezik azontúl is. Ha a munkás haleset miatt meghal, családja 400 koronát kap. Ha az intézetnek a munkás tiz évig tagja volt és bár mi ok miatt munkaképtelenné válik, élete fogytáig havonta tiz korona segítséget kap. E segítség még fel is emelhető, ha majd az intézet megerősödik. Mert azt is tervezik, hogy ne csak a munkás, de a családja is kapjon segítséget, ha a családfő elhal. Ezzel szemben mit kell majd a munkásoknak befizetni? Hetenkint 10 krajezárt. Erről a tiz krajczárról a mi újságunk épen a múlt vasárnap bővebben szólt, hát olvassátok csak el ujfent a Szakái és Lencsés koma beszélgetéseit. Hogy ez intézmény mindenáron segíteni akar a szegény emberen, kitűnik abból, mert még azokra is gondol, a kik esetleg 10 krt sem tudnának hetenkint befizetni. A kiknek ugyanis a 10 kros heti befizetés sok, azok rendkívüli tagok lehetnek és a jótétemények felét fogják élvezni. Csakhogy a szegény ember már gyanakvó; sok tiz krajezárokat elhúztak ugy-e tőletek atyámfia, aztán azt se mondták: vakulj magyar. Ám ez intézménynél a munkás ember teljesen nyugodt, biztos lehet. Hogy a mit ebben az intézményben neki a törvény biztosit, azt — ha törik szakad — meg fogja kapni, arról az ország, az állam kezeskedik. Mindenki beláthatja azonban, hogy azokból a heti tiz krajczárokból bizony, hogy nem lehetne valami erős, nagy kiterjedésű intézmény. Azért segítségére jön az állam maga is, de hozzájárulnak a nagyobb birtokosok is. Majd a következő vasárnapra azt is megmagyarázzuk, hogyan és miképpen ? A madarak mint időjósok. Ha a galambok valamely épület tetőzetén ülve, fejüket keletnek fordítják, ezzel a legközelebbi reggelre esőt jósolnak, ha pedig korán hazatérve az udvar közepén tartózkodnak, ezzel szintén esőt jósolnak. Ha ellenben csak későn térnek nyugalomra, sokáig tartózkodnak a mezőn, az szép időt jelent. Ha a tyuk tolláit felborzolja és jobban, huzamosabb ideig, mint rendesen hentereg a porban, úgy mindenesetre vihar van kitörőben. Ugyancsak viharra van kilátás akkor is, ha a kacsák élénk szárnycsattogással a viz alá buknak és egymást kergetik. Ha a fecskék repülés közben a földet vagy a viz színét érintik, bizton számíthatunk a közelgő zivatarra, ha pedig különösen estefelé, igen magasra repülnek, szép, derült időre számíthatunk. Ha a varjak a szokottnál többet kárognak, esőt várjunk; éppen igy esőt jelent az erdei bagoly kiáltozása, valamint, ha. a barázdabillegető az árok mentén ugrál.
