Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-22 / 16. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

127

— Az erdősítés hatalmas fellendülése arra indította Darányi földmivelésügyi miniszter, hogy Isaszeghen, Nyitrán, Gyöngyös-oroszin, Váczon, Fiúméban és Nyíregyházán uj csemetefa nevelő telepeket állít fel.

— Az uj postabélyegek ellen országszerte mozgalom indult meg, mivel azok színezésüket és értékbeosztásukat tekintve nagyon alkalmatlanok. A legtöbbnek olyan homályos a színe, hogy este alig látni. A külföldi bélyegek legnagyobb része kivitel dolgában messze fölülmúlják a mieinket. Kár a magyar dicsőség rovására ilyen mázolással kiállani a nagyvilág elé. Reméljük, hogy ez országos panaszt kellő helyen meghallják.

— Tíz évi bortermésünk az országos statisztikai hivatal adatai szerint. Az utolsó tiz év alatt 1883-ban volt legnagyobb bortermésünk, midőn négy és fél millió hektoliter borunk termett. 1892- ben a filloxera pusztítása következtében termelésünk leapadt 760.566 hektoliterre. Miután a szőlő felújítása 1896-tól nagy erővel indult, már 1898-ban elértük volna a két millió hektolitert, de ez évben a jégverés óriás kára miatt mindössze

1,400.000 hektoliter volt a termés. Különösen az erdélyi vidékeken volt csekély bortermelés; mig 1896-ban 298.925 hektoliter termett, 1898-ban mindössze csak 66 ezer, 1897-ben a tizenhárom erdélyi vármegyében csak 26 ezer hektoliter bort szűrtek. Bár a megindult szőlőrekonsírukczió a legtöbb helyt még feltermelést sem produkál, a múlt évi bortermés megközelíti a két milliót és remélhető, hogy már a legközelebbi jövőben az ország átlagos terméséhez közel eső számadatot nyerünk, ha ugyan egy nagyobb országos jégverés nem jő közbe.

— A hűtlenek. Édes hazánkat, délibábos rónáját a Kárpátok bérczeit, a hatalmas Duna és szőke Tisza tájait, ezt a termékeny földet február hó folyamán ismét tízezernél többen hagyták el. Legtöbb útlevél Sáros 979, Háromszék 710, Bács- Bodrog 693, Szeben 654, Zemplén 616, Ung 571, Szepes 568, Brassó 516, Nagy-Küküllő 487, Bereg 342. Abauj-Torna 324, Csik 229, Árva 204, Gömör 192, Alsó-Fehér 135, Udvarhely 119, Torontói 118, Kis-Küküllő 111, Szabolcs 110, Fogaras 103 vármegyékben és Budapest székesfővárosi 209 illetőségi! egyének részére adatott ki. Az útlevelek legnagyobb része Amerikába 4539, Romániába 2357 és egész Európába 2057 szólott. »Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk!«

— Ritkán látogatja a halál. Viosopráno svájczi községet, hol már több mint egy esztendeje senki sem balt meg. Az utolsó haláleset 1899. márcz. 26-án volt, a mikor is két testvér halt meg egy ugyanazon órában;ott bizonyára kevés »rozsdást« isznak !

— Nagy-Várzsony veszprémmegvei községben az elmúlt héten egy cseléd gondatlansága miatt leégett a Neisius János és Pap József közös ház. A kár 1200 korona, biztosítva semmi sem volt.

— Az iszákosság áldozata lett Poporád Miklós fogarasi honvéd őrmester, ki egy éjjel ittas állapotban igyekezett hazafelé patakon keresztül, melyben alig volt bokáig érő viz. Poporád véletlenül megbotlott és oly szerencsétlenül esett, hogy a sekély vizbenmegfult. Felesége és tizenegy árva siratja.

— Mit ki nem találnak még! Egy Smith

nevű amerikai ember szemüvegéről szól a hir. Ez a Smith ugyanis olyan szemüveget tud csinálni, a melyen át nem úgy látjuk az embereket, a mint vannak, hanem csak a csontvázaikat. Átlátunk tölgyfa-deszkákon és a ruhán keresztül megolvashatjuk, hogy felebarátunk zsebében mennyi az ezüst- vagy aranypénz. Bezzeg jó dolguk lesz hát ezentúl a zsebtolvajoknak és kasszíi-tölrőiíiiek! Különben higyje, a kinek egyéb dolga nincs!

A MAGIT VILÁGBÓL.

— Menjünk Amerikába? Magyarországnak mostanában sok rossz gyermeke van, a kik szívják ugyan emlőit, mig szükségük van rá, hanem mikor már felcseperednek annyira, hogy a maguk lábán is járhatnak; — szüntelenül elhagyják, idegenbe mennek. De ezeket a hotelen gyermekeket keményen bünteti a jó Isten. Ezer és ezer veszély környékezi őket s számtalan csapás éri őket. Most két szerencsétlen magyar emberről szól a krónika, a kik szintén e határokon kívül keresték a boldogulás útját, pedig jól tudhatták volna, hogy a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely, hogy becsületes magyar ember csak Magyarországon él boldogan, csak Magyarországon hal meg nyugodtan. No de lássuk szerencsétlen honfitársaink szomorú sorsát és okuljunk. — Két magyar ember nyugodtan szállott le egy amerikai bánya sötét üregébe, még csak sejtelmük sem volt róla, hogy sírj okba szállanak le. Mikor javában dolgoznak egyszer csak irtóztató robbanást hallanak s menekülni akarnának, de késő, a bánya beomlott, betemetve nemcsak az összes kijáratokat, hanem bizonyára őket is a romok alá. A borzasztó szerencsétlenségben az a szerencse, hogy ekkor éppen dél volt és a bányában dolgozó bányászok, mintegy háromezerén ebédelni voltak odahaza s igy semmi bajuk nem lett. Talán nem lesz érdektelen, ha a dolog további folyásáról is elmondunk egyetmást. A szerencsétlen család segélyt kért a bányatulajdonosoktól, de nem kapott egy árva fityinget se, mert valami kis hátraléka volt a betegsegélyző kasszában. Az özvegyek és árvák most mehetnek koldulni, ha ugyan lesz valaki, a ki megérti kérő szavukat. Hogy nehogy valaki azt mondja, hogy »mese-dolgot« írunk, ide Írjuk szerencsétlenül járt honfitársaink nevét is. Az egyik Vendel Ferencz, ki Nagy-Kapósról (Abauj megyéből) vándorolt ki; a másik Pálinkás Ferencz kinek neje és családja Amerikában nyomorog. Ha csak kőből nincs az ember szive, az ilyen eseteknek már a hallatára is megindul, könnyekre fakad, de azért még mindig akadnak olyan lelketlen emberek, kik tele torokkal kiáltják: — menjünk Amerikába!

— A párisi kiállítást a franczia köztársasági elnök e hó 14-én megnyitotta. Gondolhatni milyen czeremóniával ment végbe e megnyitás. Előtte való éjszaka még 80 ezer munkás dolgozott, rende zett a kiállítás területén.

— Francziaország újabb birtokot akar szerezni Afrikában Algír alatt. Minapában indult el Algírból egy franczia hadoszlop, a melynek az a czélja, hogy meghódítsa Gurarát és Tuatot a Felső- Szaharában. A expediczió első állomása Duveyrier lesz; azután Ipli, a hol az expediczió a nyarat tölteni fogja. A hódítást csak őszszel kezdi meg. Az expediczió élén egy ezredes van, a kinek kilencz tisztből álló törzskart szerveztek. Van azután az expediczióban egy vadászzászlóalj, egy szakasz az idegen légióból, egy lovasszázad, egy ágyuütég, egy műszaki szakasz, egy utászszakasz és egy egészség- ügyi szakasz. Összesen áll az expediczió 53 tisztből, 1773 emberből, 162 lóból, 579 tevéből és, 193 öszvérből. Az élelmi oszlopot 2500 teve viszi tovább.

— A búr szabadságharcz. A hadi szerencse újra az angolok ellen fordult. Akármihez fog az angol hadvezetőség, mindennel kudarezot vall. Egyelőre nincs is kilátás arra, hogy az angolok folytassák a hadműveleteket s nagy szerencse lesz rájuk nézve, ha Bloemfonteinben nyugodtan megmaradhatnak. Mindazok a részletek, a melyek az eddigi vereségekről nyilvánosságra jutnak olyanok, hogy egyrészt a burok bámulatra méltó ügyességét, másrészt az angol tisztek csodálatos gondatlanságát