Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-08 / 14. szám
106 MAGYAR FÖLDM1VELO SZÖVETKEZZÜNK ! »Perbenyik és Vidéke községi hitelszövetkezet mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja« f. é. márczius hó 25-én d. u. 3 órakor a községi iskola tantermében tartotta IV. rendszerinti évi közgyűlését. Megjelent 59 tag 67 üzletrész képviseletében, az elnöki tisztet pedig gr. Mailáth József ur látta el. — A kitűzött tárgysorozat letárgyaltatván, az igazgatóságba beválasztattak: Diószeghy Pál, Formády György, Árti József, Sápos gv. Ferencz, Pirigyei Ferencz, Móricz f. István, Sohajda István, Szitás János, Sipos István, Mondi István; a központ által ki van nevezve Dudinszky Tivadar. A felügyelő bizottságba megválasztattak: gr. Mailáth József, Kanta Vilmos és Fetykó János, a központ által ki van nevezve Sztankinincz Endre. A közgyűlésen az elnöklő grófunk egy nevezetes eszmét pendített meg, melyet méltónak tartok ide feljegyezni, hogy a jó magyar nép erről tudomást szerezzen. A Hitelszövetkezet ugyanis •4 évi áldásdus működésével oly szilárd alapokra van fektetve, hogy tehetségében áll Perbenyik községben egy oly épületet emelni, a melyben a Hitelszövetkezet, Fogyasztási-szövetkezet, Olvasókör, Bodrogközi Nőegyesület, házi-ipar műhely, községháza és az alkalmazottak lakóhelyiségei volnának elhelyezve. Az illető testületek évi bért fizetnének, melyből a kamat meg a törlesztés kikerülne, úgy hogy’ 25 év alatt a hitelszövetkezet tulajdonává lenne az épület. Az eszme élénk tetszésre talált az egybegyült tagok részéről. Marycz Endre, községi tanító. Tüzek — tűzoltás. Időről-időre buzdítjuk, serkentjük olvasóinkat, hogy nagy gondjuk legyen a tűzvédelemre. Hányszor és hányszor irtunk a tűzoltói intézmény szervezéséről. Példákban, megtörtént esetekkel mutattuk ki, hogy egy-egy községben mily áldással működik a szervezett tűzoltóság. Azóta ismét megérkezett a tavaszi szellő és vele érkezett a vereskakas is. Nagyon keveset olvastunk arról, hogy egyes községekben tűzoltó-egyesületek alakultak volna: de napröl-napra olvassuk, hogy itt is — amott is, mily kegyetlenül pusztisott és pusztít a tűz veszedelem. Sőt fájdalommal halljuk, hogy például Szat- már szomszédságában levő Erdőd községében — a múlt számban irtunk róla — nagy tűz pusztított és a nép jókora része tétlenül nézte a veszedelmet. A csendőrségnek kellett közbelépnie és úgyszólván kergetnie a népet felebarátaink vagyonkájának védelmezésére. Mi kezdetben mindjárt hallottunk erről a bűnös közönyről, de nem irtunk róla. Mert nem akartuk elhinni! Hiteles tanuktól — a veszedelem helyére siető szatmári tűzoltóktól hallottuk azonban, hogy bizony úgy történt! Hát szomorú dolog ez ! Nem hogy közös erővel oda törekednének, a község lakosai' hogy szervezkedés, egyetértő társulással résen legyenek a bekövetkezhető tüzvesze- delemre, de még akkor is összetett kezekkel nézik a pusztulást, mikor a baj az egész községet veszedelemmel fenyegeti. Azért nem csudáljuk, ha vannak jólelkü emberek, a kik azt mondák: minden községben be kell hozni a kötelező tűzoltó intézményt. Mert ott, hol sem a belátás, sem a felebaráti szeretet, sem az emberi érzés nem tudja a közönyt megtörni, ott sorompóba kell lépni — a törvény kényszerének! CSALÁDIKOR. Büntesd az első bűnt! Egyszer csak azt veszitek észre atyámfiai, hogy a gyereknek parancsolni lehet. Eddig, mig csecsemő, kisded vala, ő volt az úr a háznál, a kinek parancsolni nem lehetett. Legfeljebb óvtuk, hogy baja ne történjék, virrasztottunk fölötte, hogy kárt ne tegyen testében. Testében mondom, mert ' lelke még szunnyad a csecsemőnek, a kisdednek. Ám, mint mondám, eljő az idő, mikora gyermeknek meg kell mondanunk: »Ezt ne tedd, mert rossz; ne cseíekedd, mert bűnt követsz el!« De a gyermek nem elég erős arra, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól minden egyes esetben; vagy ha tudja is, hogy ez vagy az rossz: nincs elég erős akarata hozzá, hogy mindenkor elkerülje a bűnt. Hiszen tudjuk, hogy ' még a felnőtteknek sincs sokszor arra való akaratjuk! Tehát segítenünk kell atyámfiai a gyermeket, hogy jó útra léphessen... és bizonyos eszközökhöz kell folyamodnunk, ha ne talán e jó útról félre távozott volna. A segéd eszköz a büntetés! Jól tudod azt atyámfia, hogy az okos kertész addig hajlítja meg a'fát, míg gyönge. Az okos szülő is akkor iparkodik gyermekének rosszra való hajlandóságát kiirtani, midőn azt legelőször észre veszi. Érted-e atyámfia? Mikor először észreveszed. Tehát, mikor a gyermek ajkáról először hangzik el a piszkos vagy káromló szó. Mikor gyermeked először engedetlen, durczás. Mikor irányotokban először tiszteletlen, hálátlan, mikor elsőben nyúl az idegen jószág után, ha az mindjárt egy tűdarab is— akkor rögvest alkalmaznod kell a büntetést, mert különben miként a fa ... úgy a gyermek sem hajlik meg többé. Sok szülő azt szokta mondani, hiszen még gyermek! Mások, most az egyszer elnézem, nem bántalak... Atyámfia, hány és hány szerencsétlen ember sóhajt vissza, hogy bár akkor ütöttek volna a körmére, mikor otthon az első krajezárt, ezukrot vagy más apróságot ellopta. Bár akkor verték volna meg, mikor suhancz korában először tette lábát a kocsmába ... most nem lenne szerencsétlen ember! Úgy. is van! Ha a szülő vagy tanító a gyermek első engedetlenségét vagy más rossz tettét elnézi : a másodikért, harmadikért már úgyszólván a szülő vagy tanító a felelős. Azért igen rosszul gondolkoznak a szülők, mikor a gyermek pártjára állanak, ha az az iskolában büntetést kap. A gyermek érezni fogja, hogy a szülők háta mögött vannak, és e tudatban csupa daczból és a tanító iránt való truczból követik el ismét a rosszat. Azért jól jegyezzétek meg atyámfiai azt a kötelességedet, hogy: »Büntesd az első bűnt!« Füstté vált pénz. Francziaországban nagyban dolgozik a dohányzás ellen alakult nagy egyesület. Az állam — a melynek egyik legfontosabb üzletét támadja meg ez a mozgalom — kénytelen a legnagyobb objektivitással, szó nélkül tűrni minden röpiratot, népgytilést, előadássorozatot. Legutóbb az összes lapokban közzététetett ez az egyesület egy kis számifást, a mely a következőket mondja: Ha valaki csak ötven czentimes (25 krajezár) értékű czigaretlát szív el naponként, egy év alatt 189 frankot költ czigarettára. Ha ehhez hozzáteszünk tizenegy frankot, a menyibe okvetlenül belekerül évenkint a gyújtó és a czigaretta-tárcza, akkor 200 frank lesz az évi kiadás. Tegyük föl, hogy ez a 200 frank tiz évig takarékpénztárban nyugszik, s négy százalékkal kamatozik. 2290 frank lesz belőle. Húsz év alatt három százalékkal 5371 franké növekedik, a mely összeg 161 frank 83 czentimes évi jövedelmet hajt. Tessék csak megpróbálni.
