Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

396 MAGYAR FÖl DMIVEI.O ISMERETEK TÁRA. A világ legnagyobb templomában... Egy szerda délutáu 3 óra 40 perczkor ültünk fel Budán a vasútra és a szakadatlanul rohanó vakló is csak pénteken reggel 9 órára röpített — Rómába. Hát csinos kis ut, ugy-c atyámfia egy léleg­zetre. Nappal csak megvoltunk; társalogtunk, mert társaságban utaztunk mi magyarok, szép volt a vidék is; de uramfia éjjel? Velünk volt egy alföldi, tőről metszett gazda ember is, a mi kedves Dani bátyánk (köszöntőm őt e helyen is). Jól táplált termetén csak úgy feszült a sujtásos nemzeti ruha. — Majd feljön a hold világ, biztatott minket Dani bátyánk, iszen nálunk ilyenkor telte van. De bizony csalódtunk! Mikor az Olasz-földre értünk, mintha az is bujkált volna előlünk. Uram- bátyám csak dugdosta kifelé fejét az ablakokból, de bizony nem látott ő sötétségnél egyebet. Nem is állhatta meg szó nélkül; megpederte kövér ar- czának büszkesé­gét. jól kifent baj’szát s aztán ezenképen adott benső megbotrán­kozásának kifeje­zést. — Tán bi­zony ebben a Ta­bán honban még holdvilág sincsen, voltaképpen... Aztán vette duzzadt tarisznyá­ját, neki fogtunk édes mindnyájan és ettünk magyar miskásan. — Tessenek szeretni, biztatott minket urambá- tyám, Aztán ő maga is keményen neki látott a jó debre- czeni kolbásznak. — Nem szedsz reá, talián — mon­dogatta. Hallottam, hogy milyen szokásod lett légyen. Az idegen em­bernek csak a szemét traktálod, a hasát meg üre­sen hagyod. Értette pedig urambátyám eme mondást ek- képen: Talián országban van mit nézni, de — a magyar embernek nincs mit ennie! * * * *• * *• No de most majd elfeledtem, hogy nekem a világ legnagyobb templomáról, a római szent Péter templomáról kell Írnom, Pedig hej, be sok minden jót elbeszélhetnék még a mi urambátyámmal való utazásunkról. No de nem baj. Hiszen igaz, hogy a mint Rómába érkeztünk, szivünk, lelkünk mindjárt a Szent Péter nagyszerű terére vágyódott, a hol áll: a világ legnagyobb temploma. ...Egy szűk utczából kijutván, egyszerre csak egy gyönyörűséges, lebüvölő nagy téren találjuk magunkat. Óriási gömbölyű tér ez, melynek hatá­rait két oldalról remekül összekanyaruló négysoros oszlopcsarnokok képezik. Előttünk áll az építészet csudája, sz. Péter temploma óriási kupolájával. Belléptünk hát a templomba! Ha a jó Istennek méltó házat képes építeni az ember: úgy abban vagyunk most. Bámulat ragasztja le az ember ajkait, midőn magunk előtt látjuk azt a roppant oszlopos három hajót, azokat a hatalmas boltíveket, melyek alatt oly kicsinynek érzi magát az ember. Lábbujjhegyen haladtunk lassan beljebb-beljebb és némán, mintha a jó Isten maga állana előttünk. Csak egy sóhaj, egy-egy fel- kiálttás hangzott és veszett el a nagy űrben. Az én urambátyám nem állotta ki szó nélkül, Először ő is csak sóhajtott, aztán suttogva mondotta mellettem —■ Való igaz, való csuda ! És aztán: —■ Oh Sára, Sára, ha látnád! (Vala pedig Sára az ő kedves élete párja, a kit — fájdalom — most otthon kellett hagynia,) Többet nem szólhatott, mert már odaértünk szent Péter sírjához. Mindnyájan térdeinkre omol­tunk és imádkoztunk. Igv tett az én urambátyám is, a ki pedig erős kálvinista ember vala. — Itt nyugszik szent Péter, mondottuk. Gyö­nyörű márványkorláttal van e mélyen fekvő sir kerítve. Lépcsőn mentünk le. Előt­tünk feküdt szent Péter koporsója. Szemünk megtelt könynvel, mikor e szerény halász ember koporsóját megpillantottuk. A szent sír­tól nem messze jobbra és oldalt van sz, Péternek fehér márvány. szélen ülő bronz­szobra. De most már zavarban vagyok. Annyi mondani valóm volna és nem tudom, melyi­ket és mit válasz­szák. Hát csak úgy nagyjából! Van-e templomnak 44 oltára, 748 szobra. Építeni kezdették 1506. esztendőben, elkészült 1626-ban, Tehát 120 esztendő alatt. Került 92 millió forintba. Jelenleg évi fenntartása 60 ezer forintot emészt fel. Belefér 75 ezer ember. A múlt­kori nagy pápai ünnepségen tényleg 70 ezer ember volt egyszerre e templomban. * * Atyámfia! tovább is volna! Mondjam még? Ha urambátyámnak Talián országban viselt dolgai­ról szeretnél hallani, úgy szívesen elmondanék még egyet-mást. De ezt csak közkívánatra tehetném! Mit szóltok hozzá ? Szerkesztő. Tréfás kérdések gyermekek számára. Egy fán 27 veréb volt. Édes apád lelőtt belőle 13-at, hány veréb maradt a fán? *■ * * Milyen t ü van minden könyvben ? * » * Milyen lak van a falban ? *• * * Miért van, hogy az embernek két füle és csak egy szája van! Szent Péter tere és temploma Rómában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom