Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-05 / 6. szám

MAGYAR FÖLDMIVEI.Ő 47 A KIK A TÖRVÉNYT NEM TUDJÁK! Adjátok meg atyámfiai mindennek, amivel tartoztok! Akinek adóval, adót; akinek vámmal, vámot; akinek félelemmel, félelmet; akinek tisztelettel, tiszteletet. Ezt az oktatást adja szí. Pál a római híveknek Klandiusz császárra való tekintettel. Pedig Klandiusz bizonyára nem volt kisebb ellen­sége szt. Pálnak, mint az uszódi elöljáróság Balázs Sándor uramnak. Már akár volt, akár nem, de B. S.-nak nem volt jussa a falu érdemes elöljáróiról a korcsmában úgy nyilatkozni, hogy ezek öt jogtalanul ítélték el, nem igaz törvényt láttak őfö,lőtte. Hiszen ha ez az állítás igaz volna, akkor ez I szod község elöljáróságát méltán a közmegvetésnek tenné ki, sőt talán okát is képezhetné a büntető eljárás ellenök való megindításának. De mivel nem igaz és mégis igaznak mondatott: a Törvényszék rágalmazást látott e nyilatkozásban s Balázs Sándor atyánkfiát a btkv. 362, §. alapján 8 napi fogházzal és 10 frt pénzbün­tetéssel sújtotta. Váltig erősitgette B. S„ hogy ő ré­szeg volt, mikor azt a bolondot beszélte. De bizony azt mondták neki : soha se szabad az embernek annyit innia, hogy ne tudja mit tesz, vagy mit íté­széi! Biz ezt érdemes megfontolnia másnak is. A kisértet. Varga Miska, a Pethő Gábor uram kisbérese késő este vetődött haza a talufosztóból . Amint igy ballagott, a Csapóék udvarán meg­látott egy szakasztókosarat telisden leli szép, mosolygó almákkal — A teringetét! gondola magában, — ez éppen nekem való! Uczezu neki! Kapta magát, átugrotta az ala­csony léczkeritést és a kértek alján haza felé ballagott. Szive nyugtalanul dobogott, zaklatta lelki­ismerete. A hold előbujt a fellegek mögül. Amint Miska egy palánk mellett ethaladt, meg­látott egy fiatal suhancz gyereket, hasonló kosárral a kezében. Egyéb se kellett neki! Elkezdett veszettül szaladni, amint csak ereje engedte. Futás közben néha oldalvást tekintett és észre­vette, hogy a másik, kit ő k i s é r t e t n e k né­zett, — nem tágított mellőle. Ekkor eldobta magától a kosarat és lélek szakadva futott haza s még ide-oda nézegetni sem mert. No de hiszen nem is nyúlt többé íj máséhoz! * * Miska most már öreg ember, harangozó Csep- regen s mindenki ugv ismeri, mint becsületes és j ó r a v a 1 ó embert. Obsitos. A telegráf és telefonvezeték hossza a Földön. A Földön lévő telegráf és telefonvezeték hosz- szat az 1897-ik évben a következőre volt becsülve : Telegráfvezeték hossza Európában 2.841,326 lem., Ázsiában 500,203 km., Afrikában 160,065 km., Auszt­ráliában 350,141 km.. Amerikában 1.051,742 km. visz- szesen 7.903,377 km. Kábelek hossza 301,930 km. Telefonvezeték hossza: Európában 1 millió km. Amerikában 1.800,000 km. Egyebütt 200,000. Ósz- szesen 3 millió km. Vasúti telegráf 2.000,000 km. Összesen 13.205,307 km. Akkora hosszúság ez, hogy 330-szor lehetne körülövezni vele a Földet és min­tegy 35-ször elérne a Földtől a Holdig. MI ÚJSÁG? — Rudolf trónörökös halálának tiz éves évfordulója volt múlt hó 30-án. A magyar nemzet ma is kegyelettel őrzi a reményteljes trónörökös­nek emlékét. Adakozó-főpap. Schuszter Konstantin váczi megyés püspök évekkel ezetőtt iskolát építtetett Szolnokon, a melyet Konstantin iskolának neveztek el. A szolnokiak ez alkalommal meg is választották ; a püspököt disz polgárnak. Idővel kicsinynek bizo­nyult az iskola s a szolnokiak megint a jó szivü püspökhöz fordultak segítségért. Schuszter Konstan­tin ismét küldött huszonöt ezer forintot az iskola szükségleteire. A püspök különben a minap tízezer forinttal növelte tisztviselőinek nyugdíjalapját. — A vízaknai csata emléke. A kolozsvári országos történelmi ereklvemuzeum igazgatósága indítványára a Vízaknán 1849. febr. 4-én elesett honvédek emlékét szép ünnepélylyel ülik meg. — Misszió Vaalban. Vaál községben Flódung József és Bota Ernő Jézustársasági atyák szent misz- sziót tartottak. A vaáli nagy templomban naponkint több ezer ember hallgatta az atyák tanításait. Több 1200 embernél járult a szentségekhez, köztük olya­nok, kik már több mint tiz éve nem teljesítették vallási kötelességüket. A nép könyezve búcsúzott el jótevőitől s hosszú kocsi sorral s bandériummal ki­sérte el őket egészen Tabajdig. — Ä perbenyiki kath. olvasókör folyó 1899. évi január hó 29-én »a perbenyiki nyesésben« sike­rült tánczmulatságot rendezett. — Uj hitelszövetkezetek alakulása. Moz­golódnak mindenfelé! Arad, Csanád és Békésvár­megyében busz gazdasági hitelszövetkezet van ala­kulóban. melyek a Budapesten lévő központhoz való csatlakozásukat kijelentették. — Nagy-Kamarás község majd minden lakosa belépett a ' szövetke­zetbe. Igazgatóvá Rigler József községi jegyzőt választották meg. Kövessük a jó példát! — Tüzek, fűz volt Sz.-Má r t o n b a n, Ba­lt o n y - N á n á n, u s i - S z t. - P é t e r e n kigyult egy gazda pajtája és a benne volt takarmánynyal és gazdasági eszközökkel együtt elégett. A kar' igen nagy. — A csángók hazatelepitése. A magyar földmivelésügyi minisztérium megbízásából többen jártak a bukovinai magyarok között, hogy ráve­gyék őket, telepedjenek meg az erdélyrészi állami jószágokon. Minden telepes 37 k. holdat kapna. A telep árát részletekben kellene fizetni és pedig 2 éven át 49 irtot, tiz évig 79 frtot és negyven évig 102 frtot kellene fizetni érte óvenkint. Ä csángók azonban nem akarják elfogadni a feltételeket. — 115 éves ember, névszerint Marinka Ste­fan, halt meg a mármarosmegyei Budafalván. A ritka kort elért ember 1783-ban mint jómódú szülők gyer­meke született, de a hosszú évek, a sok viszontag­ság megfosztották javaitól, csak egy maradt meg: egészsége, 1866-ban panaszkodott, hogy még elbírná rövid ideig a teste gyengeségét, ha valamelyik kö­nyörületes gazda fölszállitaná a havasra egy kis savó­kúrára. Egy jómódú gazda megtette kívánságát s az öreg Marinka úgy összeszedte magát, hogy még har- minczkét évig föntaHotta erejét, igazán »az emberi kor legvégső határáig.« — Téli termés. A szokatlan időjárásban már az ember sem tudja, tél van-e vagy tavasz ? A nö­vényeket is megcsalja az enyhe időjárás. Keszthe­lyen Braun Mór udvarán az egyik aímafa esett téve­désbe s nem csak virágot hozott, hanem egy almát is, mely már dió nagyságúvá fejlődött. Természetes, hogy a. téli termésnek sok bámulója akad, a kik fejüket csóválva jóslatszerűen nyilvánítják aggodal­mukat, hogy megbánjuk még ezt az időjárást. Lehet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom