Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
A semmi-liitüek. Hát ezek már miféle csodabogarak ? — fogod kérdezni édes atyámfia. Én meg sietek kijelenteni, hogy ezek nem bogarak, még nem is állatok, de sze- r e n c s é 11 e n e mhere k. Történt ugyanis Magyarországon, hogy törvény hozatott, melynek értelmében a magyar polgár, a magyar ember, — ha éppen neki ugv tetszik — felekezet nélküli lehet. A mi annyit jelent, hogy hát te Pál vagy Péter, ha nem akarsz se katholikus, se kálvinista vagy egyéb más vallásbeli lenni, hát kijelentheted, hogy te egyikhez se tartozol, hanem leszesz „felekezet né 1 k ü I i“ az-az magyarán: semmi vallásu. Hát hiszen törvényt lehet hozni arra is, hogy valakinek szabadságában áll a kútba ugrani, csak az a kérdés; vájjon észszerű okos dolog e csakugyan beleugrani? Fájdalom a magyar nép közt is akad itt-ott olyan, a ki beleugrik. nem a kútba, de abba "a nagy szabadságba, hogy hát bizony ő felekezetnélkiili, az-az: semmi vallása lesz! Sir a lelkünk az ilyen szerencsétlenekért! Mert szerencsétlen, boldogtalan az-az ember, a ki ellöki a vallást, mely nélkül az ember nem ember, hanem — valóságos állat! Kegyetlen dolog, mikor valakinek nincs hazája. Azt mondják, hogy a hontalannak oly mélységes fájdalmai vannak, minőről nekünk, — kik hazánkban lakunk — képzeletünk sincs. Azt mondják, hogy a hontalannak sirás az élete. Körívekkel fekszik és köny- nvekkel ébred. No hát atyámíiai, szerencsétlenebbek, boldogtalanabbak a semmi vallásnak. Mert nem hontalanabbak azok, kiknek Istenük nincs ? A bujdosó, a száműzött legalább sóhajthat hazája felé. A madárnak azt mondhatja: „Te madár, ha arra repülsz, a hol én születtem, köszönlsd az én falumat!" A szellőt arra kérheti: „Te szellő, ha majd arra mégv, a hol az én hazám van, üdvözöld őt!“ Ah, de a semmi-vallásu nem sóhajthat, nem kérhet, hálát nem. adhat, nem imádkoz- hatik, nem remélhet . . . hiszen neki sem itt. sem ott fenn a csillagokon túl . . . sincs és nem is lesz hazája . . . Hát mit gondoltok atyámíiai, az ilyen embernek nyugodt az élete? Az ilyen embernek nincs fájdalma . .? Van! Van neki egy állandó hóhérja, mely őt folyton-folyvást mardossa, gyilkolja. Tudjátok-e, mi a neve ennek a hóhérnak ? A lelkii'smeret! Ez a kegyetlen hóhér súgja az ő fülébe nappal és éjjel: — - Van Isten, van hit, van vallás, hiába hagytad el! Ez a kegvctlen hóhér viszi őt a teme- tőbe és igy szól neki: „E sírok némák, de hirdetik, hogy van Isten, van vallás, kell hit!“ Ezek viszik őt a különféle kinpadokra, hogy már itt e földön teljes legyen szenvedése. Azt mondják talán erre a semmi-liitüek, hogv hát ők azért hisznek Istenben. Hisznek ? Hit nélkül, vallás nélkül hinni nem lehet. Ne ámítsátok magatokat az ilyen balgaságokkal ! A ki egyszer kijelenti, hogy ő semmi hitü lesz, az elvágta az utat, mely Istenhez vezet! És ha még tudnátok, hogy sokan miért lesznek semmihitüekké ? A minap olvastuk, hogy valamelyik községben néhány ember lett semmihitüvé, mert nem akarnak egyházi adót fizetni!
