Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-29 / 5. szám
36 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMERETEK-TÁRA. Mikor a tenger haragszik .... Láttál-e már tengert, édes atyámfia ? Bizony hogy kevés magyar ember fogja rámondani, hogy hát nem csak láttam, de hajóztam is rajta. Mert a tenger tőlünk jó messze van; meg aztán bizony a magyar népnek van elég oka, hogy ott fogja meg a dolog végét, a hol kenyerét keresi — a faluban. De hát azért szívesen elgondolja az ember: milyen is lehet az a mérhetlen víztömeg, melynek nagyságát, mélységét, haragvó természetét annyiszor emlegetjük? No igen atyámfiai, mert nem igy beszélünk: olyan mély mint a tenger »feneketlen, mint a tenger,« »tengernyi ember« és igy tovább. Katonaviselt magyar emberek, a kik különösen Talian országban részt vettek a háborúban, vagy a kik szerencsét voltak próbálni Amerikában, azok sokszor el-elbeszélik úgy esteliden, hogy hát milyen is az a tenger?Mondanak is olyanokat, hogy a ma- gunkféle egyszerű emberek csak a fejünket csóváljuk reá. Bizony pedig nem tréfa dolog az atyámba, mikor a tenger haragszik. Es milyen fönséges, mikor szelíd., nyugodt. Én, ki neked atyámfia a tengerről beszélek láttam a tengert mind két állapotában. Ott voltam a hátán egy nagy hajón, mikor haragudott, tombolt, és ott állottam mozdulatlanul partján . . . mikor csendes, szelíd volt, mint a bárány. Életem legszebb perczei közé számítom, mikor a tengert először meg láttam. Mert atyámfia, bizony, hogy megrendültem lelkemben. A meddig szemem csak elláthatott . . mindenütt viz és viz. Kerestem szemeimmel a végét. Hasztalan, mindenütt viz és viz. A tenger felszíne sötét kék. De ez atyámfia csak csalódás: Merítettem a tengerből vizet és meggyőződtem, hogy vize éppen olyan tiszta és átlátszó, mint a mi kutvizünk. De mikor megkóstoltuk, akkor éreztük, hogy keserű és sós az ize. A kék szin az égnek vissza tükrözése a tenger felszínén. Azt meg bölcsen tévé a Gondviselés, bogy az óriási víztömeget sóval látta el, mert a só megőrzi a tengert a rothadástól. És erre szükség van, különben a tenger bűze veszélyeztetné a levegőt. De meg atyámfiai a tengerben élet van. Ha leereszkednél a tenger bensejébe, hát látnád, hogy olt egész világ van. Az állatok ezrei, és ezrei élnek ott. Kagylók, koraitok, virágok. A szivacs vagy spongya is ott él. No de el is feledkeztem arról, hogy én voltaképpen arról akartam Írni: milyen a tenger, mikor haragszik. Erre pedig nekem egy levél adott alkalmat, melyet a napokban egy tengeri utas irt az újságokba. Azt írja az az utas, hogy mostanában a tenger nagyon haragos, folyvást nagy viharok járnak. A mi utasunk január 8-án érkezett Triesztből Alexendriába. De hogyan, milyen keservesen jutottunk be Egiptomba. Pedig a mi gőzhajónk — igy ir utasunk — a legpompásabb hajók egyike. Szerdán indultunk el Triesztből, pénteken vihar ért bennünket. Nekünk vasárnap reggel kellett volna Alexandriában kikötnünk. Vasárnap reggel a legnagyobb viharban érkeztünk meg, de nem lehetett a kikötőbe jutni a viharban, mely bizton a homokzátonyra vitte volna a hajót. Teljes 24 órát vesztegelt tehát a hajó a szabad tengeren, várva mig a kikötőbe juthat. Rettenetes 24 óra volt! Az emeletnyi hullámok ke- resztüt-kasul száguídtak a veszteglő hajón, a mentő | csónakok készenlétben. Jajveszéklő nők, halálra szánt férfiak fetrengtek betegen és várták a biztos bajt. Végre reggel felé csillapodni, kezdett a hullámok dühe s a gőzös kiköthetett. Éppen idején volt. mert a hajó gépét teljesen tönkretette a vihar. Szárazföldet értünk végre, de tudom, hogy a ki ezt a 24 órát átélte az soha életében nem felejti el ezt a 24 órát. No hát ilyen a tenger, mikor haragszik! Ä jégbiztosítás és — a gazdák. Annak idejében szólottunk arról a mozgalomról, mely a gazdák körében azon czélból keletkezett, hogy a jégbiztosítást szövetkezeti utón olcsóbbá és általánosabbá tegye, A mozgalom nem aludt el, fájdalom azonban nem haladt annyira, hogy már az 1899-ik évben működhessék a szövetkezet. Pedig — tekintettel a múlt évi nagy jégkárokra, melyek a biztositő társulatokat nagyon is igénybe vették; a jég dijakat az idén újra emelni fogják. Reményünk van azonban, hogy a mozgalom nemsokára sikerre fog vezetni; mert most már a kormánynak is be kell látnia, hogy itt a kormány támogatására múlhatatlanul szükség vagyon. A földmivelési minisztérium Ígéretet is tett erre nézve, A mozgalom vezetői úgy gondolkoznak, hogy ez a támogatás abból az alapból volna foganatosítandó, melyből eddig a jég verte vidékek segítséget kaptak. E segítség évenkint öt-hat száz ezer forintot tesz. Pia ezen összeget a szövetkezet megkaphatná, olyan alacsony dijakat tudna megállapítani, hogy minden gazda hozzájuthatna az olcsó jégbiztosításhoz. Egy azonban bizonyos. A gazdák ez idén nagyon drágán fogják biztosíthatni terményeiket a jég ellen. I? körülményen talán még is úgy lehetne enyhíteni, hogy egyes községek általánosa n (közösen) biztosítanák a határ terményeit! Az oitóvesszökről. 1. Oltóvesszőkül mindenkor a fa fő- és mellékágainak jól kifejlődött egyéves vesszőit kell szedni, és csak egyes kivételes esetekben engedhető meg vizhajtásokat, vagy pedig idősebb galyakat e czélra felhasználni, t. i. akkor, ha egy becses fajtáról más egyéb vesszőt nem nyerhetünk; de ezt hacsak lehet, mindenkor kerüljük el. 2. Az ottóvesszők szedését akkor kell végezni, midőn a fákban a nedvforgás tökéletesen szünetel. E szabály alól csak a nyári baraczkok, szilvák- és cseresznyéknél tesznek némelyek kivételt, azt állítva : ha akkor szedetnek ezekről az oltóvesszők, midőn a rügyek duzzadni kezdenek, sikeresebb az oltás; de ez még bebizonyítva nincs, és igy szabálynak el nem fogadható. 3. Oltóvesszők szedésére mindenkor napos, enyhe időt válaszszunlc és sohasem olyant, amidőn fagyos zúzmara ül a fákon. Ha száraz hideg időben kellene c munkát végeznünk, úgy jó vastag keztyü- ben tegyük azt. nehogy a kéz melegétől a vesszők hirtelen felolvadjanak és veszélyes fagyfoltok támadjanak rajtuk. 4. Oltóvesszőket mindenkor oly fákról kell szedni, melyek épek, egészségesek és termékenyek; mert az illető fa jó vagy rossz tulajdonai az oltóvesszővel átplántáltalak az utódokra is.
