Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-13 / 33. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 264 KÖZÖS TÄNÄÖSADÖ. Nagy-Várad. B. S. Bizony jó volna megfigyelni a községekben is a tüdőbajosok statisztikáját. Korányi tanár szerint Budapesten 1895-ig a tüdő halandóság egy esztendő alatt 2236 halott volt. Ebből következtetik, hogy a székesfővárosban legkevesebb 13 ezer 400 tüdőbajos él állandóan. A legközelebb kiadott közegészségi utasitást a községekben meg kellene jól magyarázni. Milyen jó alkalmat nyújtanak erre az olvasó-körök összejövetetelei. Búcsú. Legczélszerübb az esti öntözés. A déli öntözés nemcsak kárba megy, de árt is. Egészen más, tavaszkor, mikor még az éjjeli fagyoktól tartanunk kell. Akkor öntözzünk reggel, Általános szabály, hogy öntözésre, ha lehet állott vizet használjunk. A jó gazdának kútja mellett 1—2 hordó van, melybe az esti öntözés után vizet mérünk, hogy a másnap esti öntözésre állott viz legyen. Arra a kérdésre, hogy az öntözés a növénynek melyik részét érje legjobban azt feleljük, hogy leginkább a gyökerekbe/ kell a vizet juttatni. Csak vigyázni kell, hogy a kannát ne tartsuk magasra, mert a gyökeret körül nagyon könnyen kimoshatja. — Szatmár. A kérdezett, nagyon is tanulságos, éppen idevágó mese egész terjedelmében igy szól: »Az elaggott oroszlán, mely mindig kegyetlen volt a gyengék iránt, erőtlenül feküdt most barlangjában, bizton várva közeli halálát. Az állatok, mert mindig rettegték hatalmát, most nem sajnálkozának felette; mert vájjon ki is gyászolná a békebontó halálát, ki előtt soha sem lehet senki is biztonságban 2 Sőt inkább valamennyien örültek, hogy nemsokára megszabadulnak tőle. Voltak olyanok is^, a kik éreztetni akarták vele gyűlöletüket, mert sértette őket az igazságtalan bánásmód, melylyel az oroszlán viseltetett irányukban. A ravasz róka gúnyolódó, a farkas pedig bántó kifejezésekkel illette. Az ökör meg-megdöfte szarvaival; a vaddisznó agyaraival sebesité meg ; még a lusta szamár is oldalba rúgta. Egyedül a nemes paripa állott ott a nélkül, hogy bosszúját állotta volna, habár egyszer anyját tépte szét az oroszlán. »Nem rúgnád halántékon beteg kománkat?« — kérdé a szamár. A paripa pedig imigy válaszola : »Gaztettnek tartom bosszút állarii ellenségemen különösen akkor, midőn már ártani képtelen.« — Tanyán. Gazda. Nem kell nevetni ám azt a béres-gazdát. Való igaz, hogy a réten a lekaszált és boglyába hordott széna önmagától is — a belsejében meg- gvuladhat. Ez igen gyakran észlelt dolog. így aratás után, mikor a széna boglyákba rakva kint hever a mezőn, megtörténik, hogy a széna magától meggyükül. Hogy és mint lehetséges ez, azt most itt bajos volna elmondani, de annak gömbölyűre való kigvurását Könyves András bácsi majd elvégzi. — Az apának, ki nekünk leánya jövőjéről irt, igaza is van, meg nincs is. Igaza van, hogy a szülő tartozik leányát figyelmeztetni, hogy a legény, akit szeret, nem érdemes szerelmére. Meg is kell mindent okosan tennie, hogy leányát kiábrándítsa. Talán még erősebb eszközökhöz is nyúlhat, de semmi esetre sem a veréshez, kitagadáshoz — és a többi. De ha — a mint itt is — látja a szülő, hogy esetleg a leány életébe kerüthet a mély bán- kódás, hát akkor Isten neki, te akartad lányom! Lám, a királyi családokban is történik ilyen. Eszünkbe szökik királyunk, a mi áldott szivü királyunk mondása, mikor unokája Erzsébet bajor herczegasszony szeretett egy hadnagyot, de hozzá adni nem akarták. Akkor a mi királyunk így szólott: »Elég áldozatot hoztunk már a politikának, ne áldozzuk fel szegény gyermeket is.« És a házasság megtörtént. Itt a mi esetünknél nem a politika jálsza a főszerepet, de az, hogy szegény a legény és módos a — leánynál atyámfia, ne csináljon kend is a szegénységből politikát, hanem, szóljon úgy, mint a legelső magyar ember. NEVESSÜNK!!! Ez is haszon. János gazda: A szomszédunkhoz már két orvos is jár! Mihály gazda: Kettő is ? No akkor bizonyosan összevesznek rajta! János gazda: Ez csak a betegnek fog használni! Bár ugv lenne! Mihály gazd: Aztán miért? János gazda: Hászen mindétig azt mondják ha kettő valahol összevész, a harmadik jár jól. ; * Miért veszi ? — Minek kendnek az az okuláré, komám uram ? — Nem neköm kő a’, hanem az anyjukomnak. — Hát osztán hátha majd nem lát jó rajta! — Annál jobb, hiszen úgy is meglát mindent, akármit leszek is. * Sokat szenvedett. Koldus: Kérek egy kis alamizsnát ! Ur: Hiszen magának kutyabaja! Koldus : Mert már nem látszik rajtam. Tizenöt esztendeig szenvedtem ám én keservesen. Ur: Mi baja volt öreg? Koldus: Az anyósom velünk lakott tizenöt esztendeig. * A legnagyobb sárkány. Sárkányt készített a Sanyi gyerek, midőn Jani öcscse bement hozzá a szobába, s a munkába merült bátyától azt kérdezte: — Mit csinálsz, Sanyi ? — Hát nem látod ? Sárkányt csinálok. — Azt’ nagy lesz-e az a sárkány ? — Meghiszem azt! — Lesz olyan nagy, mint te ? — Nálamnál nagyobb lesz! — Hát lesz e akkora mint, mint .... a nagymama ? — Te szamár, iszen olyan nagy sárkány, nincs az egész világon, mint a nagymama! Tudósítások. Csan áloson, mint lapunk zártakor veszszük a hirt, az ifjúság által rendezett tánczmulatság kitünően sikerült. A fiatalság ugyancsak friss kedvvel járta a csárdást. Megemlítjük, hogy e mulatság »Petőfi« ünnepélylvel lévén összekötve; szünet közben Mellau István ur szép beszédben méltatta a felejthetetlen magyar költő érdemeit. Kováts Lajos jileb. ur gyönyörű felköszöntőben éltette a fiatalságot s ezek szüleit. Erre aztán kitűnő magyarsággal s nagy elevenséggel éltette Brém Lőrincz ur a helyi plébános urat. A fiatalság közt a jó hangulat viradtig tartott. Rendes tudósító.») *) *) Tudósításokat máshonnan is szívesen veszünk! Terményárak e liét folyamán. TERMÉNY NEME BUDAPESTEN TERMÉNY NEME BUDA- P ESTEN frt kr. frt kr. Árpa nim. 5 80 Muhar 9 Búza mm. 8 55 Bab tarka 5 ____ Ro zs mm. 6 80 Bab nagy fehér (> «so Zab nini. 5 40 Borsó 12 — Tengeri mm. 4 70 Lenese áru min. szer. 18 Luczerna magyar 55 — Köles 4 50 Vörös lóhere Balatczim/7 45 ___ Ká sa 9 Szatmáron, nyomatott Morvái Ján<^áL/f899,,/^
