Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-13 / 33. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 262 ÜGYES-BAJOS DOLGOK. Állami anyakönyvek. Az 1894. október hó elsejétől hazai törvényünk ugv intézkedett, hogy a történő születésekről, halálozásokról és házasságokról szóló okmányokat állami anyakönyvvezető állítja ki. Sok sok kellemetlenségtől szabadulhat meg tehát az ember, ha tudja, hogy mi tehát a teendője azuj anyakönyvvezetéssel szemben? Azért rövidesen e rovat alatt megfogjuk azt magyarázni. Születési anyakönyv. Mi a teendő, mikor a gyermek megszületik? Be kell jelentem a születést azon anyakönyvvezetőnél — és pedig a születéstől számított 8 napon belül — a hol a születés történt. Ha ez irányban mulasztás történik, büntetés lesz a vége. De hát ki köteles bejelenteni a születést? Első sorban az apa köteles. Ha az apa nem volna életben vagy bár mely oknál fogva e bejelentést meg nem tehetné, akkor a születésnél jelen volt bába, vagy esetleg orvos köteles a jelentést megtenni. Ha ezek sem tehetnék, akkor mindenki, a ki a születésnél jelen volt vagy a háztulajdonos is, kinek házában a születés történt. Végre, ha például ezek egyike sem tett jelentést, akkor az anya a mint felépült, tüstént menjen az anyakönyvi hivatalba és tegye meg a jelentést. Mi akötelessége annak, a ki például újszülött gyermeket talál? Köteles erről azonnal a községi elöljáróságnak jelentést tenni! Hát azért, hogy állami anya k. v. v a n, hagyjuk, k e r ü 1 j ü k e 1 v a 11 á s u n k s z o 1 g á j á t vagy a templomot? Pogány emberek nem akarunk lenni. Az istenfélő, vallásos, keresztény szülők a papnál is bejelentik a születést, hogy a keresztény anyaszent- egyház tagjai sorába írhassa a gyermeket, miután annak rendje és módja szerint a szent keresztségben részesült a gyermek. Okos, lelkiismeretes szülők a keresztelkedést sem hagyják-halasztgatják. Mert a gyermek élete nagyon halandó és ha a kis ártatlan keresztség nélkül költözik el e világból a szülők egész életen keresztül lelkiismeret furdalást érezhetnek a mulasztásért. Földadó-elengedés elemi károk miatt. A közigazgatási bíróság szüneti tanácsa We- kerle Sándor elnöklete alatt és Benedek Sándor itélőbiró előadása mellett tartott ülésen több elemi kárból földadó-elengedési ügyet tárgyalt s nagy- fontosságú határozatokat hozott, amelyek gazdaközönségünket bizonyára érdekelni fogják. így: 1. K. községben 1898. július hó 31-én jégeső volt, amely a pénzügyigazgatóságnál 8 napon belül bejelentett, de a községi közegek késedelmes ] eljárása miatt a kárfölvétel nem történt meg ideje- | korán. Ez okból a pénzügyi hatóságok az adóelengedést megtagadták. A közigazgatási bíróság kimondotta, hogy a kár utólagosan felveendő s a földadót el kell engedni, mert a hatósági mulasztás sem a károsult felek törvényadta jogát nem érintheti, sem pedig a kir. kincstár jogosulatlan előnyére nem szolgálhat. 2. J. község határát 1898. augusztus havában árvíz borította el. Ebben a káresetben a közigazgatási bíróság kimondta, bogy a helyszínén törvény- ellenesen fölvett kárjegyzék kiigazításának helye van, hogy a már betakarított búza- és árpa terményekre nézve adóelengedés nem igényelhető és hogyha a réteken csakis a sarjtermés ment tönkre az árvíz következtében, a földadónak csupán cgy- harmadrésze engedhető el. MI ÚJSÁG? — A Petőfi-ünnep közlelkesedéssel zajlott le, de nem minden szomorúságtól menten. Elsőben is fáj a nemzetnek, hogy a románok tüntetőleg távol maradtak. Pedig hát ők is élvezik azt a szabadságot, melynek kivívásában Petőfi lantja is oly nagy szolgálatot tett. Más az, hogy Kovács G y u í a nagy művészünk ott Petőfi sírjánál, érczemlékénél ájultan rogyott össze és pár napra reá meghalt. Jókainak, a koszorús Írónak szavalta Kovács szép alkalmi költeményét. Elszavalta, előadását megtapsolta a nagy ünneplő közönség, de a művész már nem hallotta. Megemésztette a lelkesedés, az érzés gyönge testét ! — Baros Gábor emlékezete. Augusztus elsején volt t i z éve. hogy a vas miniszter — Baros a zóna tarifát behozta. Ezt az évfordulót csöndes, de megható ünnepséggel ülték meg Budapesten a Baros szobornál. — A debreczeni csata évfordulóját is megünnepelték a derék debreczeni polgárok. Először az Isten házában gyűltek össze, hol W óla fka püspök mise után oly gyújtó beszédet mondott, hogy utána a hívők egyszerre állottak fel és minden ajak énekelte: »Isten áldd meg a magyart!« Aztán a csatában elesett hős honvédek sírjához vonult a nagy néptömeg. — Püspöki tanácskozás leszen augusztus végén. Fő dolgát a kath autonómia kérdése fogja képezni. — Pártoljuk a hazai ipart! czimen igen megfigyelni való észrevételt tesz a nagyváradi »Tiszántúl.« Ez a jelszó úgymond eddig a gyáriparnak szólt. Az ám, de nekünk a kis ipart nem lehet magára hagyni! Mit kelljen tehát csinálni? »Tessék társaságba lépni a kisiparosoknak!« Tehát vissza ugy-e — mondjuk mi a czéhszövetség felé. Igen a czéh világ is megmutatta, mennyi erő rejlik a társulásban ! Hát szövetkezzenek a kis iparosok is! — Hazánk idei gabona termésének meny- nyisége most már végleg megbecsülhető. Az ország gabonatermése semmi esetre sem jobb a közepesnél — Egy kis kiegyezési statisztika. A kiegyezési javaslatoknak a magyar képviselőházban történt elfogadása alkalmából Sturm Albert, a magyar kormányoknak mindenkori hü félhivatalosa, kiszámította, hogy a kiegyezési tárgyalások megkezdése óta 89-szer utaztak a magyar miniszterek Bécsbe. E szám mögött messze hátra maradt azon utazások száma, melyeket a kiegyezési tárgyalások folytatására osztrák miniszterek tettek Budapestre. Ma egy bécsi újság számítja ki, hogy az osztrák minisztereknek útiköltségül a kiegyezési tárgyalásokhoz 3769 frt 40 kr fizettek ki. Ez az aránylag kevés költség a következő utakra oszlik fel: Az osztrák miniszterelnök leutazott Budapestre 14-szer. A pénzügyminiszter 17-szer. A kereskedelmi miniszter 11-szer. A földmivelésügyi miniszter 8-szor. Ezzel szemben ;i magyar miniszterek közül: A miniszterelnök l.'l-szor. A pénzügyminiszter 10-szer. A kereskedelmi miniszter 7-szer. A földmivelésügyi miniszter 6-szor utazott fel Bécsbe kizárólag a kiegyezési tárgyalásokhoz. Végül kiszámította az osztrák statisztikus, hogy Goluchovszki gróf külügyminiszter ötször utazott Budapestre ugyanebben az ügyben.
