Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-13 / 33. szám
260 MAGYAR EÖLDMIYELŐ ISMERETEK-TÄEÄ. Gazdálkodtak-e é3 hogyan az ősmagyarok!? Ezt bizony nagyon érdekes lenne, ha tudnék, fogod mondani atyámfia. Magam is sokat búvárkodtam ez irányban, de bizony arról, hogy a mi őse- ink hogyan és mi módon gazdálkodtak, csak édes keveset tudhattam meg. A hagyomány — vagyis az a történet, melyet öreg adott fiatalnak és mikor ez is aggastyán lett, ismét ráhagyta a fiatalra, mondom — a hagyomány azt mondja, hogy a mi őseink nagyra becsülték a kövér legelőket — ott Ázsiában is, a honnan ide, ebbe a hazába vándoroltak. Mikor Hunor és Magyar, (ez utóbbi ivadékai vagyunk mi) azt a szép szarvast űzték, melyről a hagyomány szól, csodálkozva látták, hogy a hova jutottak — ott milyen kövér a föld. El is búcsúztak atyjuktól és ezen a vidéken telepedtek le, nyilván azért, mert nagyon al- kalmas volt a baro rate n y é s z t é s r e. Azonfelül a mi őseink nagyon szerettek folyók mentén tartózkodni, mert a halászatot is űzték. De az ős magyar rajongásig szerette — a lovat. Ha lóra pattanhatott, szállott, mint a vihar. Volt szarvasmarhájuk is, bivalyuk, juhok és kecskéjük. Ä sertéssel csak uj hazájukban ismerkedtek meg. Mikor aztán a magyarok elfoglalták ezt a szép magyar földet, bizonyos, hogy inig a vitézek harczi kalandok után jártak : addig egy része a népnek itthon maradt. Legeltették az állatokat és művelték a földeket. Persze, milyen művelés lehetett ez? Nagyon kezdetleges. Azt biztosra veszszük, hogy a búzát, rozst, árpát, zabot, tatárkát, kendert, tehát a legszükségesebb élelmi szereket ismerték és termelték. De a magyar most is legjobban szerette a lovat. Egészen más képet mutatott aztán Magyarország, mikor a kereszténység terjedni kezdett. Idegen papok, szerzetesek jöttek az országba, a kik aztán a népet megtanították a föld mivelésére. Mikoron pedig a harczi kalandok megszűntek és a magyarnép megcsendesedett: ak- korhneg éppen megkezdődött a mezőgazdasági élet. A szerzetesek irtották a rengeteg erdőségeket, tanították a népet a földmivelésre és okosabb állattenyésztésre. Szent István királyunk volt az, a ki megalapítván a keresztény Magyarország alkotmányát, adományozásával megteremtette a n a g y b i r tokosok, k ö z é p- és kisbirtokosok osztályát. Mikor a tatár aratott. Szépen megművelt földek voltak már hazánkban, mikor felhangzott a vészkiáltás: >Jön a tatár!« Ez a népcsorda Ázsiából szakadt Isten csapásaként hazánkra. Az úgynevezett tatárjárás elpusztította az egész országot. Egész vidékek néptele- nekké váltak. Kit leöltek, kik elbujdostak a hegyek barlangjaiba. Hogy a tatárok nagyra becsülték ami terményeinket, mutatja az is, hogy miként csalták meg őseinket. Látszólag kitakarodtak az országból. Aztán hamis kémekkel, meg levelekkel üzentették a megrémült és elbujdosott népnek a király nevében: — A tatárok kitakarodtak a hazából. Ne féljetek, térjetek vissza tanyáitokba, műveljétek a földeket. majd én is haza megyek. A nép bízott; sirva-busulva vetett, munkálkodott. Mikor aztán eljött az aratás ideje, a tatár megint itt termett és elvette a termést, elpusztította a hazát, néptelenné tette az országot. Negyedik Béla király sírva nézte a nagv pusztulást. Mert napi járásnyira nem talált embert, csak romokat, emberhullákat és ragadozó farkasokat. De nem esett kétségbe. A szomszéd országokból hozatott búzát, gabonát és újra kezdé megalapítani a hazát. A kisbirtokosok saját földjüket művelték a városok közelében. A jobbágyok földje ugyan a földes uraké volt, de arra beépítés és művelés által állandó jogot szereztek. A cselédséget ezen időben földek átengedésével fizették, tehát ők is földművelésből éltek. Mikor a nép az izgató szavára hallgatott! Magyar mezőgazdaságunkra szomorú időszak következett, mikor eg}' Dózsa nevű, alacsony származású katona fellázította a szegény pórnépet. Az elámított népet leverték, Dózsát kivégezték. De mikor ezt a szomorú dolgot olvassuk, látjuk egyszersmind a tanulságot, hogy ebhői sem a népnek nem volt haszna, a gazdasági viszonyokra meg éppen nagy csapásként esett. Mert mi lett ennek a törvénytelen lázadásnak az eredménye ? Az áldatlan harezban megfogyott a népesség. A jobbágyság megbünhődött. A terhek szaporodtak. A jobbágyság ismét földhöz kötött szolga lett — majdnem háromszáz éven keresztül. Mikor még a szántó is kardosán járt az eke után! Hpj. az a török, be sok szenvedést, nyomort, megaláztatást hozott a magyar fejére! Különösen, hogy megtörtént Mohácsnál a nagy, gyászos nemzeti temetés, azután következtek hazánkra a szomorú gazdasági állapotok is. Három ország lett egy országban! tele búval, nyomorúsággal! Az ország szivében a török volt az ur. Török basák parancsoltak. A szegény nép azt sem tudta, kinek fizessen adót. Megfizette legtöbbször a töröknek is. meg a németnek is. így persze egész területek pusztultak el, mert a nép örült, ha megszökhetett. Azért mondta a nép, hogy a hova a török lova lép, ott fű nem nő többé. De hiszen nem is nőhetett, mikor mindig véA. szatmári kálvária-temnlom.
