Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
244 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMEBETEK-TÁRA. Könyves András bácsi oktatása. Még egyszer a jégfellegek elhajtásáról. Oh- közelről érdekli a dolog a magyar gazdaközönséget és oly áldásosnak ígérkezik az a felleg- kergetés, hogy minden figyelmünkre méltó. Amint hogy magyar újságaink is széliében írnak róla mostanság. Földmivelésügyi miniszter urunk is gondjába vette már a fellegkergetés dolgát, és utóbbi írásom óta olvasom, hogy már nemcsak Polgárdi községében, hanem Alsó-Lendván és ennek környékén, nemkülönben Stridon és Ikervárott, meg a Dunántúl más vidékein is készülődnek a viharfellegek megfenyegetésére. Adná a jó Isten, hogy óhajtott siker jutalmazza az ő kísérleteiket! . . . De halljunk szót és értsük meg a következőket ! Mi az a köd, jelleg és eső 9 Ha mi egy hideg ablaküvegre rálehelünk, a tüdőnkből kiömlő vizpárák az üvegtáblán végtelen finom vizcseppek- ben rakódnak le. Azt mondjuk ilyenkor, hogy az ablak megizzad. Ha egymásután többször lehelünk az üvegtáblára, a finom vizcseppecs- kék nagyobb csep- pekké folynak ösz- sze, melyek aztán lecsorognak az ablaküvegről. A viz- páráknak ilyen összesürösödését, cseppesedését közönségesen a hideg okozza. A föld felszínén levő nedvességek, folyóvizek, tavak és tengerek szüntelenül párolognak,és azért a levegőben vizpárák mindig vannak. Bizonyos továbbá az, hogy fent, nagy magasságokban fagyasztó hideg a levegő. Hiszen sokan közületek, atyámfiai, tudnak oly magas hegyekről, talán látnak is olyanokat, melyeken még nyár derekán sem olvad el a hó és jég. Ha már most a levegőben levő párákhoz hidege férkőzik, akkor azok is mindjárt sűrűsödnek. És igy keletkezik a köd, mely alant járó felhő, — vagy származik a felhő, mely magasan lebegő ködnek nevezhető. Ha a felhőket még nagyobb hideg éri, akkor a vizpárák még jobban sűrűsödnek és cseppekké egyesülnek. Ezek a vizcseppek pedig már jó súlyosak és nem tudván tovább meg- állani a levegőben, lehullanak, leesnek onnan. Ezt mondjuk esőnek. Hát a jégeső miből kerül 9 Hogy mi módon keletkeznek a jégszemek ott a fellegek között? — ezt a tudomány még manap sem tudja egészen megmagyarázni. Ha egy jégszemet kettéhasitunk, azt belül olyan rétegesnek fogjuk tajálni, mint amilyen, teszem fel, a vereshagyma. És azokat az átlátszó rétegeket éppen úgy, mint a hagymánál, egyenként le is lehet fejteni. A rétegeken belül találjuk végre a jégszemnek a magvát, egy összefagyott kis hó- gömböcskét, amilyent mi jégdara néven ismerünk. Az a kérdés már most: hogyan kapják az apró daraszemcsék fent a magasban egymásután azokat a jégrétegecskéket, a melyek által a kis daraszemcsék megnagyobbodván, keletkeznek azok a súlyos, kártékony jégesőszemek? Erre nézve egy bécsi német természettudósnak vélekedését olvastam a napokban. Jégeső csak úgy keletkezhetik, — írja a mi tudósunk, — ha mindenekelőtt jelen vannak már azok a daraszemcsék, melyek, mint már tudjuk, a jégszemnek magvát teszik. Ez a jégdara pedig a levegőnek csak magasabb, hidegebb rétegeiben csi- nálódhatik, a hol tudniillik a fellegek finom vizcsep- pecskéi már megfagynak. így magukban véve ezek a jégdaraszemcsék egészen ártatlan jószágok volnának. De mindjárt baj lehet, ha a jégdara, mikor felülről esni megindul, hullása közben alantabb nagyon lehűlt esőfelhőn keresztül kénytelen menni. Mert ilyenkor ennek az alsóbb fellegnek vizcsep- pecskéi. melyek már különben is fagyásra válók, hozzátapadnak a jégdaraszemesékhez és mindjárt oda is fagynak. így támad a mi félelmetes jéghagymánknak első rétege. Már nagyobbodott a jégszemecske ; de lesz még nagyobb is. mikor alább és alább hullva, több és több vizcsep- pecske tapad hozzá és dermed meg rajta. Mert ezáltal több és több jégI rétegecske fog keletkezni és igy a jégesőszem kártékony nagyra növekszik meg. A nagg titok. A tapasztalás azt mutatja, hogy az egészen nyugvó viz nehezebben fagy meg; de mindjárt jéggé dermedj ha már különben is fagyásra hajlik a viz, mihelyest valamiképen mozgásba jön. vagy pedig jégdarab kerül hozzá. E szerint, atyámfiai, nekünk minden áron arra kell törekednünk, hogy annak az említett alsóbb fagyos fellegnek a nyugalmát valamiképen megzavarjuk, vagyis, hogy ezáltal a fagvást ott éppen előmozdítsuk, siettessük. Mert akkor ennek az alsóbb fellegnek vizcseppecskéiből is csak apró daraszemcsék válnak egvenkint. Így pedig, ha tudniillik már egyszer megdermedtek, nem fognak hozzátapadhatni a magasabbról hulló jégdaraszemesékhez, — vagyis ezek sem fognak gyarapodhatni és olyan félelmetesen megnövekedhetni. Atyámfiai, mikor mi a felleg közé lövöldözünk, ezáltal erősen megrázkódtatjuk a levegőrétegeket felfelé irányban és még ott fent a fellegben is zavart, nyugtalanságot csinálunk, — amint ezt a la- raczk-lövések után lehet is mindjárt látni. De éppen ez kell nekünk. Mert, ha igaz a mi okoskodásunk, akkor az ilyen háborgatás által, mint már tudjuk, abban a fagyosan hideg alsóbb fellegben is csak olyan apró jégdara fog keletkezni. És ez a mi ezé- lunk. A jégdara minden kártétel nélkül hullhat majd le a földre. Vagy meglehet, még esés közben fog elolvadni, mikor nyaranta jó meleg levegőrétegekhez érkezik és csak mint közönséges záporeső zúKővár vidéke.
