Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
Miből él Magyarország? Magyarország mezőgazdaságából él. Vannak ugyan tömérdeken, kik hallván ezt az igaz szóbeszédet: erősen fújják az „adtát“.. Hanem aztán igy aratás táján nagyot ugranak, mint az alatomos macskák. Nagyon érdekes ugyanis mostanában az ujságlapokat megfigyelni. Azok az újságok, melyek az egész évfolyamán fittyet hánytak mezőgazdasági érdekeinkre; sőt előttük az agráriusoknak, földpártiaknak talán annyi becse sem volt, mint a kitoló kásának, bezzeg most meglapulva hallgatnak, szagolnak, mert tudják ám, hogy ebben az országban minden a 11 ó 1 f ü g g, m i n ő a termés ? Ha jó az aratás és ára van a búzának, akkor pontosabban folyik be az adó, az állam is könnyebben mozog. Több jövedelme van a vasutakból, a regálékból. A gazda fizetheti adósságait, beszerezheti szükségleteit, építhet, ruházkodhatik, feleségének is juttathat pénzt vászonra, ruhára. Az iparosnak, kereskedőnek is kerekre nyílik az arcza, a részvénytársulatok nagyobb osztalékról beszélnek. Egyszóval ha jó termésünk van, akkor élünk, ha pedig nincs még az afféle módosabb házakban is úgy leszen, mint a példaszó tartja, hogy t. i. bársony mellény — üres has. Hát méltán kérdezhetjük ugv-e bár atyámfia: „Miből él Magyarország?“ És joggal felelhetünk reá, hogy mező- gazdaságunkból. öreg hiba, hogy ezt a szinigazságot csak nagy későre kezdik belátni. Ha a mi hazánkat egy óriási ezer éves fához hasonlítjuk, úgy ennek a hatalmas fának gyökereit a mi mezőgazdaságunk képezi. Innen kellene kisarjadzani az ország jólétének. Művészet, tudomány, kereskedelem, ipar mind innen nőnek, izmosodnak, fejlődnek. mint annak a hatalmas fának ágai, levelei, virágai, gyümölcsei. De mi ennek az öreg fának gyökereit nagyon elhanyagoltuk. Gondoztuk az ágakat, erőltettük a virágzást és gyümölcsözést, azonközben nem vettünk észre, hogy t át a gyökér felszít*a, felemésztette az ősi táplálékot. Újításra, erősítésre vagyon égető szükség. Most csináljak a minisztériumokban a jövő évi költségvetést. Előre tudjuk, hogy az állam kiadásai megint nagyobbak lesznek. És nem csalódunk, hogy ott is aggódva lesik, milyen lesz — a termés? Mert ott is tudják, hogy Magyarország a mezőgazdaságból él! Nos tehát, abban a költségvetésben el kell végre foglalnia a maga jogos helyét a mezőgazdaságnak is, mint oly tényezőnek, melyen hazánk jóléte megfordul. És mi meg vagyunk győződve, hogy abban a kormányzatban, mely zászlajára azt irta,hogy első sorban hazánk földmivel ő népének érdekeit fogj a m e g v é- deni, erről egy pillanatra sem fognak többé megfeledkezni. Majd ha az aratás elmúlik — azok az újságok, a börze és kereskedő szellem Ilii csatlósai talán ismét kiabálni fognak, hogy hát vége a hazának, mert az agráriusok lefoglalták maguknak Magyarországot! Csak hadd kiabáljanak! Ma már minden igaz hazafi tudja, hogy hát — ,.mibő 1 él Magyarország!“
