Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

231) MAGYAR FÖLDMIYELŐ MAGYAR GAZDA. Ne szedjük le a répa levelét! Daczára a sokszori intésnek és figyelmeztetésnek, még mindig sok gazdának meg van az a rossz szo­kása, hogy lelevelezi a répát, mielőtt az még meg­érett volna. Pedig ezzel a kevés takarmánynyal nem­csak hogy nem segít magának sokat, de sőt azt, a mit e réven nyert, kétszeresen elveszti a vámon, mert jóval kevesebb répája lesz, mint a mennyi takar­mányt a levélből kapott. Ezt a dolgot nagyon könnyen meg is lehet magyarázni. A levelek ugyanis a növénynek azon részei, a melyekkel a levegőből szedett magának táplálékot, még pedig épen azt a szénsavat, a mely­től testét feleleveníti. A ki hát a répának idő élőt leszedi a levelét épen olyan dolgot cselekszik vele mint tenne az, a ki valamely állatnak a gyomrát vágná ki, mert igaz ugyan, hogy a répa nem pusz­tul el a lelevelezéstől, mint elpusztulna az állat gyo­mor nélkül, csakhogy a répa is senyved, nem fej­lődik, hanem elmarad, még pedig annál inkább el­marad, minél több levelet szedtek le róla és minél korábban fogtak hozzá a lelevelezéshez. Nem ritkaság látni, hogy sokan már augusztus elején szedik a répalevelet, tehát olyankor, mikor a répa még teljes két hónapot nőhetne és gyarapod­hatnék; azután csodálkoznak és szidják a répát meg a földet, hogy a répa kicsiny maradt és kevés a termés. Azt se felejtsük, hogy a répalevélnek körül­belül 9/10 része nem egyéb mint viz és csak x/10 ré­sze tulajdonképen tápláló; ennélfogva mint takar­mány nem ér sokat, magánál a répánál mindenesetre kevesebbet. Az sem helytálló kifogás, hogy le kellett levelezni a répát, mert nem volt takarmány. Nagyon száraz időben vagy rossz termésű esztendőben meg- eshetik ugyan, hogy megszorul a gazda takarmány­ban és ilyenkor természetesen onnét viszi azt, a hon- nét veheti, de rendes esztendőhen nem volna sza­bad az ilyennek megtörténni, mert hiszen avval a kevés répalevéllel ugv se sokat segítünk magunkon, ellenben nagyon kevesbítjük a télire szánt takar­mányt. a répát. Hiszen ha a répalevél olyan jó ta­karmány volna, a nagyobb gazdaságokban, a hol nagy területeken termesztik a répát, ugyancsak lele­veleznék, azt pedig seholsem teszik, mert tudják, hogy csak maguknak ártanának vele. Tudják ezt, mert megtették a próbát nemegy­szer; s a ki a betűnek nem hisz, megpróbálhatja maga is, ha teszem azt a répaföldön kijelöl három egyforma darabot, a melyeken egyenlően áll a répa s az egyiket korábban, a másikat későbben leleve­lezi és a kiszedéskor lemázsálja külön mind a három résznek a termését Előre is megjósolhatjuk, hogy ott lesz legtöbb és legszebb répája, a hol épen meg­fagyta a levelet, ellenben ott, a hol leszedte, annál kevesebb és annál satnyább lesz a répa, minél ko­rábban és minél több levelet szedtek le. Ha azután nem resteli a fáradságot, arra is rájöhet, lie lemá- • zsálja a leszedett levelet, hogy mennyi takarmányt nyer igy és azt a kevés és gyenge takarmányt mi­lyen drágán kellett megfizetni azon a helyen, hol kevesebb volt a répa. Magunk is tudunk egy ilyen próbáról, a mikor egyik helyen augusztus vége felé levelezték meg a répát s azután az egészet október közepén szedték ki és azt tapasztalták, hogy mig olt a hol nem bántották a répát, az katasztrális holdján 250 mázsát adott, holott a levelezett répa csak 225 mázsát tehát 1/10 résszel kevesebbet, daczára annak, hogy a leveleket elég későn szedték le és hogy kü­lönben a répa egyforma földben, egyforma magból volt vetve és az egyik része csak ugyanazt a mun­kát kapta mint a másik. De nemcsak avval ártunk magunknak, hogy a levelek leszedése után kevesebb lesz a termés, de az olyan répa, a melynek a levelét leszedték, a ren­desnél vizenyősebb lesz, kevesebb benne a tápláló­anyag, tehát kevesebbet is ér. Igyekezzünk tehát bármi más módon segíteni magunkon, de ne bántsuk az úgy sem sokat érő répalevelet, annál is is inkább, mert azt őszszel na­gyobbrészt úgyis megkapjuk, mivel, ha egyszer a répa érni kezd, a kiszedés előtt azután kár nélkül leszedhetjük a levelét. 11. J. Hol vannnak a legapróbb ökrök ? Ázsia déli része mellet áll Ceylon-szigete s itt vannak a világon a legapróbb ökrök, mert ezek nem nagyobbak 70 czentiméternél, (tehát egy mé­ternél is jóval alacsonyabbak), de azért kitünően lehet őket használni minden gazdasági munkára, mert erősek s tanulékonyak. A szép magyar ök­röknek a szarva is hosszabb, mint a ceyloni ökör a marjáig. (Milyen lehet ott a kisbéres?) Időjárási tapasztalatok. Ha a nappal átellenben világos fény látszik, mintha szivárványfolt volna* akkor nemsokára szél­vész lesz. Felhők, mik egyformán tűnnek elő, mintha he­gyek vagy hóhalmok volnának, tiszta időt jelentenek a feketék vagy ólomszinüek, kivált ha alant állanak és lángveresek, szelet. A fekete vagy fehér és világos szürke vészfel- legek nem oly veszélyesek, mint a veresek és bar­nák, noha az elsőknél a menydörgés erősebb szokott lenni. Ha a csillagok sötéten ragyognak, és a kiseb­bek nem is láthatók, noha az égen nem is látszik felhő, komor idő lesz. HAZÁNK ÜGYE. — Az országgyűlés nyélbe ütötte a ki­egyezést, mely négy éven át súlyos átok gyanánt nehezedett hazánkra s kimondhatatlan károkat okozott az országnak. Megelégedéssel tekintünk a kormányra és országgyűlésre, mely Isten segítségé­vel négy hónap alatt többet végzett, mint elődei hosszú éveken át. Most az országgyűlés tető alá hozta a kiegyezés kérdését s remélhetőleg a fő­rendiház is el fogja fogadni s igy az országgyűlés­nek csupán egy ülése van hátra, melyen bejelentik majd, hogy a főrendiház elfogadta a kiegyezési javaslatokat, felolvassák a királyi kéziratot, mely az országgyűlést október elejéig elnapolja. Ki hitte volna ez előtt egy fél évvel, hogy a honatyák ily rövid idő alatt szerencsésen dűlőre viszik a ki­egyezés kérdését? Bizony senki sem! S hogy ez igy történt abban a legfőbb érdem derék főminisz­terünkké, ki államférfim bölcsességével alig pár hét alatt rendbe hozott mindent. Nagy munkát vé­geztek a honatyák s most nyugodtan mennek haza, mert munka után édes a pihenés. Most midőn a törvényhozók szétoszlanak, őszintén kívánjuk, hogy boldogan töltsék el a nyári szünidőt, hogy erőt gyűjtve, a jövőben annál buzgóbban folytathassák munkálkodásukat. — Petőfi az országgyűlésen. Megható je­lenet játszódott le a képviselőházban. Rátkay László indítványára elhatározták a honatyák, hogy részt vesznek azon a nagy ünnepen, melyet Petőfi emlékének szentelt a nemzet. — Elhunyt képviselők. R a d ó Kálmán a vasmegyei felső-eőri kerület képviselője Karlsbadban szélütés következtében hirtelen elhunyt. A másik képviselő Zsámbokráthy József, a ki a nyitra- megyei zsámbokréti választókerületet képviselte az országgyűlésen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom