Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-09 / 28. szám
220 MAGYAR FÖLDMIVEEŐ ISMERETEK-TAEA. A hering jubileuma. No-no, fogod mondani atyámfia, hát hiszen a hering nem jubilál ? Már miért nem? Hiszen a kántor uram éppen a minapában mondotta, hogy manapság már minden embernek, állatnak, növénynek és egyéb nemű jószágoknak is joguk van a jubileumokkoz. Hát akkor a boringgel miért tennének kivételt? Nem is tettek! Íme, olvasom egy ujságlapban a következőket: A hering jubileuma. Éppen most 800 esztendeje, bog}' egy skót halász kitalálta a bering sózását, melylvel az tartós és Ízletes lesz. Ma 3 száz ezer ember él heri'ng halászati) ól és sok millió ember tápláléka — a hering. Hazánkban is ismerjük ám a beringet. A Danyi komám azt mondja különben, hogy a sós hering nem magyar gyomorba való. Hát hiszen igaz, hogy nálunk inkább az oroszság és oláhság fogyasztja a beringet •— kü1ö n ö s e n ugy nagyböjtben. De bizony, ha Marosa néni jól elkészíti, annak rendje és módja szerint, hát bizony a magyar gyomorban is megállja a helyét. Csak aztán bor legyen ám készle the n, mert nem hiába, hogy a tengerből gyütt ő kegyelme, már mint a bering, de tenger vizet is iszik utána az ember, ha t. i. a borral nem fékezi a mélységes szomjúságot. De nagyon is félre kalandozok már. Pedig nekem az a czélom, hogy röviden-velősen — ezen jubiléum álkalmából elmondjak egyet-mást a hering halászatról. Mindenek előtt felemlítem, hogy a bering Északnyugati Európa köznépének egyik legolcsóbb és nagyon elterjedt tápláléka. Hering volt bőven mindig és van is. A legrégibb időben is nagyon olcsó volt. Mig például egy tyúkért 1820-ban Hannoverben egy fillért adtak, addig egy fillérért 8 beringet kaptak. Hol él a közönséges bering? Az északi tengerben, Ritkán láthatók Grönland és Izland mellett; de az ivás idején nagy tömegekben vándorolnak Anglia keleti partja mellett — a calaisi csatornán át az amerikai partok felé. Vándorlása olyan szabályszerű, mint a madaraké, azért tartózkodási helyüket a halászok pontosan ismerik. Oly nagy tömegekben utaznak, hogy több kilométer hosszú és mintegy 100 méter mély terület tele van heringgel. Az évi kereskedelmi forgalomba jutó boringek száma 10 ezer millió. A bering gyorsan szaporodik. Egyetlen heringben egyszer 68 ezer ikrát számítottak össze. De hát a boringnek is sok az ellensége. Halászszák az emberek, fogják a tengeri madarak,, delfinek, fókák, s ezethalak pusztítják. Mikor kezdődik a halászat? Rendesen júniusban. A halászok bárkákban indulnak útra. A bárkán nagy árbocz van két széles vitorlával és egy kisebb árbocz egy vitorlával. A háló ezer-kétszáz láb hosszú. Rendesen sötét szinü, hogy a halakat el ne riaszsza. Felső végén parafadarabok, apró hordók, léggömbök tartják fenn a tenger színe fölött. A hálót este vetik ki. Egész éjjel lámpa- fénynyel csalogatják bele a halakat s reggel húzzák fel. A felhúzás nem könnyű dolog ám, mert néha másfélezer bering is van a hálóban. Van úgy, hogy három teljes órába kerül a felhúzás. A legelőször fogott halakat hordókba hányják, melyeket aztán a heringvadászok azonnal elszállítanak. A keringek a fogás napján igen jó izüek. Miért sós a tenger? A Pató Pál komájának a Jóska fiától azt kérdezte egyszer a tanító uram, hogy hát mond meg Jóska fiam, miért sós a tenger. — Hát azért instá- lom, felelte a Pató Pál komájának a fia, mert hát nagyon sok hering vagyon benne. No hát akkor bizony most nem ülne a bering j u b i 1 é u m o t. Mert mint mondotta m fentebb valami okos skót halász találta ki ám a bering sózását és ezzel nagy forgalmat és j övedel met teremtett. A kifogott halakból először kiveszik a belet és kopoltyut. Aztán besózzák, az az hordóba teszik rétegenként s minden réteg közé tengeri sót hintenek. íme tehát nem ugv van a dolog, a mint a Pató Pál komájának a Jóska fia mondotta. Mert nem a hering adja a tengernek a sót, de a tenger adja a beringnék. A tengerbe meg a sót a jó Isten adta, mint a szárazföldnek a levegőt, hogy se ez, se az meg ne büdösödjék vagy meg ne romolják. Mert a tengerben is élet van ám. A só menti meg a rothadástól a beringet is, azért ennek a sózásnak a feltalálója olyan hires lett, hogy sírját még a királyok is meglátogatták. Bizony nem kis dolog ez! A bering halászat ma már százezreknek ad foglalkozást és millióknak táplálkozást. A szegény nép eledelei közt a — a burgonyát kivéve — egy sincs melyet ily nagy mennyiségben fogyasztanának el s mely bizonyos tekintetben a hús helyét pótolja. Azért csak ne mosolyogjunk ám, ha a beringnék is — jubéliumot rendeznek. Az irgalmasok háza Szatmáron.
