Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 178 néni is járt sikerrel — a jövőre nfeivé szereztünk akkora tapasztalatot, hogy »ide« is, meg »oda« is megmondhatjuk kendőzetlenül —- a magunkét! Kívánatos ugyanis, hogy a nagyobb földbirtokok, ha már bérbe adatnak, magyar kisgazdák kezébe jussanak. Jelen esetben nem is lehet panasz, mert itt tizenöt »kisgazda-társaság«-nak igen méltányos feltételek mellett adatott bérbe egy igen tekintélyes birtok. Hanem mint meggyőződtünk, — és mondjuk, alaposan meggyőződtünk — átok van a magyar népen, még ebben a kérdésben is! Úgy áll a dolog ugyanis, hogy a kisgazdák társasága örökös perpatvarban van egymással. Mint oldott kévék széthullanak, húznak, egymást emésztik. Torzsalkodnak, perelni sietnek; a mi pedig öreg hiba! Nemcsak reájuk nézve, de különösen az ország.összes kisgazdáira nézve veszedelem az, ha elterjed a hir, hogy hát bizony »ezekkel az emberekkel boldogulni nem lebet!« Természetesen a sok perpatvarnak az a természetes következménye, hogy aztán ha még van is miből a bérösszeget fizetni — késnek: mert egymásközt nem tudnak megegyezésre jutni. Nagy baj ez atyámfiai ! A jó hir rólatok is, másokról is mankón szokott járni, bezzeg a rossz sebes szárnyakon száguld. Egyszer csak azon veszszük észre, hogy országvilág tudja: ime ezek az emberek nem megbízhatók — és igv tovább. így kell aztán egyesekért bűnhődnünk. Egy társaságról alkotott ítéletet ráhúzzák — a többiekre is. A földmives nép érdeke, hogy ilyen dolgok ne történjenek. Igen jól esik lelkűnknek, hogy a nekünk irt levélben már eleve jelezve van ; »fogadjuk, velünk semmi baj nem lesz, mert megtanította már a mai idő a legutolsó parasztot is, hogy kell egy krajezár- ból kettőt csinálni!« Hát úgy legyen! Egymásért és solia egymás ellen. Ide teliát megmondottuk volna a — magunkét. Hát »oda«? Már t. i. a birtokosok se higyjék el, hogy csak az ilyen »kisgazdák társaságá«-val lesz és van bajuk. Ugyan tegyék kezüket szivükre és vallják be őszintén: vájjon az »egyes« bérlőkkel sem volt és van vesződésük? A lapokban nem egyszer olvastunk a »bérlő urak szökésé «-ről és más egyéb viselt dolgaikról. Megjegyezzük, bogy a mi esetünkben, t. i. a levélben kifejezett dolgokkal szemben ez nem áll. Az illető földbirtokos 18 évig tartó tisztes szerződéssel szemben — méltányosan és igazságosan járt el. Hanem megvan annak a módja, hogyan kell ezeket a kisgazdákat ahhoz a földhöz kötni. Szigorral — és mégis szeretettel! Érezzék azok a kisgazdák kötelességük egész súlyát; majd akkor összetartóbbak lesznek! Érezzék. hogy ők bizonyos jótékonyságban részesülnek, de e jótékonyság örve alatt kárt nem tehetnek azoknak, kik nekik ezt a jótékonyságot nyújtják. Gondolják meg a kisgazdák is, hogy hiszen annak a birtokosnak sem lehet a szép vagy rossz időből élni, terhes kötelességeinek eleget tenni. Mert van ám azoknak is gondjuk, bajuk! Atyámfiái, ezt egy perezre se feledjétek cl! No hát már most, ha bennetek csalódnak, sőt egyenes harezban kell veletek állniok: bizony, hogy nem csudálkozzunk — a bizalmatlanságon. így állván a dolog, azt hisszük »ide« is, meg »oda« is megmondottuk — a magunkét! EGYESÜLETI ÉLET. A Bodrogközi Jótékony Nőegyesület működése. A segélyképen kiosztott ruhanemüek és élelmi czikkek 1753 frt 17 krba kerültek, a mely tekintve az egyesületnek fenállási idejét - valóban meglepő. Nem csudálkozunk, ha a Jótékony Nőegyesület eme működése a nép közt igen jó hatást tett. Azon sem csudálkozunk azonban, ha a »népboldogitók« lapjaiban afféle kicsinylő hangok emelkedtek, mert hiszen ezek a jólelkü nők nagyon is megapasztották a »kereseti« forrásokat, ■ A Nőegyesületnek azonban nem csak az a czélja, hogy a szegény nép nyomorán enyhítsen. Mert jól tudja, hogy nem csak az szegén}', ki az anyagiakban szűkölködik, de* még szegényebb, ki szellemileg sötétségben él. Azért felolvasásokat rendez, népkönyvtárakat alapit és — oly újsággal látja el a népet, mely őket nem csak jó irányba terelje, de a mindennapi dolgokról is helyesen tájékoztassa. Abban a szerencsés helyzetbe jutottunk, • hogy§ e czélra a mi lapunkat a »Magyar Földmivelőt« vá- lasztá ki a nemes Nőegyesület, mely bizodalomért itt is forró köszönetét mondunk. Jól esik olvasnunk a jelentésből, hogy lapunkat már megismerték, megszerették a Bodrogközön is. Mi rajta leszünk, hogy a bizodalomra mind jobban és jobban érdemesek legyünk. Népkönyvtárat 18 helyen állít fel az Egyesület. Erről különben már mi beszámoltuk lapunkban, mikor azt is megemlítettük, hogy a földmivelésügyi miniszter ur is 638 kötetet ajándékozott az egyletnek, mely maga 200 kötetet szerzett. Dicséretre méltó dolog, hogy a népkönyvtárakba igen megválogatják a könyveket, mert a népnek csak egészséges szellemi táplálék való. A nőgylet továbbá az iskolákról sem felede- kezik meg. Tudják nagyon jól, hogy azé a jövő, a kié az ifjú nemzedék. Megállapított terv szerint ajándékokkal buzdítják teliát az iskolába járó gyermekeket a vallásosság, szorgalom, becsületesség és munkásságra. Elénk érdeklődéssel kisérik az iskolai életet, a mire hazánkban már rég oly nagy szükség van. Egyszóval a Bodrogközi Jótékony Nőegylet rövid egy év alatt megmutatta, hogy nemes szívvel, áldozatkészséggel, felebaráti szeretettel oly sok-féle irányban mily áldásosán és eredményesen lehet a társadalomnak munkálkodni. Ömmel olvassuk a fővárosi lapokban, hogy legújabban is május 23-án (mint lapunkban már jelezve volt) mily fényesen sikerült a Nőegyesületnek Perbenyiken a »Nyesés«-ben szinelőadással, élőképekkel és tánczvigalommal egybekötött mulatsága. Főrangú, előkelő hölgyek és urak nemes versenyre keltek, hogy művészetükkel, nemes jó lelkűkkel erősítsék és gazdagítsák azt az alapot, melv egy nagy vidék jólétének állandó forrásává leszen. Zemplén és szomszédos vármegyék mozdultak meg, hogy az egyesület alapítójának, gróf Mailáth Józsefné ő méltóságának kitűzött zászlaját diadalra segítsék. Azok a tapsok, melyeket Mailáth Józsefné grófnő zenei talentuma, Sennyei Miezi baronesz, Széczhenyi László gr. szelleme, a királvhelmeczi műkedvelő társaság szép összevágó játéka, valamint a többi szereplők közreműködése aratott — sokáig emlékében lesz a vidéknek, de maradandóbb és értékesebb nyomai ott látszanak majd meg a nép között, melynek boldogitását, jólétét irta kibontott zászlójára a nemes nőegylet.
