Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-02 / 14. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 109 A KÖZSÉGHÁZA. Vigyázzatok! Szomorúan olsvassuk úgyszólván napról-napra, hogy a veres kakas, (mint a pusztító tűzvészt nevezni szokták) a tavasz legeslegelső napjaiban számos községet meglátogat. Vigyázzatok, résen Legyetek azért községek! Különösen az elöljáróság teljesítse, elnézést nem ismerő szigorúsággal kötelességét. A község házánál készletben legyenek a védelmi szerek, tűzoltó fecskendő és a többi. De nem csak a község házánál, de minden gazda udvarán rendben legyenek azon dolgok, melyekre a törvény kötelez, a józanság és előrelátás "figyelmeztet. Biró-uramék ne sajnálják a fáradságot, hanem lelkiismeretességgel vizsgálják és gyakran a házakat, gazdasági udvarokat, csűröket, takarmányok elhelyezését és a hol rendetlenséget tapasztalnak, ott sürgősen intézkedjenek. Nem arról van ugyanis szó, hogy itt egv-egy gazdának az érdekét nézzük, hanem a község javát; mert ha kiüt a haj csak egyetlen helyen is. könnyen áldozatává lehet az egész község. Gyakran dobszóval kell kihirdetni a községben, hogy mi a kötelességük a gazdáknak. Természetes, hogy az volna a leghelyesebb, ha minden községben tűzoltó egyletek alakulnának. De a hol ez keresztül nem vihető, olt legalább is, álljanak össze az értelmesebb, gondosabb gazdák vészbizottsággá; gyűljenek össze mentül többször, beszéljék meg az eshetőségeket és tegyenek meg minden intézkedést arra, hogy a bajt elkerülhessék. Megdöbbenve olvassuk, hogy a minap egyik községben oly készületlenül találta a népet a tűzvész, hogy fejét vesztette mindenki. Még a község rozoga vizipuskája is olyan állapotban volt, a mint azt az egy évvel történt tűz után a színbe betolták . . . Hát az ilyen községháza, vagyis községházának elöljárói bizony, ha nem is huszonöt esztendőt, de huszonöt botot megérdemelnének. A községek rajta legyenek, hogy a községnek becsületes, jó tüzfeeskendője legyen. Ismerünk egy községet, hol a gazdák egy szálig az Első Magyar Általános biztositó Társaságnál biztosították be jószágaikat, kis vagyonukat és ezért a Társaságtól egy szép. hatalmas lüzfecskendőt kaptak. No lám, csak okosan és szemesen kell cselekedni. — fájdalom a magyar ember saját érdekében nem igy tesz — akkor sok minden meg van, a mire azt hittük hogy nincs tehetségünk. Mi gyakrabban fogunk e kérdéssel foglalkozni és mindent elkövetünk, hogy népünket ébren tartsuk! A községi pásztorok, (csordások, csikósok, kanászok) kötelesek a községi elöljáróság előtt megesküdni. hogy a rcájok bízott jószágokat hűségesen fogják gondozni közzéjök az elöljáróság tudta nélkül más állatokat semmi szili alatt fel nem vesznek sa gondjaikra bízott állatok bármelyikén észlelt betegséget azonnal bejelententik. A pásztora szolgálatában álló bojtárokért, illetve azok hibájáért a pásztor köteles felelni és az alól még a községi elöljáróság sem mentheti fel. Mielőtt az állatokat a legelőre kihajtaná, állatorvossal meg kell vizsgáltatni az állatok egészségi állapotát. A ki számba nem vett jószágot hajt ki a legelőre: 200 korona erejéig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. MAGYAR GAZDA, Botos ispán a gazdák közt. Mi az oka ? — Már megkövetem alásan az ispán urat, én ugyancsak nem sajnáltam »a permetezés<-t, hogy azt a vad indulatu »peronószporát« — vagy mi a kőnek nevezik —- elűzzem a keserves munkával szerzett szőlőimből, de bizony csak nem vettem sikerét ! — Az lesz az oka — Bundás gazda — szólott nagy figyelem közt Botos ispán ur, hogy hibásan hajtotta végre a permetezést. Mert jól védekezni csak úgy lehet barátaim, ha töviről-hegvire megértjük ennek a csúnya ellenségnek az egész természetét. — Nagyon kérnők tehát az espán urat, csengtek a gazdák, kegyeskedjék a mai vasárnapi beszélgetését ez erányba terelni. Mert bizony itt lesz az ideje ő kegyelmének. — Hosszú nóta az barátaim, de hát megkísérlem róstonkint szedni a dolgot. Fogjunk is csak hozzá megvest. Hogy ismerjük fel? Ez a sok bajt okozó gomba (ellensége a szőlőnek) legelőször május végétől julius elejéig szokott mutatkozni. Aztán végzi pusztítását júliusban, i de különösen augusztusban és folytatja ám egész szüretig. Ha Bundás gazda jól megvizsgálja a pero- noszporás szőlőt, hát látni fogja, hogy a szőlőlevél alsó lapja foltonként úgy néz ki, mintha ezukorpor- ral volna behintve. Vagy talán, mintha rajta dér lenne. Persze eleinte azok a foltok aprók és össze- visszások. Rendesen a levél főbb erei útjában láthatók, de később összébb olvadnak és nagyobbakká nőnek. Mit láthatunk a levél felső lapján? Éppen olyan helyen, mint az alsó lapon jelentkező először sárgás, később vereses barna, de nem kiemelkedő. végre elszáradó (legtöbbször kerek) foltokat. Jól meg kell különböztetni! Sokan nem ismerik fel valójában ezt a pero- noszpora gombát. Összetévesztik az úgynevezett »néni ez b e te gsé g«-gel. Pedig e kettő könnyen megkülönböztethető. A nemezbetegség rendszerint nem veszedelmes. A nemezbefegség foltjai a levél alsó lapján bemélvedtek, aztán olykor piszkos fehérek, máskor, de ritkábban hófehérek, barnás-fehérek, sárgák, sőt vereslők. Tömött nemezhez hasonlók, mintha sűrűén álló szőrökből állnának. A levél felső lapján pedig — éppen azon helyen, mint az alsó lapnál — apró dudorszerü kiemelkedések tűnnek elő. Ezek színe rendesen sárgászöld vagy tiszta zöld, a fiatal leveleken vereses. De a perorioszporát gazd’ uramék különböztessék ám meg az úgynevezett í »1 i s z t b a r m a t«-tól is. Ez már l. i. a lisztharmat — a levelek felső lapján pókhálószerü, a szőlőszemeken pedig lisztszerü piszkos fehér bevonatot képez. Hogy szaporodik'? Hát atvámfiai, mint a gombák általában, ügy a peronoszpora is a spórák által szaporodik. Ez a spóra pedig nem más, mint ennek a veszedelmes gombának a csirája. Még pedig ezek a csirák vagy spórák n y á r i a k vagy telelő k. A szaporodás főleg a nyári spórák által történik és terjed Mert a nyári spórák megjelennek a szőlő összes- földfeletti zöld részein, de főleg a levelek alsó felü~ létén s aztán a gyümölcsön is és a már ismerete foltokat képezik. Ezeket a spórákat főleg a szé? hordozza szét és hullatja el. Ha a nyári spórák az tán a szőlő zöld részeire hullanak és eső vagy har“ mateseppet találnak, kellő melegben tovább fejlőd"
