Magyar Egyház, 2011 (90. évfolyam, 1. szám)
2011-02-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11. oldal "NINCSEN ITT, MERT FELTÁMADOTT!" Máté evangéliuma 28:5-10 I I Azt hiszem hogy - bármennyi-re is ünneprontónak tűnjék, vagy bármennyire is fájdalmas legyen számunkra - nem beszélhetünk a Húsvét-ról, nem beszélhetünk feltáma-dásról, ha előbb nem szólunk néhány szót a halálról. Nem is annyira arról az elkerülhetetlen biológiai eseményről kell említést tennünk, melynek során a testünk elbomlik-elporlik, hanem arról a szörnyű valóságról, mely sokszor szinte a kétségbeesésbe hajszol minket: nem leszünk! Ugye, hogy Te is álltái már koporsó, vagy sírgödör mellett, mely a számodra legkedvesebbek közül nyelt el valakit? Ugye, hogy Te is feküdtél már betegágyon azzal a bizonytalansággal, hogy talán el kell menned.? Ugye, hogy Neked is voltak már álmatlan éjszakáid, amikor borzalommal gondoltál arra,, hogy milyen lesz majd, amikor nem leszel? Ugye, hogy Téged is kerített már hatalmába a halálfélelem? Ugye, hogy fájdalmaid, kétségbeesésed, félelmeid közepette Neked is voltak olyan gondolataid, hogy itt már Krisztus sem segít? Ugye, hogy érezted már azt is, hogy hiába minden prédikáció, hiába minden Húsvét: Krisztus végérvényesen meghalt!? Ha az előbbi kérdésekre igenlő válaszokat adtál, akkor tudd meg, Te aggodalmaskodó, félelmekkel és fájdalmakkal teli ember, hogy ma Neked szól az Ige, az Evangélium, melyet egykor az asszonyok hallottak húsvét hajnalán: "Nincsen itt, mert feltámadott!..." Megdöbbentő, szinte mellbe vágó tapasztalás: "Nincsen itt.". Ilyen élményben sem az asszonyoknak, sem nekünk nem volt még részünk! Hiszen a halottak mindig megtalálhatóak! Fájdalmas, de mégis megnyugtató érzés, hogy amikor kimegyünk a temetőbe és megállunk szeretteink sírjánál, tudjuk, hogy ők ott vannak. De még fájdalmasabb és teljességgel nyugtalanító lenne azt gondolnunk, azt hinnünk, hogy - majd velünk együtt - ott is maradnak! Jézus már nem volt a sírban! Ellentétben a halottakkal, Jézus nem ott található meg! Mint ahogy minden élőt keresni kell, őt is! Gondoljátok csak meg: hányszor kell napokig, hetekig, talán hónapokig keresnünk ismerőseinket, barátainkat, amíg végre rájuk bukkanunk. Sokszor még a technika adta lehetőségek sem vezetnek eredményhez. Hiába vesszük fel a telefonkagylót, hiába tárcsázunk, gyakran nem veszi fel senki; hiába írunk levelet, leveleket - nem érkezik válasz; hiába üzenünk - nem jön rá felelet. Az élők nem mindig elérhetőek! Jézus már nem volt a sírban. Jézus ott nem volt megtalálható. Az asszonyoknak keresniük kellett az urat. Félelem és reménység, hitetlenség és hit hullámai váltakoztak bennük, amikor egyszer csak szembejött velük Jézus és megszólította őket. Mintha csak rólunk szólna a történet. Nem egyszer állapítjuk meg kétségbeesve: Nincs Krisztus, nincs Isten! Aztán ilyenkor, Húsvétkor, mi is - sír felé induló, sír felé forduló emberek - halljuk az angyali üzenetet: "Nincsen itt, mert feltámadott!" Az örömhír azonban nem igazán ragad meg bennünket. Lelkűnkben még kétségek feszülnek, a hit és a hitetlenség harca még dúl bennünk. Elindulnánk keresni az Élőt, de nem tudjuk, merre induljunk, hol kutassunk utána? Az idézett Ige erre is megadja a feleletet. Az asszonyok az angyal szavára belépnek a sírba. Mondhatnám úgy is: szembenéznek a sírral és a halállal! A tapasztalat pedig egyszerre félelmetes és boldogító: "Nincsen itt, mert feltámadott!" Csak a halál valóságával számoló és ugyanakkor a Feltámadottat kereső ember éli, élheti át a húsvéti csodát: a feltámadott Krisztussal való találkozást. Nem mi találunk Rá, hanem Ő jön szembe velünk, Ő keres meg minket, ő szólít meg bennünket, ő adja a biztatást: ".mondjátok meg az én atyámfiainak." Keresed-e ma az élő Jézust? Mert ő kutat utánad! Megtalálható vagy-e a számára? Mert ő megtalálható számodra! Szólongatod-e Őt naponta, mert Ő naponta meg akar szólítani Téged! Bízol-e valamit is rá? Mert Nála van megbízatás számodra! Éled-e a feltámadás hitét és örömét? Mert Ő él, örökkön örökké! Nt. Kállay László, lelkipásztor (Drámaian növekszik a keresztyénüldözés ... folytatás a 9. oldalról) Az Open Doors adatai szerint világszerte az iszlám szélsőségesek számlájára írható a keresztyénüldözés növekedése. A lista első tíz helyén szereplő országok közül nyolcban az iszlám a legfontosabb vallás, közülük hétben rosszabbodott a keresztyének helyzete az elmúlt évben. Itt főleg a muszlim vallásról áttért keresztyének vannak nehéz helyzetben. Az iszlám vallási törvények, a saría szerint ugyanis őket akár halálbüntetés is sújthatja. A kommunista vezetésű államokban - mint például Észak -Korea és Laosz — ezzel szemben a keresztények főleg állami üldöztetésnek vannak kitéve. A muszlim népesség nagysága ugyanakkor önmagában nem jelent nagyobb fenyegetettséget: a legnagyobb muszlim lakosságú ország, Indonézia csupán a lista negyvennyolcadik helyén szerepel. A kínai keresztyének helyzete valamelyest javult az elmúlt évben. A tavalyi tizenharmadik helyről 2011 elején a tizenhatodikra került az ország. Az Open Doors szerint ez egyebek mellett a 2008-as olimpiának köszönhető, azóta ugyanis a keresztyének nagyobb szabadságot élveznek és a szisztematikus üldözés is eltűnni látszik. Markus Rode, a németországi Open Doors vezetője számára „elfogadhatatlan, hogy keresztyének hitük miatt akár huszonöt évig vagy még hosszabban börtönben kényszerülnek ülni, büntetőtáborokban halálra kínozzák őket vagy menekülniük kell, csak mert a Krisztusban való hit mellett döntöttek”. Az ő szenvedésük nem hallgatható el. Az Open Doors ezért arra szólítja fel a keresztyéneket, a politikusokat és a nyilvánosságot, hogy adjanak hangot az elnyomott és az üldözött keresztyének helyzetének, és imával valamint konkrét támogatással álljanak ki mellettük. (forrás: opendoors.org) Cz.A. (református.hu)
