Magyar Egyház, 2010 (89. évfolyam, 1-4. szám)
2010-10-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 17. oldal Igaz, hogy a fejedelem nem kis büszkeséggel és önérzettel emlegette katonai sikereit, de máig ható példává mégsem ezek magasztosítják alakját. Sokkal inkább országa belső rendjének és békéjének megteremtése, a társadalmi és kulturális fejlődés feltételeinek biztosítása miatt írhatjuk be nevét történelmünk legfényesebb lapjaira. Áprily Lajos 1929-ben „hitet sugárzó nagyságot” ünnepelt benne. Bethlen fejedelemmé választása után, szinte mindent romokból kellett újraépítenie. Intézkedett, szervezett, követelt ennek érdekében. A szász városoktól - kiváltságaik fejében - azt kívánta, hogy önerőből építsék fel városaikat. Újjáépítette Nagyszeben, Medgyes, Gyulafehérvár, Fogaras, Déva, Vajdahunyad, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Debrecen, Kassa várait, templomait. Saját birtokain mindenütt rendbe hozatta, csinosította házait. Elsősorban a gyulafehérvári fejedelmi székhely újraépítéséről és uralkodóházhoz méltó, pazar berendezésről gondoskodott. Érdemes megjegyezni, hogy a táncmulatságok pompája még a nyugat-európai bálokhoz szokott idegen személyt is elkápráztatta. Alighanem ekkor ragyogtak legfényesebben az udvari élet fényei Erdélyországban. Két évvel később a nagy fejedelem már nem élt, utódai pedig alig-alig fejlesztették tovább az általa megteremtett udvari kultúrát. Gyulafehérvár az erdélyi humanizmusnak is jelentős központja volt, amelynek szellemi életét papok, tudósok, művészek tették élénkké és mozgalmassá. Bethlen Gábor nem iskolákban, hanem harcokban és bujdosásban szerezte ember és életismeretét, de volt ideje arra is, hogy azután is képezze magát. Az ország jövedelmének megerősödése lehetővé tette az iskolák és a tanulni vágyó iijúság nagyobb támogatását. Bethlen Gábor életének és korának krónikása, Tamóc Márton állapította meg a következőket: „Nincs még oly fejedelme Erdélynek, aki olyan jelentőséget tulajdonított volna az új értelmiség felnevelésének, mint Bethlen Gábor.” Bethlen tudta, hogy Erdély megmaradásának fő biztosítéka művelt, képzett, s tudását szülőföldje szolgálatába állító ifjúsága. Felismerte azt, hogy kis országának különösen fontos a műveltség minél magasabb színvonalra emelése, hogy tudással, szakértelemmel sokszor pótolni lehet a belső forrásokat, a hiányzó anyagi eszközöket. Nagy gondot fordított a tehetséges ifjak kiválasztására, külföldi egyetemekre küldésére (németországi, bécsi, prágai, pádovai, franciaországi egyetemekre), mivel tudta, hogy mind a politikában, mind a kulturális életben képzett emberekre van szükség. Támogatta a jobbágygyerekek tanítását is. Ezért hozott olyan rendeletet, amely megtiltotta a jobbágyfiúk iskoláztatásának akadályozását. Szép példa erre az udvari történetírójának, egykori jobbágyfiúnak, Böjti Veres Gáspárnak az életútja. A korábbi feljegyzések szerint bőkezű anyagi támogatást élveztek többek között a kassai, debreceni, nagyváradi, nagybányai, kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, nagyenyedi iskolák is. 1629-ben külföldi professzorokat hívott meg, akiknek már megvolt a tudományos tekintélyük, és tőlük várta az „akadémia” (főiskola) megszervezését is. A hadjáratok között a meglehetősen rövid békés időszakokban szinte lázas szervezőmunkát végzett a műveltség terjesztése érdekében. Iskolákat alapított, tanárokat támogatott, adománybirtokokat kötött le a fenntartási költségek fedezésére. Színvonalas főiskolai oktatás már abban az időben is elképzelhetetlen volt gazdagon berendezett könyvtár nélkül. Bethlen Gábor könyvszeretetéről már a kortársak is legendákat regéltek. Többek között azt is feljegyezték, hogy hadjáratok alkalmával, mezei táborában felütött díszes sátrából sohasem hiányoztak a könyvek. Mindig magával vitte a legszükségesebb könyveit, s a harcok szüneteiben mindig talált időt az olvasásra. Az 1610-es években már olyan jelentős könyvgyűjteménye volt, hogy érdemes volt külön elhelyezni a nyilvánosság számára. A könyvtár keletkezését körülbelül 1613-1614-re tehetjük. A díszes, gazdagon díszített kötetekből álló fejedelmi könyvtárat Bethlen 1622-ben megnyitotta a főiskola számára is. Külföldi professzorok fordultak meg a könyvtárban, de maga a fejedelem is használta állandóan. Könyvtárának polcain sorakozott minden bizonnyal többféle nyelven és kiadásban a Biblia, amelyet a kortársaik feljegyzése szerint többször is elolvasott. Bethlen ugyan református fejedelem volt, de uralkodásának egyik fő célja a „vallásszabadság” megteremtése volt. Ezért fordíttatta le több nyelvre is a bibliát. (Román nyelvre is). A mai ember számára Bethlen Gábor a XVII. század cselekvő embere, a lehetőségek között választani tudó és merő, az alkotó, építő, művészetpártoló férfi jellemképe, követendő példa. Életműve - az önálló és virágzó Erdély megszilárdulása, a műveltség fejlesztése, a vallások és nemzetek testvériségének hirdetése - biztosíték rá, hogy emlékét megőrzi a magyar történelem. Bethlen Gábor üzenetét napjainkra így fogalmazhatjuk meg:- megmaradni minden áron anyanyelvűnkben és kultúránkban- a vallások és nemzetek testvériségének megőrzése- a műveltség fejlődése, fejlesztése- embertársaink iránti tisztelet, türelem Bethlen Gábor „példája sok tekintetben máig ható tevékenysége ma is érvényes tanulságokat fejteget. Egy hazáért fáradozó, annak sorsán sokat töprengő és ezért tettekkel munkálkodó ember igazi arcát pillanthatjuk meg, ha Bethlen Gábor életét tanulmányozzuk. Egyéniségében nem kevés ellentét sűrűsödött össze, de ellentmondásos volt a kor is, amelyben élt. Nem rajta múlott, hogy országegyesitő nagy terve nem valósulhatott meg. O mindent elkövetett, de az európai politikai viszonyokat azonban nem változtathatta meg. Amit alkotott, így is maradandó, az általa teremtett szellemi örökség, a magyar művelődés arculatán többé le nem törölhető jelet hagyott.” (Bicskey István) Lőrincz Mária tanár -a http://bethlen-gabor.ro/html/kepek/bethleng.pdf honlapon található -írásának rövidített változata
