Magyar Egyház, 2010 (89. évfolyam, 1-4. szám)
2010-10-01 / 4. szám
16. oldal MAGYAR EGYHÁZ Bethlen Gábor üzenete Amikor a felkérést megkaptam, hogy a Magyar Egyház számára az idei Bethlen-év alkalmából cikket írjak, rögtön az a gondolat fészkelte be magát a fejembe, hogy nem Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, a virágzó Erdély, a Tündérkert megálmodója és létrehozója tetteiről és életéről fogok írni (hisz mindez bele se férne egy újságcikkbe), hanem egykét tettében és az életében leszűrhető, az utókornak áthagyományozott és általam megértett üzenetéről. Bethlen Gábor életéről sokan és sokkal szakavatottakban írnak és írhatnak. A történelemkutatás nem az én asztalom. De a történelmet nyitott szemmel olvasó emberként, talán tolmácsolhatom a mai magyar társadalom (legyen az anyaországi, erdélyi, felvidéki, vagy amerikai) és annak vezetői számára. Az első üzenetet így fogalmaznám meg: Add oda, ami a tied, hogy megnyerd azt, ami még nem a tied. Milyen biblikusán hangzik! Nem tudom, hogy Bethlen Gábor biblikus gondolkodásának tulajdonítható, vagy csak - ahogy sokan állítják - rendkívüli diplomáciai érzékének, de Tündérkert fejedelme ezt tette. Az isztambuli Fényes Porta, melynek támogatásával Bethlen Gábor fejedelemmé vált, már 1613-ban közölte vele, hogy hatalomra jutásának egyik feltétele, hogy a Báthory Zsigmond által visszafoglalt Jenő és Lippa várát önként átadja a szultánnak. Bethlen ezt akkor meg is ígérte. Az 1613 október 23-án fejedelmi trónra ülő uralkodó a török egyre türelmetlenebb követelőzése nyomán 1616-ban elhatározta, hogy beváltja ígéretét. Csakhogy Lippa őrsége nem engedelmeskedett a fejedelmi parancsnak, úgyhogy Bethlen Gábor maga vonult csapatai élén a vár alá, s négy napi ostrom után bevette azt és átadta a törököknek. Nemcsak Erdélyben és magyar földön, de szerte Európában a közvélemény és a politikum hazaárulásként értékelte Bethlen Gábor tettét. Erdély fejedelmének minden ellensége, ill. ellenfele egyre hangosabban próbálta diszkreditálni az uralkodót, hívei pedig döbbenten vettek tudomást a felháborító eseményről. Hazaáruló - írták, mondták, hirdették mindenütt! És nem is maradt volna más Bethlen Gábor történelmi megítélése, ha az Úr Isten nem adott volna még tizenhárom esztendőt számára, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Bethlen „hazaárulása” teremtette meg azt a bizalmat a Fényes Porta részéről, mely a török csapatok Erdélyből történő kivonásában nyilvánult meg és lehetőséget adott Bethlennek Erdély függetlensége megszilárdítására és országa felvirágoztatására. Odaadott egy várat és megnyert egy országot! Talán, a mai magyar közélet számára is megfontolandó üzenet - mielőtt egymást lehazaárulóznák a politikai ellenfelek - hogy áldozatvállalás nélkül nincs nyereség! Az áldozatvállalásnak azonban nem csak ígéret és ígérgetés szintjén, hanem a tettek mezején is meg kell mutatkoznia. Üzleti nyelven ezt ma úgy mondhatnánk: befektetés nélkül nincs nyereség. De nem elég befektetni, az áldozatot - munkában, kitartásban, becsületességben — továbbra is meg kell hozni, hogy társadalmunk, közösségünk, gyülekezetünk, melyben élünk, tündérkert legyen! A másik üzenet, melyet tolmácsolni szeretnék: Ne vedd el, ami a tied, hogy megtarthasd, vagy visszaadhasd másoknak, ami az övéké (volt)! 1620 nyarán a besztercebányai országgyűlés trónfosztottá nyilvánította a Habsburg-házat és Bethlen Gábort választotta Magyarország királyává. Ezzel úgy nézett ki, hogy Erdély fejedelmének a szétszakadozott Magyarországot egyesítő tervei megvalósultak, hiszen a királyi Magyarország nagy része is felsorakozott mögötte és hűséget esküdött neki, és a Fényes Porta is jóváhagyta királyságát. Bethlenben a becsvágy is dolgozod... Mindezek ellenére Bethlen nem engedte megkoronázni magát, mert érzékelte hogy a Habsburgokkal való (immár a koronáért is folytatod) küzdelem melled a Fényes Portának, valamint magyarországi híveinek a követelései is meg fognak nőni, mely két (vagy három) tűz közé szoríthada volna... Pár hédel királlyá választását követően lejárt a Béccsel kötöd fegyverszünet, s folytatódod a háború. A kezdeti összecsapásokból Bethlen került ki győztesnek, s sorra hódoltak meg előde a még császáriak kezén lévő várak. Azonban a Prága melledi Fehérhegyen a szövetséges cseh-morva hadak vereséget szenvedtek, s Bethlen hiába várta a protestáns szövetségesek és a Porta segítségét, az nem érkezed meg. így, egy kemény tél után, kénytelen volt békét kötni. Lemondod „választod magyar királyi” címéről, a koronát és a királyi jevényeket visszaadta Bécsnek, s ennek fejében a nikolsburgi béke (1622. január 6) feltételeit ő szabta, megtartva az általa már elfoglalt területeket. A választod király, koronával a kezében lemondod a trónról, hogy megtarthassa, ill. visszaadhassa a csapatai kezén lévő területek nagy részét a magyarok számára! Bethlen elsősorban nem nagy király akart lenni - bár a becsvágy őt is fűtődé - hanem nagy királyságot akart: nagynak és magyarnak akarta a Magyar Királyságot! Ezért nem a koronát, hanem más eszközöket választod „országegyesítő céljainak” megvalósításához! Jó lenne megtanulnunk Bethlen Gábortól, hogy nemzetünk és a haza érdekében nem mindig kell elvennünk azt ami a mienk, elfoglalnunk azt a pozíciót, megszereznünk azt a rangot, amiről azt gondolnánk, hogy minket illet meg. Az erő, a hatalom nem a címekben, nem a pozíciókban hanem a szolgálatban van. E szolgálatért pedig a legnagyobb ellenszolgáltatás az, ha sikerül megőriznünk, vagy visszaadnunk a ránk bízodaknak (és legyen ez bármily kis közösség: család, gyülekezet stb.) a hitét, önazonosságtudatát, értékeit. „És ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki, bizonyára senki! ” Kállay László lelkipásztor, Phoenix, AZ A Kárpát-medencei magyar refonnátus egyházak vezetőit tömörítő testület, a Generális Konvent kezdeményezésére Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem emléktábláját avatták fel november 16-án, 11 órakor a Gyulafehérvári Székesegyházban. Az emléktábla a székesegyházban lévő Szent Anna kápolnában kapott helyet. Itt találhatók többek között a Bocskai István fejedelem és Martinuzzi Fráter György emlékére állítod emléktáblák, valamint Izabella királynő és János Zsigmond szarkofágja is.
