Magyar Egyház, 2010 (89. évfolyam, 1-4. szám)
2010-01-01 / 1-2. szám
16. oldal MAGYAR EGYHÁZ ILLÉS ÚTJA A KÁRMELTŐL ISTEN DICSŐSÉGÉBE Jézus mennybemenetelének előképe Illés történetében 1. ILLÉS KÖZBENJÁRÓ IMÁJÁNAK VAN_ EREDMÉNYE „A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.” 1 Királyok 17, 1; „Ezután Illés ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik. Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső! Eközben az történt, hogy viharfelhők sötétítették el az eget, és nagy eső lett. Aháb harci kocsira szállt, és Jezréelbe ment. Az ÚR keze pedig Illéssel volt, és ő felövezve derekát, Aháb előtt futott a Jezréelbe vezető útig.” (Királyok 18,41-46; „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.” Jakab 5, 17k. a. / Isten azért hallgatta meg Illés esőért mondott imádságát, mert Illés tudott az Úrra várni és az Úr ígéretében bízni. Az eső talán még nagyobb és nyilvánvalóbb jele volt Isten hatalmának, mint a tűz. Áháb király is gyorsan elviharzott díszhintójában, nehogy beleragadjon a sárba. És hirtelen megelőzte Illés, aki elfutott mellette a záporesőben. Hogy volt ez lehetséges egy ilyen rendkívüli erőpróbát igénylő nap után? „Az Úr keze Illéssel volt” - hangzik az egyszerű bibliai válasz. b. / És mégis eltűnődünk azon, hogy nem volt-e Illés olyan rendkívüli ember, akivel még soha életünkben nem találkoztunk? - Jakab megfontoltan megállapítja: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi” (Jak 5,17). Nem volt „híres ember”, nem volt „hős”. Azonban teljesen szoros közösségben élt Istennel. Ezért volt Illés imádságának olyan nagy ereje. c. / Nem a saját ügyében mondta ezt az imádságot, hanem közbenjárás volt ez az Úr népéért. „Illés nem volt olyan hatalmas, hogy ne kellett volna többé imádkoznia, soha nem volt olyan bizakodó, hogy ne kellett volna többé várakoznia, soha nem szállt el annyira magától, hogy ne ismerte volna fel az esőt egy picike felhőben” (C. Swindoll). d. / Mi is ugyanannak az Istennek szolgálunk, és ezért nagy, értelmünket meghaladó tapasztalatokat szerezhetünk vele. Az imádság minden esetre harcot is jelent. Aki Lélekben akar élni, harcolnia is kell Lélekben, így várhatunk győzelmet Istentől. 2. ILLÉS PANASZOS IMÁJÁRA IS VAN ISTENI VÁLASZ „Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt.” 1 Kirí9, 4-6. a. / Elég nagy volt Illés kétségbeesése, ha hátrahagyta szolgáját, hogy még mélyebbre jusson a pusztában. A félelemhez és kimerültséghez most az egyedüllét is csatlakozik. Elbátortalanodott emberek gyakran magányos emberek. Illés azonban nem csak magával nincs beszélő viszonyban, mindezzel szemben azt is tudja, hogy mindent elmondhat Istennek (4.v.) „Már az komoly vigasz és fél győzelem, ha egy ember úgy, mint Illés, az Úr lába elé teszi le kudarcait és csüggedéseit” (H. Lamparter); b. / A kimerültségtől elaludt prófétát Isten erősítő étellel lepi meg, nem pedig ítéletes prédikációval. Ez egyébként kétszer történik meg. Isten egészen gyakorlatiasan törődik „kiégett” szolgájával. c. / „Szokás szerint azok a legsebezhetőbb pillanataink, amikor egy nagy győzelem után vagyunk, különösen, ha ez a győzelem olyan Istennel való csúcsélmény, amelyben Illés is részesült” (C. Swindoll). A Kármelen fordulatot jelentő esemény után Illésnek „elfogyott az ereje.” így elnyűtt fizikai és pszichikai ereje sodrásából a pusztába vonult. e./ Illés testi és lelki erői kilúgozódtak az Isten és népe iránti igényes szolgálatban. Az Úr tudta ezt, és új találkozást készített szolgájának önmagával. Az Istennel való találkozásban sajátságos segítség van a kimerült emberek számára. Ott a bokor alatt találjuk a prófétát a pusztában, önsajnálatába bonyolódva, ahol kiöntötte a szívét az Úr előtt. Már csak meghalni akar. Isten teljesíti kívánságát, de nem úgy, ahogy Illés gondolta. d. / Ebben a kritikus helyzetben nem maradt egyedül. Amikor már a panaszos imádság szavai is elfogytak, Isten megszólította. Ott volt, O volt az az egyetlenegy, Aki megerősítette, Aki bátorságot öntött bele, és Aki ismét talpra állította. Isten terve Illéssel folytatódhatik. A mélypontok az Úr számára nem végpontok, hanem megállási pontok. Túl fontosak vagyunk Isten számára ahhoz, hogy „szakítson velünk.” Isten feloldja munkatársát a békétlenségből, miközben új megbízatásokat ad neki. 3. ILLÉS IMÁDSÁGOS ÉLETÉT DICSŐSÉG KORONÁZZA MEG Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az ÚR. Ö azonban így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Jerikóba. A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! így mentek ketten együtt. Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol. Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. Amikor átmentek, Illés ezt mondta Eiizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! Ö ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. így ment föl Illés forgószélben az égbe. Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta.” 2Kir 2,1- 14. a./ Már Illés mellett volt Elizeus, az Isten által kiválasztott utód, aki egészen végig atyai barátja mellett akart maradni. Utolsó közös vándorlásukon Illés arra gondolt, hogy hátrahagyja utódját; ö azonban hallani sem akart erről. „Vannak
