Magyar Egyház, 2009 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2009-07-01 / 3-4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 17. oldal változtatták. Török Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká. Vécsey Károly (1807-1849) Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849- ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Damjanich János szerb volt. Leiningen-Weissburg Károly német, Pöltenberg Ernő, Lahner György, Schweidel József osztrák, Knézich Károly horvát volt. Bátran álltak a bitófa alá, a kivégzőosztag elé, mert felesküdtek a magyar alkotmányra és esküjük szerint védték a magyar népet - és adták érte életüket. Magyarok, mert azonosultak a magyar nemzettel, képviselték annak érdekeit és vállalták annak sorsát. A bíróság felségárulásban találta őket vétkesnek, holott akinek csapatai ellen harcoltak, I. Ferenc József ekkor nem volt magyar király. Jelassich bárót még V. Ferdinánd nevezte ki horvát bánná és indíttatta el a magyarok ellen, aki 51 ezer fős seregével szeptember 11.-én átkelve a Dráván, átlépte a magyar-horvát határt. Majd V. Ferdinánd őt nevezte ki 1848 október 3.-án Magyarország helytartójának - nem tudván, hogy a serege Pákozdnál szeptember 29.-én tragikus vereséget szenvedett. Az az V. Ferdinánd, aki jóváhagyta az áprilisi törvényeket, mellyel Magyarország államiságát garantálta és melynek alapján nyerte el gróf Batthányi Lajos a miniszterelnöki széket és amelynek törvényét messze a márciusi 'forradalom' előtt megfogalmazták és az uralkodóval egyeztették. A miniszterelnöki posztról Batthányi és kormánya szeptember 11.-én lemondott és nem szállt szembe V. Ferdinánd döntésével - mégis kivégezték. Jelassich egyébként nem rendelkezett a császár parancsával, ezért, bár osztrák zászlók alatt vonult, a magyar huszárok joggal és törvényesen álltak neki ellen. A pákozdi ütközetet megelőző napon a feldühödött pesti polgárok a császár által Pestre küldött Lamberg altábornagyot a dunai hajóhídon megrohanták és felkoncolták. Ez az egyetlen törvénytelennek tekinthető erőszakos cselekedet, ami a március óta tartó forradalmi változásokat kísérte. A magyarok minden más esetben csakis az őket ért támadás ellen védekeztek. Hol van akkor a megtorlásban oly előszeretettel felhozott lázadás? A háttérben mindenképp a magyar önállóságnak az osztrákok számára nem kívánt kiterjedése állt: önálló pénzügy és belügyi Jóllehet, az áprilisi törvényekben ez mind benne volt, V. Ferdinánd október 3.-ai irata szerint ez az ő akarata ellen irányult és ezért a magyar parlamentet feloszlatta. Ez viszont kétségtelenül törvénytelen volt az ő részéről, pl. már csak azért is, mert a parlament még nem fogadta el az előző évi zárszámadást és az 1849-es évi költségvetést. De hát nagyon is jól tudjuk, hogy az ilyen hatalmi körökben mennyit számít a valódi törvényesség és mennyit számít a saját nyers érdekük. Milyen mértékben lehet számítani a következetességre, a megegyezés mennyit ér. Nagyon jól érzékelhető, hogy már akkor is voltak sokkal egyenlőbbek az egyenlőnek kikiáltottak között és ők bármikor egyoldalúan megváltoztathatták a velük kötött szerződést. így van ez ma is. A magyar hadsereg nem támadta meg az osztrákokat, pusztán csak az államiságának a letörésére megszervezett és orvul rászabadított haderőnek ellenállt, ráadásul a saját területén. V. Ferdinándot december 2.-án az osztrák főurak a császári címről lemondatták és unokaöccsét, Ferenc Józsefet tették császárrá. De a magyar urak és a magyar parlament nem mondatta le V. Ferdinándot és nem választott helyette új királyt! Ferenc József egészen a kiegyezésig nem koronáztatta meg magát, tehát nem volt törvényes magyar király. De nem is kezelte úgy a magyarokat, mint akiknek ő az általuk megválasztott törvényes királya, hanem csupán úgy, mint a birodalma alsóbbrendű és ellene lázadó szolgáit. Mint fegyverrel szerzett terület rabszolgáit. Később Debrecenben a Habsburg házat megfosztották magyar uralkodói jogától, mert rátámadt a népére. Ez a magyar alkotmány és a Szent Korona jogrend alapján nem volt törvénytelen. Akkor a Ferenc Józsefnek nem engedelmeskedő, az osztrák majd orosz szövetséges inváziós haderőnek ellenálló hadsereg főtisztjei hogyan lehettek felségárulók? Ferenc József csak a hatvanas évek olasz és bajor katonai kalandjainak bukása után koronáztatta meg magát magyar királynak, nem a magyarok iránti tiszteletéből eredően, hanem az Osztrák Birodalom pusztulásától való félelmében, hogy vetélytársaival szemben valamiféleképp meg tudjon erősödni. A korabeli magyar értelmiség ezt valóban így is értelmezte, hiszen amikor 1857-ben Ferenc József látogatóba jött Magyarországra és Arany Jánosra ráparancsoltak, hogy írjon üdvözlő verset a császár köszöntésére, Arany János a magyar értelmiség szószólójaként a Walesi bárdokat írta meg (1856), amiben ezt üzeni a császárnak: „Elhunyt csatában a derék, No halld meg Eduárd: Neved, ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd. Emléke sír a lanton még -No, halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd!" És valóban. Az október 6-án, Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos halála után fennmaradt egy Ferenc Józsefnek szánt családi átok, amely úgy hangzik, mint egy bibliai prófécia: "Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színéről! őt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!" E családi átok mellett Ferenc Józseffel kapcsolatban ebben az időben még egy babonás jövendölés is közszájon forgott. Azt tartották, hogy a császár famíliájának 13 áldozattal kell bűnhődnie az aradi vértanúkért. Aki nem hisz a jóslatokban és az átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a későbbiekben az uralkodóra és
