Magyar Egyház, 2009 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2009-05-01 / 2. szám
20. oldal MAGYAR EGYHÁZ Múltban a jövő Az Ontarioi Független Magyar Református Egyház 50. évfordulója Hosszú hetek lelkes készülődése és nagy várakozás előzte meg az Ontarioi Független Magyar Református Egyház 50. évfordulói ünnepségét 2009. június 27-én szombaton. A gyülekezet tagjai közös összefogással, társadalmi munkában igyekeztek szebbé tenni a templom és az egyház területét az ünnepséget megelőző hetekben, szorgos kezek festettek, takarítottak, virágot ültettek, hogy méltóképpen fogadhassák a közelből és távolról érkező vendégeket. Az ontarioi gyülekezet, megalakulása óta fontos meghatározója a Los Angelesi magyar közösségi életnek, aktívan részt vállalva annak minden megmozdulásában. A hálaadó alkalmat valóban megtisztelte jelenlétével sok kedves vendég Colorado, Arizona államokból, Kanadából, a Felvidékről, Délvidékről, és még Ausztráliából is. Több egyháztagunk pedig magyarországi vendéget is hozott magával. Megtiszteltetésnek vettük, hogy egyházunk meghívását elfogadta a magyarországi Duna Televízió is és 5 fős forgatócsoporttal vettek részt a rendkívüli eseményen, arról felvételt készítve és később a Duna Televízió csatornáin sugározva a programot. Az évfordulóra hozzáértéssel szerkesztett színes emlékfiizet jelent meg, a borító és hátoldalán a két templommal, a szép virágos parkkal és kopjafákkal, utalva arra, hogy milyen sokat jelent a múlt és az emlékek ápolása, tisztelete és szeretete. Az emlékfüzetben ugyancsak megsárgúlt korabeli és közelmúltban készült színes képek számoltak be az 50 éves gyülekezet változatos életéről, szolgálatáról, egy kis szeletét bemutatva az itt folyó áldozatos munkának. Június 27-én délelőtt a templomot teljesen megtöltötte az ünneplő gyülekezet. Először a magyar és amerikai zászlókkal és azokkal tisztelgő magyar huszárok vonultak be a művészi faragású úrasztalához, majd ott a gyülekezet fiataljai helyezték el az 1590- ben Vizsolyban nyomtatott Károli Gáspár fordításában megjelent Biblia hasonmás kiadását. A lelkipásztorok bevonulása után felcsendült az ősi 90. zsoltár, a legrégibb és legfenségesebb imádság, amely méltán lett a világon szétszóródott magyar reformátusság ünnepi himnuszává Szenczi-Molnár Albert szövegével: „Te benned bíztunk, eleitől fogva, Uram...”. A templomunkban az elmúlt ötven év alatt sokszor énekelt zsoltár mintha a Szentírás szíveként lüktetett volna, arról szólva, hogy a történelem és az üdvtörténet Isten megtartó kegyelméről és szeretetéről beszél, amely élő forrásként táplálta gyülekezetünket is nemzedékről nemzedékre az elmúlt öt évtizedben. Ft. Szabó Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, az Ontarioi Független Magyar Református Egyház lelkipásztora ünnepi prédikációjában kiemelte, adjunk hálát, mert az elmúlt 50 évben és azon túl is megtapasztaltuk Isten megtartó kegyelmének gazdagságát a diaszpórában élő magyar egyházak és közösségek életében. Van jövő, de csak akkor, ha Istenre bízzuk továbbra is magunkat. Az ünnepi istentiszteleten 7 lelkipásztor szolgált, Nt.Nagy Bálint, az Amerikai Magyar Református Egyház Nyugati Egyházmegye esperese, a Hollywoodi Magyar Református Egyház lelkipásztora, Nt.Novák József, az Alhambrai Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora, Vadász János, a Los Angelesi Bibliai Gyülekezet lelkipásztora, Nt.Dr.Szabó Ildikó lelkipásztor, Nt.Dr.Kis Boáz és Nt.Nagy Lenke a Csákvári Református Egyház lelkipásztorai. Régebben könyv jelent meg az Amerikában szolgáló magyar református egyházak életéről „A kitántorgott egyház” címmel. A könyv az Amerikában a keleti parton szerveződött magyar református egyházak életéről szól, mivel a nyugati parton akkor még nem szerveződtek meg erősen az itteni gyülekezetek. Szabó Sándor püspök egyszer a könyvre és annak befejező gondolataira utalva Isten megállíthatatlan munkájáról szólt így: „folytatása következik”. No, nem a könyv folytatódott, hanem a szervező munka és szolgálat, amelynek nyomán a Csendes Óceán partján is új gyülekezetek alakultak, köztük az ontarioi is. Ma már nem mondjuk magunkat magyar emigrációs egyházaknak és szervezeteknek. Diaszpórában élő etnikai közösségek vagyunk, de csak fizikailag elszakadva a hazától, mert ismert mindnyájunk számára szétszóratásunk története. Etnikai identitásunk tudatában egyházakba, klubokba, szervezetekbe tömörülve éljük életünket, ezzel a befogadó országban megszerveztük térbeli önkifejeződésünket, amit igyekszünk a nemzeti térség kibővítésében is megmutatni, újabb közösségeket szervezni. A szülőföld mítosza ott él szívünkben, az emlékek elevenek, a gyökerek még nem szakadtak el, sőt az idegenség érzése is megragad az új országban, ahol a valamikori hazatérés vágya mindig ott rejtőzik a szívben, ezért a szülőföld további támogatása aktív cselekvésre ösztönöz. 1959-ben magyarok lelkes csoportja alakítja meg az Ontarioi Független Magyar Református Egyházat. A 2. világháború után érkezettek egy kis csoportja, és többségében az 1956-os Magyar Szabadságharc után menekültek ezek a hívő, hazájukat szerető emberek, akik áldozatot hoznak azért, hogy egy kis magyarország tagjai legyenek távol a hazától. A lelkes hívek 1959. június 28-án magyar református egyházat alapítanak Nt.Négyessy Bertalan lelkipásztor vezetésével. Minden tudományos megfogalmazást kerülve, elmondhatjuk, hogy 1959- ben a Kalifomia-i Ontario-ban egy idegen országba érkezett magyar csoport a nemzet új történelmi fejezetét kezdte el megélni: és ehhez az új történelemhez meg kellett teremtenie magának a teret az új hazában, amely ilyen vagy olyan módon emlékeztette őket az elszármazási helyükre. Területet vásárolnak, - templomot építenek átalakítva egy lakóépületet, - közösségi házat építenek — Zágonyi terem, - a fennmaradáshoz megteremtik az anyagi hátteret, megépítve a lakótelep apartmentjeit. A diaszpóra, metaforikusán fogalmazva, elsősorban egy érzés, egy tudat: egy nép kiszakadt darabjának önmagáról való utópiája. Egy fizikai, vagy földrajzi hely, vagy helyek mint Ontario is, amelyeken keresztül a diaszpóra kollektív emlékezete leginkább kifejeződik, a vallási ceremóniákon vagy nemzeti ünnepekkor, megemlékezési évfordulók által, ugyanakkor a kulturális tevékenységek helyei is, (nyelvoktatás, népzene- és néptáncoktatás), amelyek nélkülözhetetlen feltételei az identitás megőrzésének. Hálaadó istentiszteletünket és emlékezésünket gazdagította művészeink alkalomhoz illő színvonalas előadása az ünnepi műsorban. Bethoven: Isten dicsősége c. müvét Laslo Iby énekművésznő adta elő, majd az „Our Father ..” c. művet Ferrrari Rika énekesnő előadásában hallotuk, mindkét számot Neszlényi Judit zongoraművésznő kísérte zongorán. Ezt követően Székely Ágnes hegedűművésznő, J.S.Bach: Siciliano g-moll szóló szonátáját játszotta nagyszerű előadásában, majd a magyarországról jelen lévő fiatal zongoraművész és nagy tehetség Lebhardt Dániel, Rachmanyinov: Esz-moll Etűd és B-dúr Prelűd zongoraműve hangzott el a művész-csillag virtuóz és felejthetetlen előadásában.
