Magyar Egyház, 2009 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2009-02-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 15. oldal létérdeke is. Ha Európa szíve bajban van, akkor egész Európa gyenge, még akkor is, ha a nyugati csücske tejben-vajban fürdik. A kontinens már nem tudja történelmi küldetését betölteni. A társadalmi betegségek gyógymódja a tisztánlátás, mely a múlt ismeretéből táplálkozik. Ha tudom, ki vagyok, mi a feladatom, akkor ezt be tudom tölteni. A nemzet fejéről, Mátyás királyról írta Zrínyi, hogy a világ megbotránkozását gyógyította. Ma ezt a szerepkört nekünk magunknak kell betöltenünk, és a gyógyítás feladatát továbbvinnünk. Amit rákentek a századok, le kell mosni a megbotránkozást, a gyalázatot. A valótlan szemlélet, ahogy Kölcsey is figyelmezetet bennünket, a nemzeteket elnyelő sír felé vezet. Ezt tudták a haza bölcsei, és vészreakció indult be a XIX-ik század közepén Magyarországon. Kölcsey, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Széchenyi - nekik és a többi szellemi óriásnak köszönhetjük, hogy a magyar nemzettudat még él, és a Kárpát-medencében legtöbbet beszélt nyelv máig a magyar. Ismerjük meg nagyjaink müveit, útmutatásukat. Legyen iránytűnk az ő szellemiségük, mely évezreden át fenntartott egy más népekkel barátságban, egyensúlyban élő kultúrát, melyhez teljes szívvel, lélekkel csatlakozott a nem magyar anyanyelvű Damjanich János, Török Ignác, Bem József, és még sok más szívünknek kedves nemzettárs, akiket szeretettel befogadtunk és a legnagyobb tisztelettel és rajongással gondolunk rájuk. Az összefogás képessé tesz olyan külső táma-dások elhárítására, sőt, békés rendezésére, melybe önös országok, kultúrák már régen beleroppantak volna. A világ talán egyetlen nemzete vagyunk, aki még birtokolja az eleik szellemiségét, és aki a legmodernebb technika ismerője és kimunkálója is egyben. Feladatunk, hogy ezt a teljességet a világ számára megőrizzük és átadjuk. Először azonban magunknak kell vele megismerkednünk, nem szabad az ismereteknek megrekednie az egyetemek keretein belül. Az amnéziás orvos még saját magát sem tudja ellátni, nemhogy a beteget. Petőfi Sándor orvosságot adott korának a Nemzeti dallal, és orvosságot hagyott hátra nekünk is, egy mesét. A mesék az oktatásunk nagyon fontos elemei: gyermekkorunkban ezek programozzák be életcéljainkat, küldetésünket. Ez a tudat alatti hatás egész életünkre kihat, és megszabja képességeink határait. Petőfi Sándor: János vitéz című költeménye egy népmese. A népmese attól népmese, mert a nép leikéből, szellemiségéből táplálkozik. Petőfi ráadása a verses forma, és a biztosíték, hogy nevéhez kötve minden magyar megismeri. Nyugat-Európában is felfigyeltek a mesék jelentősségére, és a Grimm testvérek kezdték el őket gyűjteni. Hiszen aki megismeri egy nép meséit, az megismeri a nép viselkedését, erkölcseit, vágyait és terveit. A Grimm mesék más feladatot állítanak a nyugati népek elé, mint a magyar mesék. Ha a Jancsi és Juliska Grimm mesét összehasonlítjuk a János vitézzel, akkor hasonló kiinduló helyzetre eltérő válaszokat találunk. Mindkettő esetben bebörtönzött, kilátástalan helyzetből indulunk. De míg a nyugati Jancsiékat szülei elhagyják, sorsukat az erdő vadjaira bízzák mert nem tudják őket táplálni, Kukorica Jancsi és Iluska szülei halottak, ők már a mostohák, azaz a boszorkányok fogságából indulnak. Jancsi és Juliska ravaszságukkal előszörre hazatalálnak az erdőből, ámde szüleik újra elveszejtik őket. Ez sajnos a kor szomorú valósága, a XIX-ik század olyan gazdasági válsággal súlytotta Nyugat-Európát, hogy a szülők tényleg sorsukra hagyták az erdőben az öregeket és gyerekeket. Az erdőben Jancsiék mézeskalácsról álmodnak, és álmuk valóra válik, a mézeskalácsház, azaz a gazdagság előtt találják magukat. Nem tudják, hogy mézeskaláccsal boszorkány is jár, így a banya fogságába esnek. A mézeskalácson hizlalt Jancsi csontot dug ki a ketrecből ujja helyett, de ez csak késlelteti elkerül-hetetlen végzetét. Azaz minden tudományuk ellenére a szerencse és a banya hanyagsága miatt maradnak csak életben. Ezzel szem-ben Kukorica Jancsi mézeskalácsról még csak nem is álmodhat, halálra dolgoztatják, helyzetének teljes tudatában van és juhászbojtár (azaz az ősi magyar szellemiséggel ismerkedik). Bármelyik pillanatban otthagyhatná börtönét, mert erősebb mint bivalyerejű rabtartója. Az áldozatot tudatosan vállalja, hogy szerelméhez, Puskához közel legyen. A tiszta lelkiismeret és a szerelem megőrzése, a sorsa beteljesítése érdekében vállalja a szolgaságot. így vág neki a nagyvilágnak a magyar Kukorica Jancsi. Megszabadítja a világot a rablótanyától, és a francia királyt a török basától. Visszautasítja a francia királylány kezét, mert szerelem ég Puskáért szívében. Mikor kincsekkel gazdagon hazatér, és kincsei a tenger viharában elvesznek, nem omlik össze. Szerelmét holtan találja, és a teljes reménytelenség, kilátástalanság közepette nem magába roskad, hanem az emberiség megmentésének szenteli életét. Legyőzi az óriásokat, megsemmisíti az összes boszorkányt, és megtalálja a tündérországba vezető utat, ahol feltámasztja halálra gyötört szerelmét. Végül tündérország fejedelme lesz. Itt már felismerhetjük, hogy akárcsak népmeséink legkisebb királyfija, Kukorica Jancsi futja be a teljes életutat, ember, János Vitéz lesz belőle, míg az aranyló mézeskalácsot élvező nyugati Jancsi csak az erdőig jut, tudománya nem menti meg, csak az elkerülhetetlent késlelteti. János Vitéz lelkiismeretét patyolattisztán tartja, segít a bajbajutottakon, és életét kész tudatosan és önként bárki rászorulóért feláldozni. Ehhez képest a nyugati Jancsi önmagukon kívül mást nem lát. Lelkiismeretfurdalás nélkül lökik Juliskával a kemencébe azt, aki ellátta őket éveken át mézeskaláccsal, majd gazdagon hazatérnek a boszorkányos kincsekkel, mintha mi sem történt volna. A múlttal kapcsolatuk nincs, és helyzetük csupán azért oldódott meg, mert a banya álmában beszélt. De őelőttük a banya már ezreket sütött meg. A mese tanúlsága: ha én a ketrecbe kerülök, vajon a banya beszélni fog majd álmában? Mert ha nem, nincs esély a menekülésre. A Grimm mese tanulsága szerint a túléléshez csupán szemfulesség és szerencse szükségeltetik. Azonban a János Vitéz tanulsága szerint tiszta szív, kitartás, lelkiismeret, tudás, erő, és az emberek szeretete vezet nem csupán a túléléshez, hanem a teljes életúthoz. Magyarország legalább ezer éven át a természetes, biológiai szemléletet megtestesítő barátot és ellenfelet megmenteni kész kereszténység fenntartója, éltetője és ápolója volt. Hálás köszönetem nemzetünk nagyjainak, akik ezt a feladatot tudatosan vállalták. Dr. Molnár János, Honolulu, 2009 március 15. Dr. Molnár János rákkutató4 és Ft. Szabó Sándor püspök Honolulu, Hawaii-ban
