Magyar Egyház, 2008 (87. évfolyam, 1-4. szám)
2008-10-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal The 13 Martyrs of Arad The 13 Martyrs of Arad were the thirteen Hungarian rebel honvéd generals who were executed on October 6, 1848 in the city of Arad, in Transylvania (presently in Romania), after the Hungarian Revolution (1848-1849) was ended by troops of the Austrian Empire and Imperial Russia, who reestablished Habsburg rule over the area. The execution was ordered by the Austrian general, Julius Freiherr von Haynau. In a speech of surpassing power on March 3, 1848, shortly after news of the revolution in Paris had arrived, Lajos Kossuth demanded parliamentary government for Hungary and constitutional for the rest of Austria. The Revolution started on March 15,1848, and after military setbacks in the winter and a successful campaign in the spring, Kossuth declared independence on April 19, 1849. By May, the Hungarians controlled all of the country except Buda, which they won after a three-week bloody siege. The hopes of ultimate success, however, were frustrated by the intervention of Russia. After all appeals to other European states failed, Kossuth abdicated on Auguist 11, 1848 in favor of Artur Görgey, whom he thought was the only general who was capable of saving the nation. On August 13, Görgey capitulated at Siria (then called Világos) to the Russians, who handed the army over to the Austrians. At the insistence of the Russians, Görgey was spared but reprisals were taken on the rest of the Hungarian army. The thirteen Hungarian generals were executed on October 6, 1849. On the same day, Count Lajos Batthyányi (1806— 1849), the first Hungarian prime minister , was also executed. Kossuth was able to flee to America and steadfastly maintained until his death that Görgey alone was responsible for the humiliation, calling him "Hungary's Judas". Others, looking at the impossible situation Görgey was presented with, have been much more favorable toward him, stating that given the circumstances, he was not left with any other options than surrender. One of the public squares contains a martyrs' monument, erected in their memory. It consists of a colossal figure of Hungary, with four allegorical groups, and medallions of the executed generals. The nation has come to regard the thirteen rebel generals as martyrs for promoting the ideas of freedom and independence for the Hungarian people. It is worth noting that not all of them were ethnic Hungarians, yet they fought for the cause of an independent and - for its age - liberal Hungary. The lives of the thirteen martyrs have been idealized by all future generations of Hungarians. Arad is remembered on October 6 as a day of mourning for the Hungarian nation. The Generals: Arisztid Dezsewfy (1802 - 1849) Ernő Kiss (1799- 1849) Ernő Poeltenberg (1814- 1849) György Lahner (1795 - 1849) Ignác Török (1795 - 1849) János Damjanich (1804 - 1849) József Nagy-Sándor (1804 - 1849) József Schweidel (1796- 1849) Károly Knézich (1808- 1849) Károly Leiningen-Westerburg (1819- 1849) Károly Vécsey (1807- 1849) Lajos Aulich (1793 - 1849) Vilmos Lázár (1815- 1849) Legend has it that while the revolution leaders were being executed, Austrian generals were drinking beer and arrogantly clinking their beer mugs together in celebration of Hungary's defeat. Hungarians thus vowed never to clink glasses while drinking beer for 150 years thereafter. There is no explanation for the specified timeframe of 150 years. Although theoretically discontinued at the turn of the millennium, in practice, this tradition still continues today. Throughout Hungary and Transylvania, the clinking of beer mugs or bottles is considered to be in bad manners. A "tizenhármak" kivégzés előtt elhangzott utolsó mondatai: Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját. Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam. Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot. Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt. Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek. Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártirok... így parancsolja ezt hazám szolgálata. Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot. Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly töipe az én áldozatom. Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. Paudits Zoltán: Október 6. Vérük egy maroknyi földben, ringató asszonyi ölben, emlékük fekete könnyben, zászlót lobogtat a ködben.
