Magyar Egyház, 2007 (86. évfolyam, 1-4. szám)

2007-07-01 / 1-2. szám

MAGYAR EGYHÁZ 9. oldal 2007 Pentecostal Greetings to the congregations Dear Brethren in Jesus Christ! Christian tradition knows Pentecost as the occasion when the Holy Spirit came upon the apostles in Jerusalem, and empow­ered them to attest to “the wonderful works of God” in the lan­guages of all those gathered in the city for the feast. The Holy Spirit brings new creaturely life that is stronger than sickness and even death itself; gives new beginnings to peo­ple whose lives seem to be at a dead end; brings new wisdom and guidance from God; calls, holds together, and sends out a new reconciled and reconciling community called the church; works in the world to create a whole new humanity and a whole new crea­tion. When the Spirit breaks in, old ways of thinking and living are left behind and new ways of thinking and living begin to take over. Old boring, oppressive and dead social structures and institutions are transformed into exciting new, reformed ones. It may not hap­pen all at once, but when the Holy Spirit comes there is the dawn of a new day, hope for a new and different future, and courage and strength to move toward it. This is the work of the Holy Spirit. We often hear, “Don’t underestimate the power of Satan.” But just as important, don’t underestimate the power of the Spirit. Spiritual dynamite. But for the Spirit to renew the face of the earth, and the face of our churches and congregations, many more of us have to say a free, total yes to the Spirit. Millions of us have to be dynam­ized. In our congregations let us celebrate Pentecost today by the power of the Holy Spirit. “But you will receive power when the Holy Spirit has come upon you; and you will be my witnesses in Jerusalem, in all Judea and Samaria and to the ends of the earth.” (Acts 1:8) Grace and peace be with you. Sándor Szabó, Bishop 2007 Pünkösdi körlevél az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteihez Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban! Pünkösd ünnepe, a Szentlélek kiáradásának az eseménye egyházat, közösséget alakító, embereket megváltoztató isteni megnyilvánulás. A bibliai leírásokból tudjuk, hogy Jézus menny­­bemenetele után a tanítványok nélkülözik az Úr jelelnlétét, de mé­gis csodálatos erők birtokába jutnak helyette. A Szentlélek árad ki reájuk, ami felhatalmazza és kiküldi őket a szent munkára. Jézus tudta, hogy semmilyen emberi logikus érvelés nem lágyít meg kemény szíveket és nem törhet át a mindennapi világias gon­dolkodás és önzés falain. Tudta, hogy a tanítványoknak fentről kell kapniuk az erőt, hogy az evangélium hatásos legyen, hogy azt beszédes ajkak, forró szívek és alázatos lelkek hirdessék. Ahogyan az első pünkösd után a tanítványok megértették és gyakorolták a parancsot, a számukra akkori nehéz világban, nekünk is a Szentlélek erejére van szükségünk, hogy megkezdjük és folytassuk szolgálatunkat. Amint az első pünkösd után a tanít­ványok nem voltak már egymást meg nem értő és független személyek csoportja, akik egymással ellenkeznek, az ő példájuk által nekünk is meg kell látnunk változó és állandóan meglepetése­ket tartogató világunkban, hogy “egy akarattal” kell együtt len­nünk, és “egy szívvel-lélekkel” kell szolgálatunkat ellátni. A Lélek ereje által buzdítunk mindenkit arra, hogy gyülekezeteinkben, életünk mindennapjaiban gondolataink egyetlen tárgya Krisztus legyen, egyetlen célunk pedig az Ő dicső­ségének munkálása. A Szentlélek által értsük meg az igazságokat, és az eddig sohasem ismert hittel és bizalommal fogadjuk a Szentírás tanításait, teljes szívvel vágyakozva a Jézus által meg­kezdett szolgálat folytatására. Legyünk tudatában Istennel szem­beni tartozásunknak és súlyos felelősségünknek, amelyet a gyülekezetben végzendő munkánk és szolgálatunk ránk mér. Jézus ígéretet adó szavai legyenek támaszunk ebben az áldott munkában: “Hanem vesztek erőt, miután a Szentlélek eljön reátok, és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint Júdeábán és Samáriában és a föld végső határáig.” (Apostolok cselekedetei 1:8) Áldott pünkösdi ünnepet és szolgálatot kívánok testvéri szeretettel! Szabó Sándor, püspök In God I've found everything! The Greatest Man in History Jesus had no servants, yet they called Him Master. Had no degree, yet they called Him Teacher. Had no medicines, yet they called Him Healer. He had no army, yet kings feared Him. He won no military battles, yet He conquered the world. He committed no crime, yet they crucified Him. He was buried in a tomb, yet He lives today. I fill honored to serve such a Leader who loves us! Federation of Swiss Protestant Churches (FSPC) World Alliance of Reformed Churches (WARC) First international consultation on the Calvin Jubilee 2009 In 2009 Jean Calvin will be 500. An international confer­ence held from 15-19 April 2007 marks a starting point for the preparations for the Calvin Jubilee that year. Invitations were is­sued by the John Knox International Reformed Center, the Federa­tion of Swiss Protestant Churches, the World Alliance of Re­formed Churches (WARC) and the Faculty of Theology of the University of Geneva. More than 50 representatives of Reformed churches from 17 countries have been meeting since yesterday at a consultation in Geneva. With this occasion the preparations for the world-wide Calvin Jubilee in 2009 have begun. Its aim is to define the focal themes of the coming Jubilee and to co-ordinate the world-wide planning. Jean Calvin, who was born in 1509, is regarded as one of the most important church reformers. Reformed churches from all over the world are celebrating the Calvin Jubilee in 2009 to com­memorate his quincentenary. Numerous events then will bear wit­ness to Calvin’s topicality and relevance for the churches. The consultation, which will last until Thursday, is mainly concerned with the broader context of Calvin's teaching. His reputation as the father of modernity, his understanding of the church, his interpretation of the Bible and his statements on ethics will be discussed. According to the Bochum Professor Christian Link, "At that time Calvin opened doors through which we can go today." He remarked that Calvin's theology sharpens awareness of the responsibility that we human beings must bear for the creation: this is no small contribution at a time when a view of the limits of what can be done threatens to be lost.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom