Magyar Egyház, 2007 (86. évfolyam, 1-4. szám)
2007-10-01 / 3-4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 31. oldal Hetekkel a piknik előtt már megkezdődik a készülődés. A Nőegylet asszonyai felosztják maguk között a munkát, megbeszélik ki mit süt, főz, mit készít elő, segítenek egymásnak. Fövényessy Károly főgondnok ilyen nagy szeretettel fogadja a vendégeket A férfiak előkészítik az asztalokat, székeket, grillsütőt, üstöt, bepácoljak a húsokat, megvásároljak az italokat, üdítőket, fogyó eszközöket. Apáknapja vasárnapján pedig, kora hajnalban már mindenki kint van a Flood parkban, sürög, forog, keményen dolgozik, hogy mire 11:00 óra tájban az első vendégek elkezdenek szállingózni, kész legyen minden. Délután 1:00 - 3:00 óra között van a nagy roham, ilyenkor nincs megállás, nincs pihenés. A sok ínycsiklandozó illat, a friss levegő, a mozgás megteszi a magáét, sokan elmondják, hogy rég nem esett ilyen jól egy ebéd számukra. Az is előfordult már, hogy akik a legtöbbet dolgoztak azok maradtak a végen éhesek, mire odajutottak volna a felszolgálok, hogy maguk is egyenek valamit, már minden elfogyott. De ezért nem haragudott meg senki, mindenki örült Szorgos asszonyok osztják az. ebédet annak, hogy ennyire jól esett az étel, ilyen nagy sikere volt a soksok finomságnak. Délután 5:00 óra tájban kezdődik a dolgok összepakolása, és mire visszaszállítódik és minden a helyére kerül a templomban, a legtöbbször már eljön az este. Hosszú, fárasztó nap után sokan tapogatják derekukat, fájlalják kezüket, lábukat. De mindezek ellenére ott az arcokon a boldog mosoly, szemekben a büszke csillogás, a jól elvégzett munka öröme, az a boldogító tudat, hogy minden jól sikerült, ez évben is megtettük, ezzel is hozzájárultunk a Templom fenntartásához. Jó ebédhez szól a nóta San Francisco-ban az egyház Apák napi piknik-jén Ha az Isten is megsegít, megtesszük jövőre is, ameddig szükség és igény lesz rá... Isten áldja a jólelkű, segítőkész, sokat dolgozó testvéreinket! Nt.Magyary-Köpe Gábor, lelkipásztor Wilhelm Busch: CSÁBÍTÓ AJÁNLAT Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges! Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot: -Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa. Az ajánlat nagyon csábító volt. Azután hetekig nem láttam a fiatalembert. Egyszer csak megint megjelent. - Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával? Nagyon komolyan felelt:- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mondént nem értettem meg. Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom! Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig kellett olvasnom. Később annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor elvesztem, ha nem változtatok az életemen. Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben. És most - a Biblia az élet könyve számomra. 2008. a BIBLIA ÉVE lesz! Vedd és olvasd!
