Magyar Egyház, 2007 (86. évfolyam, 1-4. szám)
2007-10-01 / 3-4. szám
22. oldal MAGYAR EGYHÁZ Miután a hazugságoktól hemzsegő ítéletekben a tizenhárom vértanú összes ingó és ingatlan vagyonának elkobzása is kimondatott, a hiénák rá estek a kivégzettek vagyonára, különösen Kiss Ernőnek több milliót érő bánáti birtokára, gazdag kastélyaira és pazar ingóságaira, mik közt ezüst asztal készletek, tömérdek ékszer, ruha, paripák stb. voltak. Midőn ruháit Aradon elkótyavetyélték, az aradiak egy része olcsón hozzájutott egy s más tárgyhoz, melyet aztán később az aradi ereklye-múzeumnak engedtek át. Egy ottani úr a többi között Kissnek egy kékcsíkos fehér flanel öltözetét is megvette, melynek zsebében V. Ferdinánd királynak Kisshez intézett magánlevele volt. Ebben meghagyja Kissnek, hogy bocsássa magát a magyar hadügyminiszter rendelkezésére, lépjen át a magyar seregbe s legyen ott is híve "az ön jóakaró királyának". E levél, melynek e tartalmát néhai özv.Csiky Lajosné, volt főszolgabíró özvegyétől tudom, jelenleg lappang valahol. Jó szolgálatot tenne történetírásunknak, aki fölfedezné hollétét. A véres október 6-nak Pesten volt még egy szerény áldozata, kinek nevét nem szabad feledségnek adnunk át: délelőtt, midőn Batthyánynak üresen maradt a bitófája, kihurczolták Fekete Imre kospallagi (Hontmegye) 32 éves ügyvédet, ki megyéjében guerilla-csapatot szervezvén, azzal augusztus elején egy császári tisztet elfogott s a nála levő hivatalos leveleket elszedte s a leszedett bitófa helyén agyonlőtték. Kovács Ernő volt honvédőrnagy, akkori új-épületi fogoly emlékiratai szerint (máig még kiadatlanok), Feketét tulajdon rokonai árulták volna el. Nem volt szokatlan, hiszen a hűtlenségnek oly undorító példáit láttuk ekkor. Leiningen felakasztatását tulajdon nagybátyja, gr.Leiningen Keresztély császári tábornok sürgette. Vécsey atyja a testőrkapitány bújában megtébolyodott; fivére öngyilkos lett; Knézics bátyja azonban tovább szolgált öcscse hóhérai között. Ugyanazon hadbírósági ítélet, mely Fekete Imre felett eltörte a pálczát, ítélte el gr. Károlyi Istvánt is kétévi várfogságra és 150,000 frt pénzbírságra azért, amiért saját költségén állította ki a nevéről elnevezett huszárezredet. Ilyen kegyelmes ítéleteket, mint ez, azonban mindennap hoztak a haditörvényszékek: 20 esztendőtől lefelé; elég volt egy Kossuth-bankó vagy egy proklamáció, egy nemzeti színű szalag vagy egy piros pántlika, ez már első vagy másodosztályú felségsértés volt. S mikor a legszörnyebb hóhéri munka végrehajtatott, október 7-én a krisztinavárosi plébánia templomban báró Horeczky Ferencz kanonok az osztrák tisztikar jelenlétében tartott "Te deum"-ot, hangosan dicsérvén a kegyelem és a szelídség istenét, a miért a hóhérok munkája ily jól sikerült. Horeczky kanonok "kenetteljes beszédet tartott", (mint a pesti hivatalos lap írja) s abban magasztalta a Mindenhatót, a miért diadalra segíté a fiatal császár igazságos ügyét és megalázta ellenségeit, a magyarokat. Ugyanakkor a belvárosi plébánia templomban is volt hálaadó istentisztelet a jól sikerült hóhér munkáért, a misét itt azonban nem a plébános, Schwendtner mondotta, mert már az akkor Kufsteinban ült, hanem egy másik Horeczky-féle gyászmagyar. S amíg október 7-én e papok hálálkodtak, és érdemeket szereztek maguknak a püspöksüvegre, az Új-Épület egyik kis szobájában, utolsó éjjelét tölté egyik paptársuk, Gonzeczky János, a mezőhegyei katonai méntelep r.k. lelkésze, kit a forradalom előtt Haynau, akkor temesvári parancsnok "kedvencz papocskám"-nak nevezgetett. A jó hazafi Gonzeczky ép úgy kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot hívei előtt, mint ezer más magyar pap, kinek azért egy haja szála sem görbült meg, mert utóvégre minden magyar papot csak nem lehetett felakasztani; miután azonban ő Haynaunak "kedvencz papocskája" volt, a hiéna nála a hazafias cselekedetet százszoros súllyal számitá be. Pestre hurczolták és kötélhalálra ítélték október 6-án. a mely napon Batthyányt és Feketét lőtték agyon. Azonban azt is tudtul adták neki, hogy ha bűneit megbánva, egykori híveihez levelet intéz s azokat a császár iránti hűségre ösztönzi, magát úgy tünteti föl abban, mint félrevezetett áldozatot, megkegyelmez neki Haynau, hiszen "kedvencz papocskája” volt egykor. A szegény Gonzeczky, ki végül is szeretett volna még élni (mindössze 45 éves volt), megtette ezt és megírta a levelet, melyet aztán a hóhérok magyar- és német nyelven kinyomattak és terjesztettek. Az ígért kegyelem is megjött: akasztófa helyett - lőpor és golyó. Már ezt Haynau így szokta. De hogy Gonzeczky kínjai szaporodjanak, már október 6-án betették a siralomházba, 7-ike vasárnapra esvén, egész nap ott tartották, és csak 8-án lőtték agyon. Gonzeczky midőn megcsalatását észrevette, visszakövetelte a kicsikart levelet, de ekkor a szemébe nevettek. Sem levelet, sem életét! A plébános, ki amíg bizonytalan volt élete, megtört volt és sokat remegett, bámulatos hősi lélekkel tűrte a két napi siralomházat s a halált is. Egy könnyet nem ejtett életéért, csak azt sajnálta, hogy hitt a csalóknak és a levelet megírta. Kovács őrnagy szerint "víg kedéllyel, bátor lélekkel, sőt tréfálva az élet viszontagságaival töltötte el azt a két napot. Eddig ugyan félt a haláltól, de midőn az már neki bizonyos jön, most m r bátran nézett a szemébe". Haynau tehát nem érte el czélját, mert a félénk papból hős vértanút csinált e bestiális eljárásával. Gonzeczkyt hétfőn lőtték agyon s aznap folyt le a pesti zsidó templomban is a megrendelt hálaadó isteni tisztelet, melyen Babarczy és Szentiványi császári biztosok, Cordon tábornok (ki bécsi térparancsnok korában, 1848 nov. 9-én Blum Róbertét, a német birodalmi tanács tagját lövette agyon) és sok más főtiszt vett részt. Egy "ideiglenes hitszónok" magasztalta Adonájt, az erős Istent, ki megbüntette a császár ellen fellázadottakat Babarczy, Cordon és Szentiványi urak ájtatosan hallgatták a zsidó himnuszokat és örültek a 13 aradi s a még számosabb pesti vértanú halálának. Már ekkor el volt törve a pálcza Csány László, a volt közlekedési miniszter, a rettenthetetlen hazafi és pihenést nem ismerő kormánybiztos és b.Jeszenák. János főispán, a pánszláv csordák ostora felett. Mindkettőt kötél általi halálra ítélte a pesti vérbíróság s október 10-én ott függtek a bitón mindketten. Hazáját kevés magyar szerette úgy, mint az agg Csány László, kinek minden gondolata a haza volt. Ifjabb korában karddal szolgálta hazáját, s mint huszárkapitány lépett ki a hadseregből, majd a politikai életben Zalamegye alkotmányi harczait vezette Deák Ferenczczel együtt, kinél majd tizenöt évvel volt idősebb. Az ellenzéknek Zalában Deák volt az esze, Csány a szíve és a karja. A forradalom kitörésekor kormánybiztos lett s miután Erdély a b.Vay Miklós gyöngesége folytán veszendőbe indult, a honvédelmi bizottmány Csányt küldte oda teljhatalommal, azonban a vezérek árulása folytán Csány kénytelen volt Erdélyt sorsára bízni. Most a feldunai hadsereg mellé rendelték, s amíg ő ott volt, addig Görgey nem vihetett kétszínű játékot. Mihelyt Csány elvált Görgey seregétől, megkezdődtek Görgey aljas ármányai, melyek Világosnál végződtek. Ez a kivégzés rövid, de történetileg hű leírása. Minden más szépítgetés, különösen - Tichy őrnagy szerepének emberies vonásokkal feltüntetése, hazug leplezgetése a gyilkosság brutális voltának. Hogy a kivégzés annyi kínzással járt, arról a hóhér nem tehetett, ő maga kicsinyellette és gyöngéllette a bitófákat és másokat akart, de Tichy semmi halasztást nem tűrt, mert őt meg Howiger tábornok szorította. Baló Béni ref. lelkész, keresztatyám, többször beszélte el házunknál így e rémes esemény lefolyását. A szerző.
