Magyar Egyház, 2007 (86. évfolyam, 1-4. szám)
2007-07-01 / 1-2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 25. oldal Úrvacsorára, keresztelőre, házasságkötésre: 29-Urat jóra oktató asszony-Úrvacsorájára ezzel készítettem a Bölönieket, 68-Formula Baptissimi, 71-Instructio neonymphorum, 73-Copulatio nuptial is, 74- Instructio neonymphorum. Amint látható a halotti beszédek összetétele vegyes, alkalmi beszédek gyűjteményének is nevezhetnénk, amelyek szóbeli előadásra készültek vagy szóbeli előadás után voltak lejegyezve. Egyszerű, hétköznapi embereknek temetésén hangzottak el a prédikációk, egy jól körülhatárolható „közösség igényei szerint”. Nincsenek körmönfont érthetetlen gondolatok a beszédekben, az imitt-amott felbukkanó közérthetőség zavarát a prédikációkra jellemző vázlatosság okozza, mivel a prédikátor nem mindenütt fejti ki részletesen gondolatait, etc., stb. jeleket beékelve utal arra, hogy a szövegből kimaradt az általa bizonyára ismert, lejegyzésre nem méltatott gondolat. Mindez nagy vesztesége az utókornak, megnehezítve a publikálás lehetőségeit is. A szövegben található be nem fejezett bibliai utalások konkordancia segítségével visszakereshetők, ezen a szinten pótolható a hiányosság, azonban a le nem jegyzett gondolatok örökre ismeretlenek maradnak. A szerzőt nem kerülte el a későbarokk mondatszövésének, szövegépítésének hatása, amely leginkább a lépten nyomon megjelenő csoportosításokban, osztályozásokban, és az osztályozásokon belüli újabb csoportosításokban, az anaforák és kataforák beékelésében, a bonyolult, tudatos mondatszerkestésben, a vizuális láttatás művészetében, a többször is felbukkanó felkiáltásokban, a jelző és más mondatrészek halmozásában nyilvánul meg. A prédikációk szerkezete A halotti prédikációk szerkezeti felépítése nagymértékben követi az eddigi kutatások során bemutatott felosztást. Azonban a 64 halotti prédikáció közül csak négynek van elöljáró beszéde. Az elöljáró beszédet (Praembulum) követi a prédikáció szerző által adott címe, amelyben közli, hogy milyen alkalommal hangzott el ez a prédikáció: Textus in Funere Haemorrhousae, Ifjú ember temetésén, Sok nyomorúságot látott ember temetésén. Ezt a Locus vagyis az igehely megnevezése, majd maga az Ige idézése követ. A bibliai magyarázat kimondottan az igére épül, szövevényes kapcsolatot építve ki az illető bibliai történettel kapcsolatba hozható más bibliai igékkel, nevekkel, történetekkel. Ebben a részben kevés a nem biblikus hasonlat vagy példa. A doktrína tovább fejtegeti a bibliai igét, szélesebb kontextusok tükrében. Ezután kerül sor az aplikációra, itt aktualizálódnak az eddig elhangzottak, itt ismerkedünk meg a halott személyével, és itt kerül sor a pár mondatos méltatásra is. Előfordul, hogy a közönséget elmarasztalja hitetlensége miatt: „Gyakorta a jók, a jámborok elébb meghalnak a gonoszoknál... Cselekszi kegyelméből is, mikor a jókat a következendő veszedelem előtt ragadja el, mind ezt a kis Ab iát, hogy ne látná azt a rettenetes veszedelmet, mely az ő halála után következendő vala az ő atyja házán ... Gyakorta a bűnös atyák s anyák, az ő küsdedeknek, az ő gyermekeknek halálokba bűntetteinek ... A fiák, a leányok az ö sziilejeknek mint egy jószágok,javok közül valók. Immár pedig gyakorta bünteti Isten a bűnös embereket az ő javokban, marhájokban. Mivel pedig a fiiak, leányok is néminemüképpen az ő szülejeknek kincsek, jóságok közé számlábainak, nem csuda ha gyakorta azokban bünteti őket az Isten ... Azért keresztény atya, anya, akárki légy, valamikor Isten édes gyermekednek szomorú, véletlen halálával látogat, vond examenre magadot. Jól valid meg mit vétettél az Istennek és tapaszd mejjedet, térj meg tarts penitenciát, hogy az Isten házadnál nagyobb romlást és veszedelmet ne cselekedjék." Kéri Istent, hogy a jelenlevők füle megnyíljon, okuljanak a halott életéből, kövessék hitben példáját. Az elhunyt gyermek felett mondott prédikációban a prédikátor a szülőket teszi felelőssé, mondván, hogy a szülőknek valamilyen bűne miatt szólította Isten magához az ártatlan gyermeket. Érdekes az a gondolkodásmód is, amellyel az angol puritán gondolkodók műveiben találkozunk. Istennek joga van elszólítani az embert, függetlenül kortól, időtől, emberi számítástól, és az embernek ezt el kellene fogadnia minden neheztelő érzés nélkül. Sámuel Rutherford ezt egy látványos képpel szemlélteti: "Mi letéphetjük a bimbózó virágot, és senki se fog kárhoztatni ezért. Ha a mi drága Urunk tépi le rózsái egyikét, vagy leszakít egy éretlen zöld gyümölcsöt a szüret előtt, ki vonhatja Ot kérdőre? Hisz ö küld bennünket az O világába- mintha egy vásárra: vannak, akik sok órán át ott maradnak, esznek-isznak, adnak-vesznek, jönnek, mennek, amíg meg nem fáradnak-ezek azok, akik sokáig élnek, és bőségesen kijut nekik örömből és bajból. Mások viszont csak benéznek a reggeli piacra, nem állnak meg, nem ülnek le, nem adnak, nem vesznek, csak körülnéznek egy kicsit, és máris mennek haza ezek-azok, a gyermekek és fiatalok, akikkorán nyugalomra térnek, és csak keveset látnak a Vásárból. ” Az általam vizsgált kézirat írója ezt így fejezi ki verses formában: „Még a dajka teje ajakán folydogál, a szép ifjúságnak már halálhorgával utána jár, és álnoksággal megcsalja, mint halat megfolytó maszlaggal. ” Vagy: „Ugyanis alig szállíthatjuk be életünknek hajócskáját az emberi élet nyomorúságinak tengiribe és ottan az vagyon csak nem is reméllett szélvészektől ide s tova hányattatól, szomorú hajótörést szenvedünk. Életünknek kezdete sírás, egész életünk nyomorúságokkal megrakodott sóhajtás és keserves lehelletfúvás és akármind akar, hogy csak halálrévére menni kényszerittetünk. Mert az halál, amaz erős mindenható Istennek, az emberek életének végéről tartott örök megváltozhatatlan, decsőséges hűséges végbenvivő szolgája, aki eleitől fogva, a mi eleinket közönséges törvényének súlyos igája alá unszollotta, aki minket is - kit elébb, kit hátrább letagol, letapos. „NB. Az halál mindeneket egyaránt Ostromol Se szép szeméjt, se helyet soha én nem nézek, gazdag vagy-e vagy szegény, arra nem tekéntek. Bölcs-e, bolond vagy király ámbár is légy érsek, én személyválogatást ezekben nem tészek. ” Máshol valamelyik ókori szerzőt idézi mondván: Nincs semmi állandó csak az elme maga Vitézséggel talált jó hírnek folyamja Egyebet mind elbírt az Halál hatalma Csak e kettőt hagyta halhatatlanságra. ” Ez igencsak eltér Rutherford radikális, hitelveken alapuló gondolkodásmódjától. Ugyanezt Rutherford a következőképpen fogalmazza meg: „Örömmel fusd be pályádat, mert semmit sem viszünk magunkkal, hanem csak a jó avagy rossz lelkiismeretünket. ” A fenti példák nagyszerűen bemutatják azt a kettősséget, ami meghatározta a prédikátor sorait. Az ókori szerzők müveit forgató, a verselést latinul elsajátító prédikátor ismereteit megpróbálja magyar nyelven is érvényesíteni. Az idézett ókori szerzők gondolatvitele által a szent és a profán talákozási helyévé is válik a halotti prédikációk szövege. Nemes Adél vallástanár, Seattle, WA
