Magyar Egyház, 2006 (85. évfolyam, 1-4. szám)

2006-04-01 / 2. szám

MAGYAR EGYHÁZ 13. oldal val, illetve helybélivel tudatták, hogy mit tettek Trianonban Ma­gyarországgal. Egyúttal a megmozdulás szervezői a röplapokon keresztül öt nyelven igyekeztek támogatókat gyűjteni a magyar ügyhöz a következő sorokkal: "Szívünkben nincs gyűlölet. Csak a földünket szeretnénk visszakapni, testvéreink millióit szeretnénk újra keblünkre ölelni. Kérjük, terjessze ezt a kis szórólapot, segít­sen, hogy honfitársai és hazájának politikusai tisztán lássanak eb­ben a kérdésben. Megértő támogatását köszönjük." Délután fél négy körül már Versailles központi terén áll­tak azok a buszok, amelyek a magyarokat szállították. Egy-két ki­vétellel a francia rendőrség által kordonokkal elkerített területre terelték őket. A hatóságok egyébként óriási erőkkel készültek a megmozdulásra. Bár a médiumok szerint a francia rendőrség azt nyilatkozta, hogy kb. harminc rendőrük kísérte a menetet, a fel­vonulás útvonalán és a környező utcákban legkevesebb 150 egyenruhást számolhattunk össze. És akkor még nem beszéltünk a civil ruhás rendőrökről, akik több alkalommal is intézkedtek, s nem emlí­tettük azt a tényt sem, hogy a jelek szerint jó néhány ország titkosszol­gálati gépezetét mozgatta meg a HVIM akciója. A francia hatóságok túlrea­­gálása vélhetően erő­demonstráció volt, csupán a miheztartás végett. Pedig a magyar tömeg nem akart randalírozni, tömi-zúzni, mint a franciaországi bevándorlók. Ehelyett rendhagyó fegyelemmel, de példamutató határo­zottsággal indult meg a hömpölygő magyar áradat a Trianon-kastély felé. Miután Toroczkai László HVIM-elnök a Versailles-i kastély kerítésére felkapaszkodva kiadta a jelszavakat, s elkiáltotta magát: "Justice for....", ezer torokból tört föl a válasz: "Hungary"! Franciaország szívében megremegtek az ódon épületek ablakai. Aztán a kalandozások kora óta először zúgott föl ismét ősi magyar kürt Párizs környékén, amikor egy több mint ezer éves kürt hű másolatát megfújta egy magyar tüntető. A fel­vonulók irtózatos erővel skandálták a "vesszen Trianon", a "ria­­ria-Hungária" és a "Justice for Hungary" jelmondatokat. 86 esz­tendő elfojtott, igazságkereső szavai voltak ezek. Ismét kiderült, hogy a HVIM és a Kárpátia zenekar micsoda óriási, legkevesebb 86 esztendős mulasztást igyekezett ezzel a tettel egy kicsit helyre­hozni, hiszen a világon az emberek semmit sem tudnak Trianon­ról. Voltak azonban olyan franciák is, akik jelezték, hogy szeret­nék támogatni a magyarok ügyét. Szégyen, hogy Magyarországról mindössze néhány újságíró volt jelen a helyszínen, s a francia média sem erőltette meg magát túlságosan. Bezzeg például a román médiumok jelentős része vezető hírként számolt be a Ver­­sailles-ban történtekről. Az újságírók főként utólag kaptak észbe, így végül - a trianoni akció sikerét látva - a magyarországi és a francia sajtó nagy része is hírt adott a történelmi eseményről. A felvonulók éppen időben érkeztek a Trianon palotához, amely jelenleg szállodaként üzemel. Az igazgató rendkívül ideges volt, amikor meglátta a sok száz magyar tüntetőt, és könyörögve kérte a főszervezőket, hogy a kastély területén már ne skandálják a jel­szavaikat. így a tömeg elnémulva vonult be az udvarra, amikor azonban az utolsó ember is bejött, Toroczkai László elkiáltotta magát a lépcső tetejéről: Justice for... Az ezer torokból feltörő válasz megremegtette a Trinon kastély falait: ...Hungary! A he­lyszínen, a Trianon-palóta jelenleg konferenciateremként üzemelő nagytermében már készen állt a színpad és a hangosítás, s ott várakoztak díszmagyarban a Kárpátia zenekar tagjai is. Miután a tüntető tömeg megtöltötte a Trianon palota nagytermét, pontban 16 óra 32 perckor (a diktátum aláírásával egy időben) Herczeg Flóra népdalénekes elénekelte az ősi Himnuszunkat, máj d Pörzse Sándor televíziós személyiség, a műsor vezetője szólt az egybe­gyűltekhez. A rendezvény szóvivője hangsúlyozta: a demon­stráció elsődleges célja a nemzetközi közvélemény figyelmét fel­hívni arra az igazságtalanságra, amely Magyarországgal 1920-ban történt. A Trianonban tartott két órás megemlékezésen először az elszakított területek lakóinak nevében mondott beszédet Andrási Attila a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház vezetője, aki egyben a Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke is. A beszédeket mindvégig fran­ciául is tolmácsolták. Ezt követően felolvasták Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja alelnökének köszöntő sorait. A rendezvényt egyéb-ként Tőkés László püspök Erdélyből és Éva Maria Bárki Bécsben élő nemzetközi jogászasszony is írásban üdvö-zölte. Ezt köve­tően az a francia poli­tológushallgató, Nicolas lépett a színpadra, aki Francois Mit­terand volt francia kormány-fő véleményét olvasta fel, amely­ben Mitterand elítélte a Ver­sailles-i béke-szerződése-ket. Ezután Jókai Zoltán a brüsszeli Emberi Jogok Közép-Európai Bizottságának ellenőre szólalt fel, aki beszéde elején megköszönte a szervezőknek, hogy létrej öhetett ez a rendezvény, s meghívta a HVIM vezetőit az Európai Parlamentbe. Majd Toroczkai László, a HVIM elnöke szólt a hallgatósághoz, aki először külön köszöne­tét mondott a résztvevőknek, valamint a HVIM és a Kárpátia zenekar tagjainak a szervezést, s nem utolsó sorban a HVIM fran­cia barátainak támogatását a figyelemfelhívó megmozdulás szervezésében. A HVIM elnöke kiemelte, hogy a magyar nemzet védte ezer éven át vérével és verítékével Európát, s elvárják, hogy igazságot szolgáltassanak a Kárpát-medencében, hogy újra béké­ben élhessenek egymással az itt élő népek. Toroczkai szólt a mag­yarellenes incidensekről is. A HVIM elnöke beszéde végén a "trianoni békediktátum felülvizsgálatát és a trianoni határok eltör­lését" követelte. A rendezvény zárásaként a Kárpátia zenekar ad­ott közel egy órás fergeteges koncertet. A Trianon palotában izzott a levegő és remegtek a falak, így a gazdag szállóvendégeknek 2006. június 4-én nem lehetett nyugalmuk Trianonban. Ahogy nekünk sem lehet nyugalmunk 86 éve. Ezen a napon azonban egy kicsit törlesztettünk. Az a közel félmillió magyar is, akik a keleti végeken, Csíksomlyó hegyén imádkoztak a nemzet feltámadásáért és a versailles-i tüntetés sikeréért, és az a mintegy ezer magyar is, akik a történelemben először messze Nyugaton, Trianonban tüntettek, igazságot követelve Magyarországnak. Magyar tüntetők a Trianon palota előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom