Magyar Egyház, 2005 (84. évfolyam, 1-4. szám)
2005-07-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11. oldal r ’’Mindeddig megsegített bennünket az Ur ! „ Nt.Dr.Bertalan Imre igehirdetése az új Bethlen Otthon felszentelésén 2005. szeptember 5-én Ligonier, Pennsylvaniában ”Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között és elnevezte Eben-Háézemek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr. (1.Sámuel 7:12) Az olvasott Ige arról beszél, hogy Isten ószövetségi népe, mint már sokszor, újra megtapasztalta Isten segítségét. Ezért Sámuel a néppel együtt hálát adott Istennek, de ennél többet is tett. Hogy soha ne feledjék Isten segítségét, felállított egy kőoszlopot, hogy az utódok nemzedékei is emlékezzenek Isten segítségére, arra, hogy: Mindeddig megsegített bennünket az Úr. Ez az Ige, - Mindeddig megsegített minket az Úr - nemcsak Sámuel ajkán hangzott el. Bátran elmondhatjuk, hogy szinte indulószerű jelmondatává lett a mi száz éves amerikai magyar református történetünknek. Nincs még egy Ige, mely oly gyakran, a hálaadásnak oly sok ünnepélyes pillanatában hangzott volna el egy század igehirdetői ajkáról, mint ez a bizonyságtétel. Egy héber mondat, amit a Biblia eredeti nyelvében járatlan híveink megértettek, mert gyakran hallották: Eben-Haézer - Mindeddig megsegített minket az Úr. Visszagondolva az én Isten kegyelméből hosszúra nyúló lelkipásztori szolgálatomra, az elmúlt század közepe óta én is gyakran hallottam előttünk járt, áldott emlékezetű igehirdetők ajkáról. Legelőször 1948-ban, Bridgeporton hallottam, Amerikába érkezésem első hónapjában, egy gyönyörű, a város legékesebb, gótikus stílusban épült templomát szentelő gyülekezet lelkipásztora, Böszörményi István ajkáról. Amikor egy mondatba kívánta önteni a gyülekezet és a templom építésének történetét, könnyes szemmel, elcsukló hangon ajka ezt rebegte: Mindeddig megsegített minket az Úr. Rá két évre a clevelandi keleti oldali egyház szentelte a város legmagasabb tornyával ékeskedő székesegyházat. A Backay úton, az új templom felé hömpölygő több ezres tömeg élén vonuló papok egyike nyitott Bibliát emelt a magasba, amelyből a templomépítő gyülekezet lelkipásztora, amerikai református életünk egyik kiemelkedő személyisége, Szabó István püspök ugyancsak ezt az Igét olvasta s magyarázta: Mindeddig megsegített minket az Úr. Az elmúlt júniusban megható áhítat keretében búcsúztunk a Bethlen Otthon háromszor felszentelt épületétől, amelyben 1952 óta, megszakítás nélkül folyik az intézet szeretet szolgálata. Háromszor felszentelt épületnek nevezem, mert tudvalevőleg ez az amerikai magyar reformátusok áldozatkészségéből emelt épülettömb három szakaszban épült. A legrégebbi szárnyat 1952-ben szenteltük. A templom felé nyúlót 1963-ban, míg a középsőt 1975- ben. Ma is emlékszem, amint az első részleg felszentelési ünnepségén áldott emlékezetű Újlaki Ferenc, a Református Egyesület és a Bethlen Otthon igazgatóságának elnöke meleg pásztori szívéből áradt a hálaadás eme Igéje: Mindeddig megsegített bennünket az Úr. Feljegyezte a történetírás, hogy a másik két részleg szentelésének alaptónusát, akár Béky Zoltán püspök ajkán, akár Ábrahám Dezső és Bütösi János szájából hallottuk, ugyanaz az Ige-gondolat nyert hangot: Mindeddig megsegített bennünket az Úr. Az új Bethlen Otthon ékes épülete elkészült és ez ünnepélyes pillanatban felszentelésére vár. Szinte természetes, hogy ajkunkra kívánkozik Sámuel bizonyságtétele, amely több mint 100 esztendőn át oly sokszor hangzott, templomot szentelő, szeretet intézményt építő, 10, 25, 50 és 100 esztendős egyházi jubileumot ünneplő népünk ajkán: Mindedig megsegített minket az Úr. Ez az építkezés is sok gonddal, járt. A kételkedők hangja olykor erősebb volt a bizakodókénál. Minek, kinek építjük ? Hogyan, miből fizetjük a nagy adósságot ? Az évek során azonban időrőlidőre halottuk felelős vezetők ajkáról a mai Igénk jövőre is érvényes ígéretét: Megsegít bennünket az Úr, aki mindeddig segített bennünket. Nekik megköszönjük a biztatást, a tervek kidolgozását. Istennek pedig megköszönjük az ígéret valóra válását. Valóban, ebben a szent vállalkozásban is megsegített bennünket az Úr. Az új Bethlen Otthon ékes épülete elkészült. Szilárdan, messze láthatóan áll a Mória hegy legmagasabb pontján, hirdetve amerikai magyar református népünk áldozatkészségét és élni akarását. A régi Bethlen Otthon ajtajai ideiglenesen, egy új szolgálati módozatra készülve és várakozva, becsukódtak, de az új épület ormairól már hangzik az Úr Jézus hívása amerikai magyar életünk, valamint Ligonier völgye megfáradt, gondozásra szoruló népe felé: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg vagytok fáradva és terheket hordoztok és nyugalmat adok nektek. Az új otthon lakói pedig a hivatalos vezetők, az ápolásra, karbantartásra hivatottak karával és a Bethlen Otthon barátainak, támogatóinak seregével egy szájjal, egy szívvel mondják: Mert hallom hívó szavad, Áldott Orvos jövök. Ámen A keresztyén hazaszeretet 1849. október 6.------1956.október 23. A hazaszeretet eszményét Jézusban találjuk meg leginkább, akitől tanulnunk kell. Nála jobban senki sem szerette hazáját. Kevés helyen olvashatunk a Bibliában arról, hogy Jézus sírt. Az egyik ilyen szomorú alkalom életében éppen a népéért való féltőn szerető aggódás, amikor könnyekre fakad, látva a békétlenség nagyságát népe között. ’’Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat ! De most már el van rejtve a szemeid elől.” Lukács 19:42. Aki olyan tökéletes összeköttetésben állott az éggel mint O, megmutatta, hogy az égi hon szeretetéből nem következik a földi haza semmibevétele. A hazaszeretet nem alkalmi lelkesedés, nem rendkívüli hőstettek vállalása; a hazaszeretet a ránkbízottakban való kitartó hűség; a haza népének szeretete, az igazság és a szabadság diadaláért vívott harc; leigázottak felemelése, gyengék védelme, embertársaink boldogulásának előmozdítása. A hazaszeretet a köz és egyéni élet tisztaságáért vívott küzdelem; szembeszállás az erkölcstelenséggel, akárhol és akármilyen formában is jelentkezzen. A hazaszeretetben tökéletessé egyedül Jézus tehet egyedül. Ebben is Ő a mi nagy tanítómesterünk. Legyünk hát hűséges tanítványaivá, akiket a hazaszeretetre is az O Lelke tanít. Buzgó hálával köszönjük meg Istennek, hogy magyarnak teremtett minket, ne szégyelljük azt, bárhol legyünk a világban szétszórva. Köszönjük meg Istennek, hogy ennek a sokat szenvedett magyar nemzetnek a testéhez tartozhatunk még Amerikában is, akikre itt is sok feladat vár, a nyelvünk, kultúránk ápolásában, a szabadság eszméjének tovább éltetésében. Tudjuk szent felelősségérzettel betölteni itt is Istentől nyert áldott küldetésünket ! Senki ne vonuljon félre az emberi önzés búvóhelyeire amikor áldozatokat kíván tőlünk a hazánk, amit hőseink megtettek, amikor életüket is feláldozták ezért a nemes ügyért. Legyünk készek a magunk érdekeit minden pillanatban háttérbe szorítani és a magunk helyén buzgó lelkesedéssel vállalni a betöltésre váró feladatok elvégzését. ’’Mert hajlék az örökkévaló Isten !” A mindenható Isten hatalmas megtartani minket továbbra is az O népének, ha hűségesek maradunk Őhozzá ! Mi, az Ő népe vagyunk Krisztusban !!
