Magyar Egyház, 2005 (84. évfolyam, 1-4. szám)
2005-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 23. oldal betöltő gyülekezetét. A megnagyobbított gyülekezeti teremben bankett és ünnepi műsor volt. Műsorvezetőnk Török Zsuzsa nagyszerűen oldotta meg feladatát, amúgy az ő nevéhez fűződik a terem díszítés és asztalterítés terve is, amikoris az egyes müsorszám közé betétként angol nyelven ismertette egyházunk múltját és jelenét. Bemutatta a közel és távolról érkezett vendégeinket, az egyház-község Női Kör vezetőségét, Presbitériumát, Építő Bizottságát, felolvasta a templomszentelésre küldött köszöntő leveleket. Amilyen gyönyörű látványt nyújtott a kékbúzavirág - margaréta csokrokkal és fehér-kék gyertyákkal díszített ízlésesen terített asztal, éppoly gazdag, bőséges-ízletes volt a menü és elfogyaszthatatlan mennyiségben a finomabbnál finomabb házi készítményű sütemény. Nagy György és Shewak István magyar zenéje mellett mindenki jól érezte magát. Szellemi-lelki gazdagodásunkra szolgált Marian Dura hegedű szólója, Papp Istvánná és Kovács Éva mélyen átérzett szavalata, Papp Olivér tangóharmonika játéka, valamint Demeter Zsuzsa „Phoenixi Magyar Református Egyház múltja és jelene” magyar nyelven elhangzott előadása. Ábrahám Dezső püspök urunk indítványára sorra került a székely Himnusz és egy pár magyar dal elénekléséree, amit a magyar lélek igaz megnyílvánu-lásának tekintettünk. Bárhogyan is vesszük a léleknek sodró ereje van, és így bomlott ki, mint harmatcseppben megtisztult rózsabimbó Beczó Sándomé Gaál Terézke, amikor szót kérve elmondta, hogy férjével együtt itt születtek, mint amerikai műveltségű jó állampolgárok szülői házból hozták a második nyelvet a magyart, „ami sohasem volt szégyenünkre, sőt büszkék vagyunk, mert ezzel is gazdagabbak lettünk, higyjétek el - mondotta, - minden attól függ, hogy milyen lélek van bennünk...” A város polgármestere, állami tisztviselők banketten és az ünnepi műsoron is resztvettek, amiért hálásak vagyunk és nagy megtiszteltetést jelentett, mivel az elhangzott beszédükben értékelték egyházi tevékenységünket, hittel végzendő magyar szolgálatunkat. William Osis szóban és dalban tolmácsolt pohárköszöntőjét hallhattuk, majd a műsorvezető angol, és a gyülekezet lelkipásztora magyar nyelven hálás szívvel megköszönték minden résztvevő megjelenését, a szolgálattevők bizonyságtételét, a szorgalmas munkások, hűséges egyháztagok, pártolók minden formában nyújtott segítségét, Kaprinyák Gyula presbiter és neje, valamint Kiss József és neje hívő magyar testvéreinknek a bankett összköltségének vállalását. Húsz esztendő elsuhant, de nem nyomtalanul. Kegyelettel emlékezünk elhunyt templomépítő hittestvéreinkre. Emlékük legyen áldott! We remember our brothers ho helped us in the building of our church. SOLI DEO GLORIA ! “TEBENNED BÍZTUNK ELEITŐL FOGVA, URAM, TÉGED TARTOTTUNK HAJLÉKUNKNAK” (90.Zsoltár) DEMETER ZSOLT: ÍRISZ templomában Grard Canyon-i lírai riport (egyedül és mégis veled) Fent a magasból lenézek írisz templomába. Vörös tömbök sokasága emberi képzeletem erejében. A pádon ülök és nem az Isteneket gyászolom. A sok buta embert. Elhúzódtam egy távoli padra. Elmosolyogtam, hogy ma milyen kétségbeesetten menekülne innen írisz, hátra sem nézve, mint ahogy elkerülné a mellettem levő kocsmát, hiszen onnan is csak a rap bömböl. Olcsó vásár. Hullafoltos világ. Kevés az igaz. Elhúzódtam. Vakító ezüsttel szórt be a telihold. Csendestárs voltál. Egy gyengéd érintéssel lendületet, életörömet adtál, és öntudatra ébresztettél. A legfélelmesebb helyen ülünk. Hideg huzat csap az arcunkba, soványan zengenek a szélben a cérnaszáraz füvek. Féltő csend van. Bennünk a világ pusztulása már kitört. A pádon elnyúlva öledbe hajtom fejem. Boldog vagyok. Arc és hó, csend és ima összeölelt minket, a csók csak ősi szertartás. Isten kell, bojtorjános teremtő Isten L.és, hogy nincs moccanás, a lég vad-verő, a Minden láncraverve, lent a vörös semmiségben vérzik a bojtos vadmimóza, kilobban Méotisz lámpája, az ég belepirult és a sűrűből őz dugta ki a fejét. Fürtökben lógott a harmatgyöngyök sora. Valamit súgott az alkony. Este lett. Demeter Zsolt: FARSANGFA éjfélt vegyít a hűvös ki elhagyta faluját fából faragott szomorfa faluvégén éj szálkában nótafa hull hullik imásan a fonóban lányok hajára csók rogyott a szerelem látófa szétterül friss bimbón tűznyelven mély pírban lármafák lassan halkul a a dal rajtuk lépj csendesen csókjával kísér a boldogasszonyfa Ft.Demeter Andor püspök-lelkipásztor
