Magyar Egyház, 2004 (83. évfolyam, 1-4. szám)
2004-07-01 / 3. szám
12. oldal MAGYAR EGYHÁZ A MINDENNAPI KENYER Máté evangéliuma 6:11. Az Úri ima negyedik kérését, ”a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” állandóan mondjukismételjük. Sokszor csak gépiesen hadarva, anélkül, hogy felmérnénk a kérésbe foglaltak igei tartalmát. Ezért igen fontos, hogy a kérésnek minden szavát igen jól megértsük, hogy helyesen imádkozzunk a mindennapi kenyérért. Amikor a mindennapi kenyeret kérjük, az alatt sokkal többet értünk a puszta kenyérnél, amelyből szelünk, hogy éhségünket csillapítsuk. A kenyér szóban benne van mindaz, ami a testi élethez szükséges; anyagiak, táplálék, ruha, otthon, kényelem, előrehaladás, kultúra és így tovább. Nekünk ezért a kenyérért imádkozni kell. Valaki mondhatná; miért kell ezért imádkozni, hiszen meg van írva, hogy Isten jól tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt kérnénk ! Azért kell imádkoznunk a kenyérért, a testi javakért, az életért, hogy megbecsüljük, hogy értéke legyen előttünk. És lássuk meg a kérés és köszönet térdelő alázatában az ajándékozót; Istent, a mennyei Atyát. ... Mi emberek sokszor olyan természetesnek találunk mindent. Azt, hogy élünk, egészségesek vagyunk, munkánk van, fedél van a fejünk fölött, kenyér van az asztalunkon. Pedig ez nem is olyan természetes, magától értetődő, hanem ez kegyelem, ez csoda, ez mind-mind az Atyának napról-napra megújuló gondviselése, szeretete. Ezt kérni kell, ezt köszönni kell, ezért imádkozni kell: ”A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma !” Aztán figyeljük meg, hogy a kenyeret MARA kérjük, íme, ez óv meg a telhetetlenségtől, az önzéstől. Az a fontos, hogy a MAI kenyér legyen meg. A holnap-holnapután kenyere csak másodrendű. Isten atyai szíve majd gondoskodik a holnap kenyeréről is. Hogy is tanította az Úr ? ’’Elég minden napnak a maga baja. Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől.” Sajnos nagyon sok embernek az életét a holnapi kenyér megszerzésének a gondja szokta beárnyékolni. Édesanyám mesélt egyszer egy távoli rokonról, akinek az volt a rögeszméje, hogy nyugdíjazása előtt 300 ezer lejt fog gyűjteni. Éjjel-nappal dolgozott azért a ’’holnapi kenyérért”. Ebben a nagy törtetésben aztán nem ismert se Istent, se embert. Össze is gyűjtötte a pénzt, de az 1948-as stabilizáció miatt pénze értéktelen papírronggyá vált. Vigyázzunk tehát, mert a holnapért való aggodalom tönkreteheti a mát is. A mai kenyeret kérjük tehát, ne a sok esztendőre való javakat ! Hogy annyink legyen a kenyérből, a földi javakból, hogy emberhez méltó életet tudjunk élni. Bizony, jól-bölcsen imádkozott Augustinus: ’’Uram, se nagy gazdagságot, se nagy szegénységet ne adj nekem !” Persze ez korántsem jelenti azt, hogy az ember csak a mának éljen és a holnapra ne gondoljon. Erről szó sincs ! Mert a holnap a mán nyugszik. Minnél inkább biztosítjuk becsületes munkánkkal a ma kenyerét, annál inkább teremtjük meg a holnap kenyerének a feltételét. A Miatyánk eme kérése arra is figyelmeztet, hogy a mindennapi kenyér nemcsak az enyém, hanem a ’’MIÉNK” is ! Ebben a ”MIÉNK”-ben benne van nemcsak a családom, barátai, nemzetem, egyházam népe, hanem mindenki. Az egész világ, az egész emberiség. A hívő ember nem lehet önző. Add meg NEKEM Uram a mindennapi kenyeret, a többiekre rá sem fütyülök. A hívő ember nem gondolhat csak önmagára, hanem a kenyeret ”miénk”-nek, közösnek kell tartania. Persze Isten az egyik ember munkáját több kenyérrel áldja meg, mint a másikét. A kenyeret, az Ő bölcsessége szerint kinek-kinek abban a mértékben adja, amint azt felséges célja szerint jónak látja. De akinek Isten többet ad, attól többet is vár el. ’’Isten a szegények kenyerét a gazdagok asztalára tette le...” mondta egykor egy neves igehírdető. Tehát Isten, - azzal, hogy valakinek többet ad, mint amennyire szüksége van, - rá bízza azoknak a kenyér-gondját, akik szűkölködnek, akik szükséget szenvednek. Tudjuk, hogy napjainkban millió és millió számra vannak emberek, ’’akiknek a bajszán nem billeg morzsa ...” hogy a költő szavaival éljünk. Nekünk ezeket is imádságunkban, - s ha tehetjük - cselekvő szeretetünkben kell hordoznunk. Atyánk, add meg azoknak is a mindennapi kenyeret ! Én általam, te általad, mindnyájunk által ! íme milyen átfogó a Miatyánk kérése. Ez a kérés a testvéri szeretetre való intelem. Mert higyjétek el, nemcsak a föld terem kenyeret, hanem kenyeret terem a szeretet is ! Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a mindennapi kenyeret csak akkor kérhetjük, csak akkor mondhatjuk a magunkénak, ha azért becsületesen megdolgoztunk. Méltó a munkás a maga jutalmára - monja a Szentírás. De az is igaz, hogy a henyélő, munka-undorban szenvedő, a társadalom nyakán, (az adófizetők pénzén) élősködő ember, méltatlan a mindennapi kenyérből való részesedésre. ’’Aki nem akar dolgozni, ne is egyék !” hangzik az Ige vastörvénye. Bizony az egyik szomorú tünete az itteni életnek, hogy éptestű-egészséges emberek, - sokszor fiatalok, inkább társadalmi segélyen élnek, mintsem a két kezük munkája után. A munkátlanság nem terem kenyeret. A kenyeret Isten adja ajándékképen munkám után. Mert igaz a bölcsesség: ’’Emberé a munka, Istené az áldás !” A munkának nem következménye a kenyér, a munka csak eszköz, ami által Isten közli velem a kenyér áldását. Ezért kell nekünk szüntelenül fohászkodnunk Istenhez a mindennapi kenyerünkért. Végül csak egy valamit: a Miatyánk hét kérése közül csak egyben tanít minket az Úr arra, hogy a földi kenyérért, a földi életért imádkozzunk ! De ezt is csak Isten nevének megszentelése, az Ő országa, az Ő akarata után. Legtöbb ember megfordítja a sorrendet. Először jön a földi kenyér, a földi élete, és csak azután hajlandó keresni ’’Isten országát és annak igazságát”, miután már kenyérrel jóllakott. Ne panaszkodjék tehát senki, hogy neki esetleg kevesebb jutott ki a mindennapi kenyérből, az élet javaiból-örömeiből, mindaddig, amíg nem indult el először - Krisztus nyomában - Isten országa felé. Hiszen az Úr megmondta: ’’Keressétek először az Istennek országát és annak igazságát és a többiek megadatnak néktek.” A mindennapi kenyér is ! Aki ezt a felhívást követi, aki így él és gondolkodik, az örvendező szívvel ad hálát Istennek, hogy nem hiába imádkozta: ”A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA !” Ámen. Nt.Nagy György lelkipásztor, Windsor, ONT. Canada
