Magyar Egyház, 2004 (83. évfolyam, 1-4. szám)
2004-04-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11. oldal Eugene Osterhaven és Bertalan Imre vezetésével Magyarországra utazott, hogy az illetékes minisztériumban, az iskola fenntartó testületé, az egyházkerületi tanács, valamint Patak városa hatóságai előtt az anyagi támogatás kérdésében elkötelező nyilatkozatot tegyen. De vissza a kezdethez. Említettük, hogy Eugene Patak iránti vonzódása az 1940-es évekre megy vissza. Nevét először Gönczy Árpádtól, az iskola 340. szeniorától hallotta, aki Eugennel egyidőben doktori fokozat megszerzéséért tartózkodott a Princenton-i theologián. Gyógyíthatatlan tuberkulózissal szanatóriumba került, hol professzora, Dr. Otto Piper, rendszeresen látogatta. Egy alkalommal magával vitte Eugene-t, aki attól kezdve szorgalmasan felkereste a nagy szenvedőt, aki Patak neve gyakori említésével megosztotta a kedves látogatóval az őt elküldő és hazaváró iskola iránti mélységes sóvárgását. Gyakori látogatásának volt azonban egy másik indítéka. Gönczy Árpád Zemplén megyében született. Abból a megyéből, Jablonka községből vándoroltak Amerikába Nagy Dániel és Erzsébet, kiknek szemefényét, Margaretet, Eugene 1942-ben eljegyezte jövendőbeli házastársul. Isten végzésében azonban akkor már ott volt Eugene számára egy másik szent kötődés, Zemplén szemefényével, Sárospatakkal való ffigy-re lépése. A Hope College-ba visszatérve, mint annak tanára, egyben diákok lelkigondozója, addig nem észlet változásoknak lett előbb tanúja, majd munkálója. A háborúban szolgált, sok szenvedést és szükséget látott kollégiumi diákok tapasztalataival gazdagodva, az addig zártkörű iskola horizontja szélesre tágult. Következetesen, a diákok testületé és az iskolát fenntartó szervezetek, célul tűzték ki a testvéri viszony kialakítását egy hasonló kollégiummal. Anglia, vagy Hollandia lett volna az érdeklődés természetes iránya, de a nyugati világ figyelme akkor már Kelet Európára irányult. Mikor tanáruktól, Eugene Osterhaventől tanácsot kértek, határozott, kész választ kaptak: Sárospatak ! Ez a gondolat már gyökeret vert szívében Gönczy Árpáddal és a keleti parton szolgáló Patak neveltjeivel folytatott beszélgetései során. Attól kezdve gyorsan peregtek az események. Patak boldog örömmel fogadta a testvériskola gondolatot. Hope College válasza az élelmiszert, orvosságot, ruhaneműt tartalmazó szeretetcsomagok áradata. Azt követte a tanárcsere gondolata, melynek során Dr. Zsíros József és családja Hollandba érkezett. Az itt kiszemelt tanár viszont nem kapott beutazási engedélyt, mert a testvéri viszony kibontakozását is megdermesztette az a jégréteg, melyre bevezetésünkben utaltunk. Közben az óceán mindkét partján folyt az imahadjárat azért, hogy Patak visszanyerje jogos tulajdonát, egyházi iskolaváros rangját, egyház és nemzet szempontjából nélkülözhetetlenül fontos iskolarendszerét. Szabó László, Patak hatósugarából, Sajószentpéter-ből származó amerikai lelkipásztor, koszorús költő, látomásában megbocsátható elragadtatással így rajzolódik fel a jövő Patak képe: ’’Patak! Most te állj a gáton! Amíg tart a halálos álom, Mely sorvadással fenyeget, Te voltál a hon büszkesége. Legtisztább szíve érverése, Te léssz Protestáns Egyetem.” És eljött 1990 és 1991, mikor is előbb a gimnázium átvételével, majd a teológia újraindításával, nagy részben helyreállt Patak sokszázados nevelői munkájának történelem által szentesített kerete. Ebben volt Istennek áldott eszköze, hűséges szolgája, Patak nagy barátja Dr. Eugene Osterhaven, akit minden szerénysége ellenére, Patak századok szülte fejedelmi jótevői sorába iktatta Patak iránt érzett és egy hosszú életen át megbizonyított rajongó szeretete. Utaltunk Patakon gondozott irattámyi levelezésére. Az utolsón - ahogy a régiek mondották, még meg sem száradt a tinta. Kelt 2004. január 15-én, tehát kórházba beutalása előtti napon, halála előtt három nappal. Két dolog teszi utolsó sorait emlékezetessé az utókor számára. Először, mint példaadóan mindig is tette, köszönetét mond barátainak, Patak Barátainak, a legutóbb küldött adományokért. Levele végén még egyszer, utoljára, mint sok éven át naponként tette, lélekben Patak felé fordulva, közölte a jó hírt az újabb 54,000 dollárnyi adomány útbaindításáról. Temetésén, mely egy farkasordító hideg januári napra esett, Pataki neveltjei nem lehettek jelen, de ott voltak Patak Barátai, tömegestől. Bátran elmondhatjuk, aki csak ott volt, egytől-egyig mind Patak barátjaként volt jelen. Kollégiumunkat egy diákja képviselte, az általa hőn szeretett Újszászy házaspár, Kálmán Bácsi és Ica Detroitban élő leánya Eszter, férjével, Róberttel. Ők gondoskodtak az eltávozott által virágerdőtől mentesnek tervezett szertartáson, kedvenc színeiből, a piros-fehér-zöldből font csokor elhelyezéséről. Távoztán sokakban felvetődik a nyugtalanító kérdés: Lesz-e folytatás? Válaszként hadd idézzem Dr. Eugene Osterhaven tömör hitvallását, evangéliumi hitünk közösen vallott legrövidebb foglalatát: “Deus providebit”. Békesség, üdvösség Patak ’’ballagó” Barátjának, kegyelem az élőknek, dicsőség Istennek. Bertalan Imre
