Magyar Egyház, 2003 (82. évfolyam, 1-3. szám)
2003-10-01 / 3. szám
8. oldal MAGYAR EGYHÁZ EGYHÁZFEGYELEM Nt.Fábián Lajos, a Vancouveri Magyar Református Egyház lelkipásztora előadásának rövidített változata, amely elhangzott 2003. május 3-án az Amerikai Magyar Református Egyház, Nyugati Egyházmegye Közgyűlésén a Phenixi Magyar Református Egyháznál. Az egyházfegyelem szüksége, célja és a meglévő problémák orvoslása. Az egyházfegyelem gyakorlásának bibliai rendjét Jézus a Máté evangéliuma 18:15-19. verseiben szabja meg: ”Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. ” Vagyis minden egyháztagnak joga és kötelessége szeretettel figyelmeztetni a másikat hibáira. Az az egyház, amelyik nem gyakorolja az egyházfegyelmet, hasonlít ahhoz az emberhez, aki nem törődik az egészségével, s eleve elutasítja az orvosi tanácsot, akármilyen kézen fekvő a betegsége. Kiindulópontként beszélni szeretnék arról, hogy mi történik, amikor Krisztus Egyháza keretén belül harmonikus egység helyett diszharmónia áll be és a rend helyét konfliktusok veszik át. Ha figyelemmel kísérjük a XXI. század eseményeit, azt látjuk, hogy az Egyház nyilvános alakjában sokkal inkább a széthúzás képét mutatja, mintsem harmóniát. Sokszor csak a harmónia látszata van meg csupán, s e helyett egy harmóniába burkolt diszharmónia uralkodik. A Szentírás arra utasítja az egyház tagjait, hogy “teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. ” nyilvánítsák ki ezt a harmóniát.(f. 4: 2-3) Amint már említettem, napjainkban egyre inkább a látszatharmónia vette át az összharmónia szerepét az egyházakban. Ez történik, amikor az egyház elfelejti, vagy mellőzi azt, hogy harcban kell állnia minden benne található gonosszal szemben. Mondjuk például, egy adott gyülekezet legkiválóbb tagjai között égbekiáltó bűnök vannak, amiről a tagok tudnak, de nemkívánatos voltuk miatt nemlétezőknek tekintik. A bűnök ilyenfajta mellőzése, burkolása, elkerülhetetlenül megbontja a harmóniában rejlő békét és békességet az adott egyház keretén belül, ugyanis mindenki kölcsönösen jogot formál saját bűneinek és ezzel egyidőben a másokénak is a tagadására. Vagy tegyük fel, hogy vita támad egy egyházban fontos tantételek gyakorlása körül, s a megfelelő hitben látás hiánya miatt két csoport néz keresztben egymással. Az is nyilvánvaló, hogy számos egyháztag nem foglal állást a kérdésben. Ezek egyszerűen a semlegességet választják. Megbomlik a harmónia? Megbomlik testvéreim, mert ezen az egyházon belül nem keresi senki a középutat, vagyis a megbékélést. Noha az egyik fél egyházhit szerint gondolkodik s a másik egyértelműen helytelen dolgot állít, senki nem tekint Isten felé, hogy a dolgok orvoslására a békében járható utat megtalálják benne és vele, hanem egyszerűen elfogadják azt, hogy mindenki tévedhet. Ez csak látszatmegoldás és semmiképpen nem harmónia. Szomorú tények ezek, de a mai élet valóságai és Keresztyén Egyházunk nagy problémái. Hogyan lehet vitákat, félreértéseket elkerülni vagy megoldani? Alkalmazzuk azokat a megoldásainkat egyházon belül is, melyek félreértéseket, konfliktusokat békésen oldanak meg házasságban, családban vagy egyéb közösségekben ugyanis ezek az utak csak úgy egészségesek ha egymás nézeteit, meglátásait elfogadjuk. A Keresztény Egyház történetébe számtalanszor bekerültek házassági és családi problémák a történelem folyamán. Ezek megoldása mindig nehéz. Jakab apostol felveti a kérdést (Jak 4, 1) ,JHonnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák - e ezeket? ” Az okot tehát először is bűnös magunk lényében és nem a nézeteltérések területén vagy a másik személyben kell keresnünk. Meg kell tanulnunk a viszályokkal és a nézeteltérésekkel helyesen bánni és élni, hogy megszüntessük őket. Ezt az újfajta magatartást egy fontos alap-és védőfalként vonjunk házasságunk, családi életünk és egyházunk köré. Harmóniához vezet. Mi az egyházfegyelem és célja? Fegyelem nélkül nem alakul ki a rend, a szép rend még kevésbé. Az Egyház élő organizmus. Krisztus teste. Akik Krisztusban hisznek, „egy test és egy lélek’’-et alkotnak. Egy élő organizmusban meghatározott rendje van minden szervnek, a fejnek éppúgy mint a kéznek vagy a lábnak. Ha ez az organizmus rosszul működik, a szervezetben zavar, betegség áll elő. Gyógyításra szorul. Az is előfordul, hogy a megbetegedett szervet el kell távolítani. Az egyházban ezt a szerepet tölti be az egyházfegyelem. Az egyházfegyelem gondoskodik arról, hogy minden tag jól végezze a maga rendelt hivatását. Mi az egyházfegyelem? Azt látjuk már, hogy a XXI. század Keresztény Egyháza belső erkölcsi krízisben szenved. Égbekiáltó a szükség az egyházfegyelemre. Ezt a szükséges fegyelmet a következőképpen tudnám összefoglalni: Istent dicsőíteni, rendeltetésének engedelmes magatartása által, a helyes egyházmentés fenntartása érdekében. A bűnöst jó útra téríteni (Jel. 2, 14-25) szelíd intéssel, figyelmeztetéssel, feddéssel, s ha szükséges a közösségtől való elzárással mindaddig, amíg építő magatartást nem tanúsít. A gyülekezet és az istentisztelet tisztaságát megőrizni. (lKor. 5, 6-8) Ez által Istennek tetsző gyülekezetei építeni. „Ha szerettek engem, tartsátok meg az én parancsolataimat” (Ján 14, 15).
