Magyar Egyház, 2001 (80. évfolyam, 1-3. szám)
2001 / 3. szám
i 8. oldal MAGYAR EGYHÁZ Úgy, hogy belevetjük magunkat a küzdelembe, a nemes harc megharcolásába. Nemcsak félszívvel, ímmel-ámmal, hanem teljes erővel. Nem képzeljük azt, hogy megérkeztünk, amikor még úton vagyunk. Előrenézünk és nem hátra. Tudjuk, hogy aki az eke szarvára veti a kezét, az előre kell tekintsen, különben nem alkalmas arra, hogy az Isten Országa munkása legyen. A harcos, a sportoló és a földműves képét idézi fel a rész, amelyből olvastunk. Ezek erőfeszítése szükséges, hogy győzzenek, célba érjenek, termést arassanak. Igyekezniük kell, keményen dolgozniuk, küzdeniük. Kérdezzük meg: Ha nem mennek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk, nem azért van, mert ítélet van rajtunk? Mert nem a „zsengét”, időnk, erőnk, tehetségünk, lehetőségeink legjavát adtuk az Úrnak. Hogyan szól imádságunk? így: Ij vagyok a kezedben, Uram: feszíts meg, mert elkorhadok! Vagy így: Ne feszíts túl, Uram, mert eltörök! Vagy így: Feszíts túl, Uram, ha belétörök is! Szükségünk van arra, hogy „megfeszüljünk”, netán néha arra is, hogy túlfeszüljünk. A ránk váró feladatok miatt. Azért, hogy ne valljunk szégyent. Ne valljunk szégyent gyülekezeteink építésében, iskoláink fenntartásában, a világtalálkozós vendéglátásban, a programok szervezésében és megvalósításában, a következő nemzedékek számára szóló bizonyságtétel továbbadásában. Ha körülnézünk, látjuk, hogy hiányosak soraink. Kik hiányoznak? Nem a mi gyerekeink, unokáink, ismerőseink? Netán mi magunk, mert csak fél szívvel, fél lendülettel veszünk részt a szolgálatban? Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság Igéjét. Lehet, hogy úgy érezzük: ez aztán túlzás! Nem elég, ha ott vagyunk az alkalmakon? Nem elég, ha megjavítjuk, ami elromlott? Nem elég, ha megszámoljuk a perselypénzt? Nem elég, ha részt veszünk és szavazunk a presbiteri gyűlésen? Mindez lehet fontos, de nem elég! A presbiterek a gyülekezet életéért annak minden vonatkozásában felelősek. A misszióért és a bizonyságtételért is! A hívogatásért és a gyülekezet építéséért is! Helytelennek bizonyult a mindent a lelkészre bízó/hárító modell. Tarthatatlan a jelen kihívásait figyelembevéve. Igenis szükséges, hogy a presbiter is, minden őrálló helyesen hasogassa az igazságnak beszédét! Ezt Kálvin úgy magyarázza, hogy a családfő kötelessége a kenyeret helyesen felvágni és úgy elosztani, hogy a család minden tagja mefelelő részt kapjon. A görög szó általános használata további jelentésárnyalatokat sugall: Aki helyesen hasogatja az Igét, az egyenes utat készít az igazsághoz, és nem hagyja magát félrevezetni féligazságok és hazugságok által. Helyére teszi a dolgokat, ahogy az építőmester keze nyomán a helyére kerül a kő, és szilárddá teszi az épületet. Úgy kell helyesen fejtegetni az igazság Igéjét, hogy az éhesek táplálékhoz jussanak, hogy az igazságra szomjúhozók eljussanak a tiszta forráshoz. Mint élő kövek illeszkedjenek egymáshoz a gyülekezet, az egyház épületében, hogy az ne legyen ingatag. Nemet kell mondjunk arra, ha gyökereinktől akarnak elszakítani minket. Arra is, ha a teljes evangéliumot akarják megszegényíteni, vagy bennünket a betű szolgaságába akarnak kényszeríteni. S végül mindezért szükséges úgy tenni, hogy térjünk ki a szentségtelen és üres fecsegők elől. Mert nem beszédben áll az Isten Országa, hanem erőben. Amit tennünk kell, nem merülhet ki a dolgok megbeszélésében. Bizottságaink, gyűléseink, ötlethalmozásaink is lehetnek a szükséges cselekvés gátjai. Ne elégedjünk meg a tervezéssel, a felajánlással. Induljunk és tegyük a jót, és a szükségeset! Úgyanakkor térjünk ki azok elől, akik tisztátalan indulattal közelítenek! Túl a hamis tanítókon, térjünk ki azok elől, akiknek semmi sem jó, akik mindent jobban tudnak. Akik tele vannak jó tanáccsal, de maguk semmit sem mozdítanak. Akik örvendeznek azon, ha a valóban munkálkodók tévednek. Térjünk ki előlük, de ne engedjük, hogy eltérítsenek minket! Igyekezzünk kipróbált emberekként megállni az Isten előtt, mint olyan munkások, akik nem vallanak szégyent, hanem helyesen fejtegetik az igazság Igéjét! Pál László KARÁCSONY VAN A SZÍVEMBEN Számomra is megszületett, ezt köszönöm. Én is viszek tömjént, mirhit Iá - ba e - lé. Minden kincsem íz é-ie-tera legyen ö - *é
