Magyar Egyház, 2000 (79. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám
6. oldal MAGYAR EGYHÁZ MILLENNIUMI GONDOLATOK Közel egy féléve már annak, amikor legmagasabbra hágott a millennium, a 2000-ik év eljövetelével kapcsolatos izgalom. A nemzetközi média olyan kiváló propaganda munkát végzett, hogy aligha akadt bárki a földön, kinek ne lett volna valamilyen elgondolása arról, hogyan is fogunk az „Y2K” ismeretlen jövőjébe átlépni. A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata múlt évi közgyűlését Kolozsváron tartottuk. Útban Erdély felé beszédemet javítgattam, ami így szólt akkor: Fótiszteletű Zsinat! Elnökség, Alkotó tagok, Atyák és Kedves Vendégeink! Nem sok nap választ el bennünket a harmadik évezred első napjától, melyet oly sok millió embertársunk szinte leírhatatlan félelemmel vagy soha nem ismert meglepetésként, oly nagy izgalommal vár. A nagy eseményhez még tudósaink közül is sokan csatlakoztak, akik a várható élményt az „Y2K” eseménynek, míg a média azt az „Y2K veszélynek” nevezte el. Mindez annak a következménye, hogy a komputerek őskorában a naptári évek változásait mindössze két és nem háromjegyűre programozták be, s ennek következtében a komputerek 1999-ről nem kétezerre, hanem 1900-ra ugornak majd vissza. Nem véletlen tehát, hogy a világ bankárjai már előre félnek attól a kilométerekre sorban álló tömegtől, amely esetleg hosszú éveken át megtakarított bankbetétjét akarja majd készpénzre váltani még ez év decemberében. Nálunk Amerikában már jó előre azon törik fejüket a New Yorkiak, hogyha a komputerek által irányított személyfelvonók leállnak, majd hogyan fognak feljutni a 35-ik vagy 60-ik emeletre. Ezek után érthető, hogy Nostradámus neve alig kerül szóba. Ezekben a napokban a híres asztrológus és műfordító jóslata; „1999 júliusában — és idézek tőle: - a terror nagy királya fog leszállni az égből...”- ami korának nyelvén azt jelentette, hogy leszáll és jön, hogy elpusztítsa a földünket. A New York állambeli dominikánus rend egyetemén, — ahol már húsz éve médiát és kommunikációt tanítok — a történelmi tanszékkel összefogva „Mi is történt a Szovjetunióban” címmel- egy egész napos vitát rendeztünk a közelmúltban. Délutánra már nagyjából kialakult a vitatkozók két táborban való tömörülése. 60-65 százalékban Reagan elnöknek, míg a kisebbség 1956-nak, a lengyeleknek, no meg a berlini falnak tulajdonította a kommunista állam szétesését. - Befejezésül az előadó terem egyik sarkából megszólalt valaki: és az Isteni gondviselésnek, s a teremtő bölcsességének semmi szerepe nem volt ebben? S ezekben a napokban, - ahogy egyre közelebb jutunk az „Y2K - veszélyes évéhez” - egyszer csak rádöbbentem, hogy nemcsak a komputereknek, nekünk is visszafele kell számolnunk, sőt vissza is kell lépnünk! - Nem! Nem 99 évet, hanem 2000-t!, hiszen Noastradamus terror királya azért nem érkezhetett meg a föld elpusztítására, mert előtte pontosan 1503 évvel beteljesedett a próféták jóslata és a mennyből leszállt a földre a mi Megváltónk, Isten Szent Fia, Jézus Krisztus, hogy elhozza számunkra a legcsodálatosabb ajándékot - a szere te tét. A Magyarországi Református Egyház, mint minden évben most is megrendezi balatonszárszói konferenciáját. Az idei címe így hangzik: - „Örökség, Adósság, - Feladat!” — Azt hiszem, hogy ennél megfelelőbb alcímet mai találkozásunknak sem választhatnánk. „Örökségünk”: - 1996-ban megnyitómban arról szóltam, hogy egykor hitünk, egyházi életünk alapelveihez olyan városok, mint Pápa, Debrecen, Sárospatak és Vizsoly oly sok mindent adtak hozzá, hogy itt végezve áldásos munkáikat őseink együtt rakhatták le népegyházunk és nemzetünk alapjait. Ez az örökség, melyet rajtunk kívül oly kevés egyház mondhat magáénak. De gondolunk Trianonra is, amikor egyes történészeink szerint a győztes nagyhatalmak többet ártottak nemzetünknek, mint Muhi, Mohács, Világos és Arad együttvéve. Ez az örökség az, amelyből és a jelenből össze kell állítanunk népünk és egyházunk „Adósságlistáját” ezt kell magunkkal vinnünk a 2000-ik évre és mögé! - Ebben azonban oly elfogulatlannak kell lennünk, mint még sosem történelmünk folyamán.Emlékszünk még ifjúságunk kedvenc olvasmányaira? - „Tót atyafiak” és ,,A jó palócok”? Palóc testvéreink még ma is itt élnek és bizonyára kevesen tudják közülük, hogy a tőlük nem is oly messze északra élő „Tót atyafiak” önállóságuk közel 80 esztendeje alatt többet ártottak ott élő magyarjainknak, nyelvüknek és kultúrájuknak, mint amit esetleg mi tettünk velük, vagy ellenük együttélésünk ezer esztendeje alatt. Nehéz kezdés vár reánk a XXI. századba lépve, ahova például magunkkal visszük a még sok sok évre szétosztható elidegenedés problémáit, s ehhez mindjárt hozzá is adhatjuk az elmagányosodásét is. Ennél nagy számban találunk majd olyan személyeket, akik a közelmúltban és nem a terror, az elnyomás évei alatt fordultak el egyházainktól. Abban se reménykedjünk, hogy az Európához és a NATO-hoz való csatlakozásunk problémáin is túladunk az évszázaddal. Itt főleg majd a mezőgazdaságban felállítandó kvótákra és a kezdetben,
