Magyar Egyház, 2000 (79. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám
MAOYAK EGYHÁZ 9. oldal „NEM KÖNNYŰ A REFORMÁTUS SZELLEMISÉGET KIALAKÍTANI” Hozzászólás a „Magyar ifjúságunk: egyházi jövőnk záloga”című cikkhez. Lukácsi Éva lelkipásztor cikkéhez kapcsolódva szeretettel üdvözlöm a Magyar Egyház olvasóit. Rövid kivonatban beszámolok egy írásomról, mely ezt a címet viselte: „Gyermek és ifjúsági munka a Magyar Református Egyházban a pártállam összeomlása óta”. Természetesen volt előzménye az új kezdeteknek. Volt bíztatás arra nézve, hogy az ellenséges propaganda ellenére megragadott fiatalokat az evangélium. A negyven esztendős „babiloni fogságnak” - ahogy többen a pártállami időszakot nevezték - nagy tanúlságai vannak az egyház számára. A legfontosabb tanúlság az, hogy a Római levél l.r.16. verse „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát: mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére...” - ismét igaznak bizonyult. A világ szuperhatalmainak egyike mindent megtett annak elfojtására, de ő maga esett össze „a kéz érintése nélkül” (Dán 2,34). A pártállami rendszer összeomlása után minden megváltozott. A hitoktatás megindult. 1990/91 volt a csúcs év. Az volt a benyomásom, hogy a párttitkárok azt hitték, hogy most már az „egyház lesz a párt” és beíratták gyermekeiket hittanra. Egy évvel később látták, hogy erre gyermekeik karrierje szempontjából nincs szükség. így a számok stabilizálódtak. Szolgálati helyemen — Budafokon - továbbra is a gyülekezeti épületekben végzett munkát tartottam a legfontosabbnak. De ugyanakkor az a tény, hogy jelen voltunk az iskolákban és taníthattunk: kihatott az iskolák légkörére. A vasárnapi istentiszteletek elején az USA-ban jól ismert módon vesznek részt a gyermekek. A bibliaolvasás után pár mondatos kis tanítást kapnak, majd átmennek a gyülekezeti terembe csoportos tanításra. A konfirmandusok száma az utóbbi években (évtizedekben) radikálisan visszaesett. Ennek fő okát abban láttam, hogy a szabad döntés jogát a tizenévesek is átvették és nem hallgatnak a nagymamára vagy a szülőkre, akik azelőtt rá tudták venni a fiatalokat a konfirmálásra. Aki konfirmált az szabad döntésből tette - többnyire kicsi kora óta a gyülekezetben nevelkedve - így viszont szinte minden konfirmált megmaradt a gyülekezet ifjúsági közösségében. Ifjúsági csoportok voltak már a a pártállami időkben is. A kilencvenes évek közepére ezek a csoportok - hála Istennek, és általa elválasztott kitűnő, fiatal segédlelkészek szolgálatának - számban is, dinamizmusban is megnövekedtek, és maguk a fiatalok vállalták és vállalják szekularizált kortársaik misszionálását. Ez nagyon bíztató nemcsak az ifjúsági mukára, hanem a „felnőtt” gyülekezet jövőjére nézve is! Napjaink szekularizált pluralista társadalmában csak ott fog megmaradni az egyház, ahol a bibliai modell újra megvalósul. (Apostolok Csel.2:37-47). Ilyen misszió nélküli gyülekezet el fog sorvadni. Közben az egyház visszakapott, vagy maga szervezett iskolákat. 1998- as évkönyvünk szerint 41 általános iskolánk (ebből 2 zeneiskola, 3 ökumenikus), 18 gimnáziumunk van. Ma már mind a négy lelkészképző, három tanárképző, valamint egy jogi fakultás is működik. Ezek jó része a református egyetemek keretei között végzi munkáját. Nem könnyű a református szellemiséget kialakítani! Erre a helyzetre is érvényes a gyülekezeti munka fontossága. Hála Istennek, a legtöbb nagy budapesti gyülekezetben és sok helyütt vidéken is eleven ifjúsági munka folyik. Ezekben a személyes hitre és a misszióra való nevelés egysége a főhangsúly. Ennek érdekében vannak a közös és kiscsoportos összejövetelek, ahol minden tagnak van lehetősége, hogy aktív módon részt vegyen a közös szolgálatokban. Ezek a közös szolgálatok jelenthetnek elkallódott fiatalokkal való beszélgetést, vagy idősebb gyülekezeti tagoknak való segítséget. Eredményes misszió csak akkor képzelhető el, ha a gyülekezet jelen van a társadalomban. Ebből a szempontból is az ifjúság mutat fel ígéretes példákat arra nézve, hogy Isten népének jelen kell lennie, hogy egész életével, nemcsak beszéddel, hanem teljes egzisztenciával hirdesse és megélje Krisztust, akinek - Karl Barth Pál apostol nyomán megfogalmazott tanítása szerint - az egyház új életformája. A Filippi levél 2:16a célkitűzése a mai ifjúsági munka vezérigéje: életünkkel kell megjeleníteni Jézus Krisztust e jelenvaló gonosz világban. Dr. Pásztor János * * * Az imént közölt írást, volt professzorom, Dr. Pásztor János tanulmányának részletét igazi lelki haszonnal olvashatjuk. Bátorságot és bátorítást meríthetünk: nincs olyan élethelyzet, amelyben Isten szava, az Evangélium ereje alúlmaradna, elveszne. A mi gyülekezeteinkben is adhat, s adni akar Isten megújulást, életet. Ennek elfogadására jobban meg kell nyitni szívünket. Hittel vállaljuk azt a keresztyén meggyőződést, melyet magyar gyülekezeteink jövője iránt ránk terhel a mi Urunk. Lukácsi Éva, lelkipásztor
