Magyar Egyház, 1998 (77. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ ÉPÍTSÜK FEL A TEMPLOMOT! 1997 december 4-én éjszaka hatalmas hőerejű fénysátor borult Miskolc városa fölé. Megszólaltak a szirénák majd a harangok is. Az egész város ég! - riadtak fel a tiszaluciak. Maguk a miskolciak már tudták, hogy a tetemvári Deszkatemplom ég. A lángok oly magasra csaptak, hogy fényük a Tisza melletti Prügyig is ellátszott. A tetemvári gyülekezet lelkipásztora, Kádár Péter így számol be a tragédiáról: „Először a tetőre szökött fel a láng, azután a tornyot emésztette fel, csaknem percek alatt. Ezután, kiterjedve az egész épület fölé, a fából készült szerkezetnek mintegy 70 %-át pusztította el. A tető izzó tömege beomlott az épület belsejébe, s ott — a téglafallal elkerített oldalfülkéket leszámítva - mindent hamuvá perzselt. A miskolci tűzoltók - kiegészítve Sajószentpéter és Tiszaújváros egységeivel - többórás megfeszített küzdelemben fékezték meg a lángokat. Az üszkös romok még a déli harangszó alatt is füstölögtek. Estére emelődaruval sikerült kiemelni a harangot, amely az oltásnál megrepedt, az omlásveszélyt azonban csak napok múltán lehetett elhárítani. A később felmért kár mintegy százmillió forint. A lélekben és az eszmei-műemléki értékben okozott pusztítás azonban mennyiségben kifejezhetetlen.” A „Tetemvár” név eredete: Az elnevezés a középkorra nyúlik vissza, arra az időre, amikor Miskolc két különálló városrészben élte a maga életét. A mai Kossuth utca vonalában húzódó csatorna választotta el egymástól az Óvárost és az Újvárost. Ez utóbbi a XV. század végétől alakult ki. Temetkezési helyéül a mai tetemvári temető szolgált. Az 1544. évi törökdúlás után újjáépült Újváros lakóit az 1600-as évek első harmadában pestisjárvány tizedelte meg. Ekkor a „külső temető” területén a többszáz holttestet magasra hantolt tömegsírba helyezték. A halmot mésztakaróval fedték be és körülkerítették. A helyet ettől fogva „Csontvár”, majd „Tetemvár” néven illették. A kegyeleti hely első írásos emléke az 1637-es esztendőből maradt ránk, a város tanácsának jegyzőkönyvéből. Ugyanezt az évet tekinthetjük a Tetemváron épült istentiszteleti hely átadása időpontjául, noha erre nézve csupán a szájhagyomány ad eligazítást. Bató István, akinek a nevét még megemlítjük, így hagyományozta ezt tovább: „Hogy 1537-ben épült, szülőinktől, ők ismét szülőiktől, azok pedig 1759- ben Négyessy Szepessy István főgondnoktól hallották.” Feljegyzést egy 1698-ban kelt városi jegyzőkönyvben találunk róla először: „...ebben az esztendőben zsindelyezték meg a külső temetőben lévő, Isten szolgálatára rendeltetett helyet.” A később, 1724-ben, e helyen emelt, immár kőre alapozott, tölgyfagerendából ácsolt épület dokumentumaiból úgy tetszik, a korábbi templom igénytelenebbül összerótt faalkotmány lehetett. Azonban az új, ékesebb templomot is csaknem félévszázadig ravatal gyanánt használták. 1785-ben Szepsi Tóth András megválasztott lelkipásztor a Deszkatemplomban kezdi meg parochiális működését. (II. Józsefnek az 1781-ben kibocsátott Türelmi Rendelete nyomán a magyar protestáns egyházak nagyobb szabadságot kaptak vallásuk gyakorlásában. Uralkodása évtizedeiben jelentős számú református és evangélikus templom épült Magyarországon. Ebbe a történelmi környezetbe Nyomtatta: Kisfaludy László a református főiskola ref. püspök .IMÁDSÁGAI;^ TEMPLOMSZENTELÉSI BESZÉ • >í;. V - • T'.'. /*.*'% Sárospatak. 195$, A templomszentelés emlékkönyve is csaknem a lángok martaléka lett illeszkedik a tetemvári istentiszteleti hely megéledése.) 1808-tól a Kossuth utcai templom felépülésével ismét csak temetések alkalmával veszik használatba, majd 1825-től a Tetemvár környéki hívek kérésére, sátoros ünnepeken. A másfélszázadik évét élő zsindelytető és a beázott faszerkezetek azonban összeomlással fenyegetnek, az egyházközség viszont nem tudná fedezni az újjáépítést. Ezért a város tehetős kereskedő polgára, Bató István és hitvese,
