Magyar Egyház, 1998 (77. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal A NYUGATI EGYHÁZMEGYE ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSE PHOENIXBEN „Segíts minket Urunk Istenünk és gyújts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek és dicsőítve magasztalhassunk téged!” (Zsolt. 106, 47) A zsoltáríróval együtt imádkoztunk a nyugati egyházmegyéhez tartozó szolgálattevők, dicsőítve, kérve a kegyelem Istenét, hogy „gyűjtsön a népek közül”, e nagy ország területéről az arizonai Phoenixbe, számot adni egy év munkájáról. A vendégeket fogadó meleg szeretet után - mikor kiléptünk a repülőtér ajtaján — olyan hőség ütött arcul, mely eszünkbe jutatta Arany János Toldijának kezdő sorait: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;”. Bizony ez nem is égés, hanem lángolás volt a javából, mert se árva fűszálat, se tikkadt nyájat nem láttunk. Bezzeg a kaktuszok nem tikkadtak el, hanem csodálatos virágaikkal szemébe nevettek a tűző napnak és karjaikat égfelé emelve dicsőítették a forróságot adó áldások Istenét. így érkeztünk meg a Phoenixi Magyar Református Egyház oázisára, ahol a hűtőberendezéseknek köszönhetően „középeurópai klíma” fogadott és helyére kerülhettek a megoldott nyakkendők is. „Hát kérem, - mondta az egyik tikkadtszavú, a keleti partokról érkezett pásztor - önöknél olyan forró a levegő, hogy nekidőlve megtartja az embert!” Nem csoda, hogy az esperes le van sülve ezen a talpat is égető sziken, hiszen mi úgy nézünk ki mellette, mint a „sápadt arcúak”. Május 23-án, reggel, „keleties” levegő fogadott a templomban, és felcsendült az ajkakról: „Úrnak szolgái mindnyájan”. Demeter Andor hálát adott Istennek, hogy egybeterelte e forró, phoenixi talajon épült templomba a nyugati egyházmegye pásztorait, delegátusait. Köszöntötte a megjelenteket, egyházunk püspökét, Forró Sándort és munkatársait, valamint a közgyűlés vendégeit. A negnyitó után örömmel hallgattuk Fábián Lajos vancouveri lelkész igehirdetését az Ef. 4, 22-24 és Mt. 9, 17 alapján. „Újuljatok meg!” - figyelmeztet még ma is az apostol. „Ha nem újulunk meg hitünkben, lelkűnkben, szolgálatainkban, akkor olyanok vagyunk csak, mint csengő érc és pengő cimbalom. A lelki megújulás alapfeltétele, Isten igéjének befogadása. E nélkül nincs újjászületés. A reformáció célja sem volt más, mint győzni a sötétség felett és megújítani a lelkeket Krisztus szeretete által. Ezzel a szeretettel kell szolgálnunk másokat és a szolgálat olyan kell legyen, mint a só, mely megtartja ízesítő jellegét, különben kidobják és eltapossák az emberek. Lelkileg megújulva másokban is el kell indítani a megújulás folyamatát!” Az igeszolgálat után Katona Jenő lelkész imádkozott. Demeter esperes évi jelentésében idézi Jézus beszédét a kősziklára épített fundamentumokról. (Luk. 6, 47-49) Csak ezen a fundamentumon növeli Isten az üdvösségre rendeltek számát. A Krisztusban való építés adhat csak nekünk erőt szétszórtságunkban, hogy megmaradhassunk és építhessük egyházi, nemzeti értékeink templomát, mely ellen tud állni belső és külső viharnak. Emlékeztünk néhai dr. Ábrahám Dezső püspökre, aki évtizedekig hűséges lélekkel szolgálta egyházunkat és magyar népét, valamint néhai Robert Boné Allen Park-i főgondnokra, aki szentföldi utazása alkalmával váratlanul hunyt el. Egy perces csenddel adóztunk emléküknek. Beszámolót hallottunk a Nyugati Egyházmegye tizenhárom gyülekezetéről, melyekben „folyik az építő munka” Jelentését az esperes az I. Kor. 14, 12-vel zárta: „Azonképpen ti is, minthogy lelki ajándékot kívántok, az építésre igyekezzetek, hogy gyarapodjatok!”
