Magyar Egyház, 1997 (76. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal A KARÁCSONY CSODÁJA Olvasandó: Lukács 2,11 Nektek ma Üdvözítő született, mondja az Úr angyala. Számotokra Isten nemcsak Isten akart lenni, hanem ember. Számotokra kicsiny lett, hogy ti nagyok legyetek. Értetek odaadta magát, hogy titeket felvegyen és magához vonjon. Ebből Neki semmi haszna. Erre nem volt szüksége, ezt a csodát értetek, értünk tette. Tehát a karácsonyi esemény olyan esemény, amely nekünk, velünk és értünk történik. És másfelől: a betlehemi gyermek születése hírében valami más is van ahhoz képest, mintha egy tankönyvben közölnének valamit velünk. Azúr angyala nem professzor volt, mint én. Egy professzor talán ezt mondta volna: az embereknek Üdvözítő született. Oh igen, az embereknek így, általánosságban és akkor azt gondoljuk: én nem tartozom hozzájuk, más emberek lesznek azok, akiknek ez szól. Úgy, mint a moziban és a színházban más embereket látunk, akik nem mi vagyunk! De az Úr angyala a pásztorokra mutat és ránk mutat. A híradása felszólítás: nektek ma Üdvözítő született. Nektek: nem kérdi, kik vagyunk, értjük-e a hírt vagy nem. Rátok gondolt. Ti vagytok azok, akikért ez történt! - Látjátok a karácsonyi tötrténet nem nélkülünk megy végbe, mi vagyunk benne a történetben. És végül: a betlehemi gyermek születésével mégsem úgy van, mint amikor a posta megjön és valaki megkérdezi: van nekem is valami? És ha megkapja a levelet s olvassa, nem szívesen veszi, hogy egy más valaki közben a vállán át szintén olvassa. Magában akarja olvasni, ez az ő privát ügye. — A betlehemi esemény nem magánügy; nektek született ma az Üdvözítő. Az Úr angyala bizony rád és rám mutat, azt mondja: nektek! Híradása közösen érint minket, mint olyan testvéreket, akik mindnyájan együtt kapnak egy szép ajándékot az apjuktól. Ott senki sem első, senki sem utolsó, ott senki sem részesül előnyben, és mindenekelőtt senki sincs, aki megrövidülne. Aki ott született, az mindannyiunknak közösen a legidősebb testvére. Ezért imádkozunk így: mi Atyánk! És ezért nem így imádkozunk: és add meg én mindennapi kenyeremet, hanem add meg a mi mindennapi kenyerünket! És bocsásd meg a mi vétkeinket! És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg (minket) a gonosztól! És ezért megyünk az úrvacsorához, mint az Úr asztalához és eszünk az egy kenyérből és iszunk az egy pohárból: „Vegyétek, egyétek! Igyatok ebből mindannyian!” Ezért a keresztyének egyetlen nagy communió, azaz közösség az Üdvözítővel és ezért közösség egymással is. Ahol az nem közösség az Üdvözítővel, ott nem közösség egymással sem, és ahol nem közösség egymással, ott nem közösség az Üdvözítővel sem. Az egyik nincs a másik nélkül. — Mindez benne van abban, amit az Úr angyala így mond: „Nektek”. Ma! Nektek! - Ma! - mondja az Úr angyala. Amikor az Üdvözítő megszületett, akkor hangzott a ma! Akkor az éjszakában új Nap jött fel. O maga volt és O maga ennek a napnak a Napja és minden nap Napja. Áz új nap, ez nem csak a karácsony napja, ez életünk napja. Ma - ez nemcsak akkort jelent, a „...halljátok a régi időkből!”-t. Az úr angyala ugyanazt a mát mondja nekünk, mint akkor a pásztoroknak. Abban az új napban élünk, amelyet Isten teremtett nekünk. Halljuk, hogy az emberi viszonyainkban és kapcsolatainkban, életünk történetében és éppen úgy a világtörténelemben Új kezdet indult el. És a tegnap szomorúsága, bűne és félelme, jóllehet még itt van, de kegyelmesen elfeledve, mert az Üdvözítő megszületett, úgy, hogy mindez többé nem árthat nekünk. Ma: ez persze azt is jelenti: nemcsak holnap! Bizonyosan holnap is\ Aki akkor született, az többé nem hal meg, az él és uralkodik örökké. Ennek ellenére: nem akarunk a holnapra spekulálni. Tudjuk, mi az azokra az emberekre nézve, akik ezt mondják: „Holnap, holnap, csak ne ma...” Vajon holnap még itt leszünk? Az Üdvözítő bizonyosan, de mi? És vajon holnap még szól-e hozzánk ez az ige és halljuk-e és még szabadok leszünk-e arra, hogy ezt elfogadjuk? Ez nincs a kezünkben. - Éppen tegnap találkoztam Jeremias Gotthelf-nek egy mondatával: „Az élet nem világosság, egyszer hagyja, hogy égjen a földön, aztán újból nem.” — Kedves barátaim, vigyázzunk, hogy ennek a lángnak az óráját most — ma, itt - el ne szalasszuk! Más helyen ez olvasható: „Ma, ha az 0 szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket”. Ez az, amit az Úr angyala kekünk ma mondani akar. Barth Károly A ■ ■ — Szerkesztőségünk köszönetét fejezi ki a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnökségének és a „Presbiter”című folyóirat felelős szerkesztőjének és kiadójának: Békefy Lajosnak és Nagy Ferenc Józsefnek, Barth Károly: Karácsony csodája című írása fordításáért és közléséért. ^ ------V
