Magyar Egyház, 1996 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal „LEGELTESSÉTEK AZ ISTENNEK KÖZTETEK LÉVŐ NYÁJÁT...” Olvasóink előtt a Péter apostol első levele ötödik rész, második vers szövege nem ismeretlen. Üzenete régisége ellenére is időszerű. Egyidős az eklézsiaegyház fundálásával. És mivel az egyház szolgálatára elhívott, illetve választott munkásokról van szó igen felelősségteljes és érdekfeszítően izgalmas is. Miért? 1. A Hitvallás tanítása alapján valljuk, hogy Isten a lakott föld nemzetségéből Igéje a Szent Lelke által az igaz hit egységében öröklétre kiválasztott sereget gyűjt. Az egyház szervezője, a választottak gyülekezetének létrehozója Isten és nem az ember. Az idők rendjén a történelem útján vezette, őrizte és táplálta. „Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végzése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte.” (2. Tim. 1,9) Vagyis egyház-gyülekezet ott van, ahol az Isten hívása elhangzik, - szívvel ezt a hívást meghallják és tovább adják, s maguk a hívek is hívogatókká válnak. Következésként az egyház tagjai személyes kapcsolatban élnek egymással és valamennyien a megdicsőült Jézus Krisztussal. A hit erejével jó szándékban szolgálnak és mint testvérek, egymás terhét hordozzák. Az Úr védő szárnyai alatt kimunkálják a megértőbb, egymást megbecsülő szeretetközösséget, a szolgálatokat teljes felelőséggel vállalják. 2. Az Úr terve véghezvitelére a megtartásra érdemesített népe, egyháza szolgálatára, nyája legeltetésére embereket szólít meg. Az a kijelentése is elhangzott, hogyha a szolgálatra megbízottak elnémulnának a választottakért, vagyis egyháza népéért a köveket is kész megszólítani. Az egyetemes keresztyénség szerves része az Amerikai Magyar Református Egyház, mint a világ minden részén lévő összes keresztyén egyházak. Kivétel nincs. Az egyházakban a kialakult belső rend szerint megválasztják a szolgálattevőket azzal a rendeltetéssel és célkitűzéssel, „..legeltessétek az Istennek nyáját, gondot viselvén arra.” E megbízással vállalt és betöltött munka nem uralkodásra, hanem az Isten és az egyház szolgálatára kötelez. Bármennyire is különösen hangzó, az Úr megbízásából szolgálók az Isten munkatársai. E minőségű megbízásból ered a munkavállalás roppant nagy felelőssége. Az evangélium helyes értelmezése szerint nem istenes szintű hatalomátvételéről, hanem szolgálatról, gondos-vigyázó munkáról van szó. E megbízás szerinti munka az Isten és az egyház önzetlen szolgálatára mutat. És olyan mértékben tölthetjük be a hivatás szerinti szolgálatunkat, amilyen arányban a Jó Pásztorra az Űr Jézus Krisztusra hallgatunk és az általa kijelölt úton járunk. Erről lemondani nem lehet még abban az esetben sem, ha csomósodnak a gondok, ha a befektetett erőkifejtést követően sikertelenség mutatkozna. Ma is, mint mindig a kétségbeejtő állapotok ott és akkor jelentkeznek, amikor a krisztusi lelkületet felcserélik önérdekű emberi szándékkal. Legtöbb esetben a bajok, a próbásabb alkalmak belülről és nem külső nyomásból származnak. A megrázó történelmi események bizonyítják, megszorítások veszedelmei között a hitben élő egyház sohasem roppant össze, és nem is gyengült, hanem erősödött. 3. A szolgálattevők, a keresztyén hívő emberek ha Krisztusra tekintenek kiszélesedik a munkamező. Különben a beszűkülés, a torzsalkodás veszélye fenyeget. Végső fokon a tisztség nemcsak hivatalt betöltő státuszi állapot, hanem sajátos feladat vállalás. A munka felelősségteljes és gyakran izgalmas is. Az egyház életére kedvezően hat a tisztségviselők szellemi-lelki erőnléte. Ennek eredményeként gyarapodik az egyház iránti ragaszkodás és a szolgálat készsége. Az egymást követő feladatok teljesítése jövőt igér. A Szentlélek Isten a szolgálattevőket az evangéliumi vonalvezetésű munkában eggyé ötvözi a gyülekezet hívő népével, és a legkritikusabb esemény sem bonthatja meg az egyház egységét. Kérjük Urunkat: „Küldj áldást az őrállókra, Felséges Isten! Szolgáidat ne hagyd köztünk magunkra, Siess oltalmukra: Felséges Atya Istenig A választott nemzetiséget, áldd meg, Úr Isten! Lássák meg rajtuk a te fényességed, És a te szenséged: Felséges Atya Isten! Ámen. (372. ének, 1, 3. verse) Demeter Andor “Youth Caravan for the education in the mother tongue” was the name of the journey carried out by ten Hungarian young men on bicycle, to carry from Kolozsvár (Romania) to Strassbourgh (France) the list of 500,000 signatures collected by the RMDSZ (Democratic Alliance of Hungarians in Romania) for supporting the bill of education in the mother tongue. The young men during the journey continued a campaign. In Budapest they met the representatives of the parliamentary parties, the leaders of the Office of Hungarians Beyond the Border and participated in a divine service of the Transylvanian Congregation.
