Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal Jánosra testálja. Van valami kérdése vagy megjegyezni valója?” Balogh János utolsó könnyét szárította le nagy piros keszkenőjével csepegő orrát is belétörülve, úgy mondta halk és kérő hangon: „Csak annyi, Tekintetes Jegyző Úr, mert annyira szerettük egymást, azt hiszem, szegény jó anyjukom is bizonyára úgy akarná, tessék csak odatenni: engem is megillet az a ‘néhai’ cím!” Harsányi András MESE EGY PÓKRÓL Volt egyszer, hol nem volt egy pók. Megelégedetten és vidáman élt hálójában mindaddig, míg meg nem hívták egy tudományos gyűlésre. A gyűlés tudós előadóját a jelenlévő pókok figyelemmel hallgatták. Különösen megragadták őket az előadónak ezen szavai: „A világ megváltozott. Alkalmazkodnunk kell: el kell hagyni mindazt, ami elavult. Modernizálni kell!” Pókunkat idegessé tette a figyelmeztetés. Nem érezte azt, hogy ő maradi. Amint hazaért, gondosan megvizsgálta egész házatáját. Úgy találta, hogy hálójának egyetlen szála sem volt fölösleges, mindennapi szorgalmas munkája számára mindegyik nélkülözhetetlennek látszott. Minden lyuk pontosan összeillett. Hibakeresésében már közel volt a kétségbeeséshez, majdhogy el nem ájult. Végre talált egy szálat, ami felfelé vezetett, aminek nem látta értelmét. „Ez a szál még nem fogott egyetlen legyet sem” — mondta magának, — „nincs rá szükség, ki vele!” El is harapta a szálat. Abban a pillanatban az egész háló összeesett, ő meg lezuhant a mélybe. Mert az a szál volt az, amin az egész háló függött. Az egy felfelé vezető száltól függ a mi életünk! MILYEN VOLT A RÉGI ISKOLA? Mester Ferenc, akit a Magyar Egyház 1994. első számában mutattunk be, az itt közölt „tanító gondolatokat”jegyezte le úgy, amint hetvenkét éves nagyanyjától hallotta. Aztán a szöveghez ezt is hozzátette: „Ha nem írtam volna le, nekem ugyan megmaradt volna így, hetvenkét éves koromig? Neki miért maradt meg? Mert eszerint élt. Isten iránti szeretete emberré tudta tenni és a Regula ott élt nemcsak a fejekben, hanem a szívekben is. REGULA Milyen is volt a régi iskola? Négy elemiből állott, de még azt sem végezte el sok gyerek. Ennek oka részben a szegénység volt: sokféleképpen szükség volt a gyermeki munkára. A hat éves gyerek már kitűnő ökrész volt. A kapálást már nyolc-tíz éves korban ismerték, tizenegy-tizenkét éves korban már szedték a markot a kaszás után, a tizenkét éves szegényebb gyerek már a kepét is megjárta. Az iskola ezekért bizony igen hátúira került. Mégis volt azért valami, amit mionden gyereknek hallásból meg kellett tanulni.Ez a Regula volt. Aki megtanulta, életre szóló tanács volt a számára. Az itt lejegyzett Régulá-nak még sokan hasznát tudnák venni az általános iskola nyolcadik osztálya után is. íme, a Regula, ami az emlékezetben megmaradt: Jókor kelj fel, őtözz, mosgyál. Az Istenhez foházkodjál. Megmosd a szád, szemed, füled; Frissebb lesz így egész tested. Szépen szoktasd a hajadat. Pusztán ne tartsd a nyakadat. Körmödet nagyra ne nyövezd. Zsebkendőd otthon ne felejcsd. Vedd pennád, kalamárisodat, Oskola felé tarcsd utadat. Figyelmezz jól a leckére, A tanító intésére. Hasznát veszed nagy korodba. Elkísér majd a sírodba. Ne társalkodj a rosszakkal, Hanem magadnál jobbakkal. Ruhád portól megtisztítsad, Csizmádat meg csinosítsad. Úgy eriggy ki az uccára, Sok ember szeme láttára. Akárhol légy, tarcs régulát, Mert az Isten mindenütt lát. Csinos, gondos, szemérmes légy, Semmi rútat ne mondj, ne tégy. Erényeid megdicsérnek, Ha mások is megismérnek. Járj az uccán szépen, folyvást, Nem kullogva, se nem futvást. Ne légy pajzán, ne hajigálj, Inkább másnak hasznára válj. Ruhádat fél vállra ne vesd, Kezed, lábad ne hányd, ne vesd. Templomba kit se háborgass, Merőn csak a papra hallgass. Székedből, ha szoros a hely Nagyobb ember előtt kikelj. Öreg ember előtt térj ki, Tisztességed legyen néki. S ha megszólít, süvegvéve Illendően köszönj rendbe. Míg szavát elvégzi, megvárd, Beszédét keresztül ne hágd. Szokott címzetét megadd, Hajcsd meg egy kevéssé magad.
