Magyar Egyház, 1993 (72. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 2. szám
8. oldal MAGYAR EGYHÁZ BESZÁMOLÓ A BETHLEN ÉVKÖVNYRŐL Kedves Szolgatársak! Ez a levél a Bethlen Évkönyv (1993-1994) megjelenésével és az azzal összefüggő változásokkal kapcsolatos; melynek megírására a Bethlen Otthon felügyelő bizottsága kért meg a március közepén Ligonierben megtartott gyűlés keretében. Ezt a levelet megküldjük az egyháztestek vezetőinek, akik ennek tartalmát bizonyára meg fogják osztani a hatáskörükbe tartozó „helyi” egyházakkal és le lkipásztorokka 1. Elöljáróban három dolgot szeretnénk kihangsúlyozni. Az első az, hogy a Bethlen Otthon Felügyelő Bizottságának továbbra is szívügye a Bethlen Évkönyv megjelentetése. Tudatában vagyunk a kiadvány múltbeli áldásainak és reménységünk az, hogy a jövőben is áldott és összekapcsoló szerepe lesz. Hálaadással és köszönettel gondolunk azokra, akik a kiadványunkat írásaikkal, beszámolóikkal tartalmassá tették; külön köszönet illeti a Bethlen Otthont, amely szeretett intézetünk Kovács Pál szolgatársunkkal az élen nagyon jelentős anyagi hozzájárulással és „ráfizetéssel” tette lehetővé e kiadvány évről évre való megjelenését. Őszintén említést kell tennünk arról is - és ez a második megjegyzésünk - hogy amerikai és kanadai magyar vagy magyar hátterű egyházainkban az elmúlt években egyre kevesebb érdeklődést és közreműködést tapasztaltunk e kiadványokkal kapcsolatosan. A legutóbbi évkönyvből csak ötszáz példányt igényeltek a helyi egyházak. Minden évben kevesebb beszámolót kapunk a helyi gyülekezetekétől, mely alól kivétel az Amerikai Magyar Református Egyház, ahol Dr. Harsányi András püspök személyesen köti csokorba a beszámolókat! A kiadvánnyal kapcsolatos felszólító leveleket a legtöbb gyülekezetben a lelkipásztorok jelentős része nem veszi komolyan. A harmadik bevezető megjegyzésünk pedig az, hogy a Bethlen Otthon Felügyelő Bizottsága tudatában van annak, hogy egyházi és egyesületi életünk sok megrázkódtatáson és változáson megy keresztül. Elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy a Bethlen Évkönyv új kötete tartalmában változatosabb és tartalmasabb legyen. Röviden: a hazai református egyház Képes Kálvin Kalendárium-ához hasonló kiadványra gondolunk, amelyben több lenne az evangéliumi tanítás, több lenne a Bethlen Otthon szeretetszolgálatával és az Amerikai Magyar Református Egyesület szolgálataival kapcsolatos beszámoló, híradás; az egyházi életünkkel kapcsolatos híreket, látásunk szerint „új tömlőbe kell tölteni” (Lukács evangéliuma, 5:38), ami a kiadvány szerint azt jelentené, hogy egy-egy egyháztest egy-egy általános beszámolóban - nem mindenről - foglalná össze a fontosabb helyi eseményeket. (Ez esetben is jó példa a már említett hazai kiadvány.) A Bethlen Évkönyv (1993-1994) szerkesztőbizottságának tagjai (Dózsa György elnök, Dr. Harsányi András, Kovács Pál, Novák Miklós, Posta József és e levél írója, Farkas Sándor, J.) pénteken, május 14-én reggel 9 órai kezdettel találkoznak és gyűlést tartanak a Bethlen Otthonban. Ezen a gyűlésen hozunk majd végleges és részletekre kiterjedő döntést a kiadványunk tartalmát, terjedelmét és szerkesztését illetően. Irányelvekül az alább felsorolt és a Bethlen Otthon Felügyelő Bizottsága által márciusban elfogadott határozatok fognak szolgálni. a) A Bethlen Évkönyv ezentúl két évenként fog megjelenni. b) A következő évkönyv írásainak, beszámolóinak és jélentéseinek beérkezési határideje 1993. szeptember 8. (Tehát a ligonieri gyűlésekre vagy magukkal hozhatják azokat a küldöttek vagy postázhatják az illetékesek az említett dátum figyelembevételével.) Csak így garantálhatjuk azt, hogy a rendelt példányok postázást nyerjenek 1994. február 13. előtt. Ez azt jelenti, hogy a böjti időszak előtt vagy a böjti időszak alatt az évkönyv árusítható lesz. Ezt a „ritmust” szeretnénk folytatni; az ezt követő kiadvány, a Bethlen Évkönyv (1995-1996) írásainak beküldési határideje 1995. szeptembere és megjelenésének ideje 1996 böjtje lesz. c) Az írások, beszámolók és jelentések angol nyelven is beküldhetők. A felügyelő bizottság elérkezettnek látja az időt arra, hogy ezt a hagyományos és megbecsült kiadványt hatásosabb és hasznosabb eszközzé tegye azok számára, akik gyülekezeteink angol nyelvű részében dicsőítik Istent. Ezzel nem akarunk borsot törni az eddigi (leszűkült) olvasó gárda orra alá, hanem nevehii szeretnénk, szolgálni és megszólaltatni mindazokat, akik résztvesznek a helyi egyházak vezetésében. d) Ajánlatos lenne az, hogy a szerkesztőbizottság elnökét az egyháztestek vezetői értesítenék (május 14. előtt!) arról, kiket bíztak meg az „általános beszámoló” megírásával. Az „egyháztestek” alatt mi a Kálvin Egyházkerületet, az Amerikai Magyar Református Egyházat, a Presbiteriánus Konferenciát, a Reformed Church in America egyházszervezethez tartozó magyar egyházakat, és a Kanadai Magyar Lelkészegyesület papjai által pásztorolt egyházakat értjük. (Kívánatos lenne az, hogy a kanadai „általános beszámoló”-t a mindenkori lelkészegyesületi elnök írná.) e) Kovács Pál, a Bethlen Otthon igazgató-lelkipásztora külön levélben ír majd a más földrészeken szolgáló lelkipásztoroknak, melyben tájékoztatni fogja őket az említett változásokról. Befejezésül szeretném megjegyezni azt, hogy - tudomásom szrint - ezt a levelet Dr. Harsányi András püspök egy általa írt kísérőlevéllel együtt el fogja küldeni az AMRE lelkészeinek, illetve vezetőinek. Erre szeretném megkérni valamennyi „egyháztest” vezetőjét. Az együttmunkálkodás reményében maradok szolgatársi köszöntéssel, Farkas Sándor J.
