Magyar Egyház, 1993 (72. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal ne érintse őt, mert még nem ment fel az Atyjához; az övéinek azonban mondja meg, hogy felmegy az Atyjához, az Istenhez, az ő Atyjukhoz és Istenükhöz. Máriát illetőleg ez azt jelentette, hogy az az esemény, hogy látta Jézust, nem volt elegendő hite számára: a történeti esemény emlékké válik. Az viszont, hogy Jézus felmegy az Atyjához, túlnő a történelmi, fizikai eseményen, időn és téren kívüli lesz. Jézus kijelentése - ami a főpap számára istenkáromlás volt, - hogy „az Embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől ül,” éppen az Istennel való azonosulást jelenti, Isten pedig idő és tér határain kívül való lélek. A „felmegyek az Atyához” jelenti a különösséget a kereszthalált halt és feltámadott Krisztus között, aki ezzel a jelzésével a feltámadás utáni állapotára mutat. Itt vissza kell nyúlnunk Jézusnak az utolsó vacsorán mondott búcsúbeszédében a János evangélista által leírt jólismert „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” kezdetű paszszushoz. Azt ígéri, hogy ha elhagyja is őket, majd elküldi nekik a Szentlelket, aki megtanítja őket és eszükbe juttatja mindazt, amit mondott nekik; vagyis a teljes lelki megújulás életformáját. Ez az előremutatás azt jelenti, hogy hitünk számára nem elég ragaszkodni a feltámadás történeti eseményéhez, ha hiszünk is benne. A történeti Jézusnak még testi feltámadott voltában is el kellett tűnnie a fizikai világból, hogy a Szentlélek ereje által betöltse a világmindenséget - idő és tér korlátái nélkül. Ezért kellett neki „felmenni az Atyához,” ami szükségképpen a mennybemenetelt jelenti. Hűségesen el kell tehát ismételni az evangéliumi feltámadás-történeteket, az elálmélkodtató, megdöbbentő történeteket. De nem szabad megállni ott, hogy elhisszük a feltámadás csodáját. Hiszen ott van Tamás története arra tanítva, hogy a jövőben nem szabad fizikai bizonyságoktól függővé tenni hitünket. Nemcsak a történeti feltámadás Jézusában hiszünk, hanem abban a Jézusban is, aki a mennybementeikor felment az Atyához és akinek Szentlelke ígérete értelmében örök idők számára nyilvánvalóvá lett a világmindenségben. Vagyis elérkezett az örök Szentlélek ünnepe, pünkösd. Nyilvánvaló tehát, hogy húsvét, mennybemenetel és pünkösd egybetartoznak. Egymás nélkül húsvét befejezetlen, a mennybemenetel érthetetlen, a pünkösd pedig megmagyarázhatatlanul értelmetlen. Jézus a húsvét hőse, de nem állunk meg örvendezve annál, ami a szent reggelen történt, hanem továbbmegyünk és várjuk Jézusnak az Atya jobbja felől elküldendő Szendéikét. Tudva, hogy a mi jézusi megbízatásunk a Szentlélek erejével betölteni a világot mindenütt, ahová elérünk, hogy legyen békesség, vígasztalás, jóindulat, gyógyulás, kiengesztelődés; hogy ne legyen se ínség, se gyűlölet, minden dolgunkat pedig szeretetben vigyük végbe. Vagy idézve a zsoltáríró szavát: hogy ahol este bánat száll, reggel öröm legyen. Harsányt András püspök Thoughts for Easter ETERNAL LIFE IS FOR REAL Read: I. Corinthians 15:1-12 Comes Easter, comes again the time when we are confronted with the ultimate questions of human existence: life, death, resurrection, eternal life. People react to Easter in different ways: e.g., a season for new spring outfit; a season for good sales. Others dismiss Christ’s resurrection with a lenient smile: you can’t talk about that in our modem age; just stick to present day realities. One can equate Eastern’s resurrection and the resurrection of nature from the dead Winter. Accept it as the work of God: He created the world, the seasons of nature’s birth, growth, maturity, aging and death and rebirth; the natural cycle of Spring, Summer, Fall and Winter and Spring again. Nature dies in Winter and in the Spring rises again. But a dead human person’s resurrection - no, that is going too far. There are, of course, the believers, who fluck to church on Easter Sunday, they listen to the story of that Easter morn with moist eyes, they sing full blast the Easter hymns, they piously bow their heads in prayer, then they leave the church and the fresh April breeze blows all the mystery out of their minds. A festive Easter dinner, a lovely family reunion, then the routine of returns. How strong is the resurrection experience for even such devout people? On Easter Sunday more people are in church than on any other Sunday of the year. So they fully believe in the resurrection of Jesus? For many, their belief is only superficial, emotional, traditional. Some in all goes as far as saying: ”1 don’t want to argue about the fact of the resurrection of Jesus. It did happen. Why not? So many strange things have happened ever since this universe has come into being; one more miraculous event wouldn’t matter.” This means that the resurrection of Jesus is accepted as a freak accident, an inexplicable breakthrough in nature’s monotonous life. Modem man cannot fit Christ’s resurrection into his/her personal life. It was a one-time, extra-natural, counternatural event. This is exactly what the Bible does not permit to believe. It says that whosoever believes in Christ may not die but have eternal life. Paul’s presentation of Christ’s resurrection is closely linked to the resurrection of all dead, including us. Christ was the first-fruit, the guarantee that all will resurrect. Paul’s lovely logic is this: if the dead are not raised, what was the sense of Christ’s resurrection? What of his death? What of his coming at all? God’s whim? Impossible: God is love. New Testament faith speaks about a higher level of life than what we have on Earth. Self-sufficient, modern man does not like that. Living forth in some misty existence or submerging in the infinite divine soul; the Greek or Hindu concept may be an acceptable prospect. But New Testament faith speaks about a real life. Revelation speaks
