Magyar Egyház, 1992 (71. évfolyam, 1-5. szám)

1992-03-01 / 3. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5. oldal KUN ZOLTÁN EGYHÁZMEGYEI FŐGONDNOK JELENTÉSÉBŐL A NYUGATI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSÉN Évi összejöveteleink során örömmel láttam, hogy összetartozásunk jelképeként volt alkalmunk gyüleke­zeteink nagy többségét meglátogatni. Mai beszámolómban néhány gondolattal szeretnék foglalkozni, melyeket korszerűeknek tekintek egyhá­zunk életében. Egyik az, hogy a világban lényegesen csökkent a nemzetközi feszültség. Az emberiségnek egyik pillanatról a másikra való eltűnése most kevésbé valószínű, mint három-négy évvel ezelőtt volt. Ennek egyik következménye, hogy választott új hazánk több figyelmet fordíthat arra, hogy mi történik itthon. Ne­héz problémák bőven vannak és azok komplikáltab­bak, mint a nemzetközi feladatok. Mi köze van mindehhez egyházunknak? Az, hogy ami körülöttünk történik, naponta befolyásolja mind egyéni, mind gyülekezeti életünket. Társadalmunk egyes rétegeiben a család széthullóban van, aminek következménye, hogy nincs összetartó jó példa a gyer­mekek nevelésére. Magyarországon is vannak hasonló gondok, bár nem olyan mértékben, és otthon könnyen a közelmúlt istentelen kommunizmus hatásának tulaj­donítják ezeket a problémákat. Nálunk mindenki bün­tető következmények nélkül járhat templomba, és sen­kit sem vonnak felelősségre, ha vallásoktatásra küldi gyermekeit. Minálunk nincs istentelen kommunizmus, csak egyszerű, politikai erőszak nélküli istentelenség. Az, hogy az emberek hitetlenül élnek, nyilván nem a politikai rendszeren múlik. A gazdasági rendszer romboló hatása az erkölcsökre nyilvánvaló. A gazdasági rendszer, amelyben élünk, vallásos, erkölcsi magatartásunkat ellenkező irányok­ban húzza-vonja. A kapitalizmus ama vonása, hogy önérdeken alapszik, egyrészt egészséges: jó hatásfokú termelékenységre vezet. Másrészt viszont kiélezi az embertelenséget: egyre több lesz, amit az emberek megengednek maguknak. Ez történik most, és ennek eredményeként az élet fokozottan istentelenné válik körülöttünk próbára téve hitünket és erkölcsi magatar­tásunkat. Persze senki sem ígérte, hogy könnyű ke­resztyénnek lenni. Magyarországon új, ismeretlen helyzetet teremtett a demokratikusan választott parlament és kormány. Az új szabadság bátorította a vallásos élet újraszüle­­tését. Az egyházak ismét szabadon gyakorolhatják val­lásos életüket. Sőt, a kormány is támogatja a vallásos­ságot. Egyrészt, mert tagjai közül sokan hívő emberek, másrészt, mert ez jó politika is, lévén a cél a közer­kölcs színvonalának emelése az országban. Az egyedüli sikeres gazdasági rendszer, a kapita­lizmus, lassan Magyarországon is lábra kel. De majd jönnek a velejáró problémák. Mi ismerjük ezeket a problémákat az USA-ban, amelyek Magyarországon csak a jövőben jelentkeznek. Tapasztalatainkkal se­gíthetjük otthoni testvéreinket. Az itteni és az otthoni folyamatok konvergálnak és fokozatosan nagyon is hasonlókká válnak. Hogyan erősíthetjük hitünket és annak alapján egyéni és csa­ládi erkölcsi magatartásunkat? Feltétlenül nem úgy, hogy a körülöttünk lévő világ ide-oda taszítson. A közemúlt eseményei mutatják, hogy még véres erő­szaknak is lehet sikeresen ellenállni. De a hangsúly a kényelmes behódolás helyett éppen az ellenálláson van. Nem hibáztathatjuk egyedül a körülményeket, a rendszert, hogy ezzel ügyesen kimentsük magunkat. Evangéliumi hitünk gyakorlása egyházi életünk meg­újulásának egyedüli fegyvere. PÜSPÖKVÁLASZTÁS AZ ERDÉLYI MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN A kolozsvári székhelyű Magyar Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház ezév január elsejével nyugalom­ba vonult püspöke, D. Szedressy Pál, január 20-án el­hunyt. Utódául a Temesvári Egyházmegye esperesét, Mó­zes Árpád aradi lelkészt választották. Mózes Árpád 61 évvel ezelőtt született a brassó-megyei Rákospatak községben. Az Egyetemifokú Egységes Protestáns Te­ológián szerzett lelkészi oklevelet. 1957-ben államel­lenes tevékenység vádjával 18 évi börtönbüntetésre ítélték. Általános amnesztia révén 1964-ben szabadult fogságából. Pásztori szolgálatának állomásai: püspöki titkárság, Székelyzsombor, Nagykároly, vidéki több kis gyülekezet, majd 1978-ban esperes, 1983-tól aradi lel­kipásztor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom