Magyar Egyház, 1991 (70. évfolyam, 1-6. szám)
1991-11-01 / 6. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal dicséretet, egy simogatást, vagy akár egy bátorító jó szót. Ahogy múlnak az évek egyre fonosabbá és tudatosabbá válik az adás öröme. Vezetőképző táborba útmutatásért és tudásért jöttünk. Tanulni hogy mi is adhassunk. Vigyük a lángot tovább. A cserkészetet nagy hátizsákként azonosítjuk. Nagy batyuval a hátunkon és nehéz szívvel indulunk haza. Lesz mit tovább adni a következő generációnak. Furcsasága ennek az adok-kapoknak, hogy soha nem sikerül az egyenleg. Minél többet adunk, annál többet kapunk vissza. Ez magasztos érzés. Reményik Sándornak igaza volt 1919-ben. Látnoki erővel írta le: „Nagy magyar télben picike tüzek a lángotokban bízom...”. Zsótér András MAGYAROK HARMADIK VILÁGKONGRESSZUSA A független társadalmi szervezetté alakult Magyarok Világszövetsége 1992. augusztus 19-21. között rendezi meg Budapesten a Magyarok III. Világkongresszusát. Az I. Világkongresszus 1929-ben, a II. 1938-ban volt, amikor a rendező Magyarok Világszövetsége még ugyancsak független társadalmi szervezet volt. A III. Világkongresszust bejelentő programtervezetben Komlós Attila, a Magyarok Világszövetsége megbízott főtitkára hívja „nem csak a nyugati szórványból, de a környező országokból azokat, akik közös kincsünk és örökségünk, a magyar nyelv és kultúra, a nemzeti öntudat ébrentartásán, ápolásán fáradoznak szerte széles e világon”. A számos köszöntők és koszorúzások közül már most említsük meg, hogy az USA-ból érkező delegáció megkoszorúzza majd George Washington budapesti szobrát — a szobrot az amerikai magyarság ajándékozta Budapest városának a század elején. A kulturprogram előadásai között szerepel majd Az egyházak szerepe a határontúli magyarság életében. Augusztus 20-án, délelőtt Szent Jobb körmenet és római katolikus mise lesz a Szent István Bazilikában, délután pedig Ökumenikus istentisztelet a Hősök terén. A Világkongresszus színhelye a Pesti Vigadó lesz. I. BARTHOLOMENUS AZ ÚJ KONSTANTINÁPOLYI PÁTRIÁRKA November 2-án foglalta el trónusát I. Bartholomeus, az új konstantinápolyi pátriárka az októberben elhunyt I. Dimitrios utódaként. I. Bartholomeus Törökországban született 1940-ben, tanulmányait Törökországban, Genfben, Münchenben és Rómában végezte, ahol doktorátusát szerezte. A Konstantinápolyi Pátriárka „első az egyenlők között” a görögkeleti egyház vezetésében. A patriarkátusnak kerek 4.7 millió híve van Európában, Ausztráliában, valamint Észak- és Dél-Amerikában. Egy újságírónak tett nyilatkozatában az új egyházfő kijelentette, hogy „Mindig kerüljük a politikai kérdésekbe való beavatkozást, mert az nem a mi kötelességünk. Az a politikusok dolga”. (EPS) LONELY LUKAS A Christmas Story The doctor and the nurses were busy working on the small boy lying on the table in the emergency-room. “How small the body of a ten year old boy is when he is lying quietly,” Lukas was thinking. “When he was running after the ball on the street he seemed much bigger. Maybe he is so small because he is dying . . . O God, don’t let him die . . Lukas’ whisper was hardly audible. Twice he was pushed out of the emergency-room; after a few minutes he sneaked back again. But now the girl from Admission pulled on is short-sleeve. Lukas had to go with her. “What’s the little boy’s name?” “Joe. Little Joe,” Lukas answered. “Are you a relative?” “What? No understand.” The girl realized at once that this lanky young man wasn’t about to give her much information. She knew some Spanish but this fair-haired young man surely wasn’t Puerto Rican. Helplessly she tried again, now quite slowly: “What is your name?” “Name? My name? Lukács. Kiss Lukács.” “Is the boy your kid brother?” “Brother?” — Lukas was thinking hard in his agony. How should he explain who this little boy was to him. That he only knew his name was Joe, Little Joe, that he was living two blocks away from the hospital in a shabby grey frame house and that Little Joe used to wait for him afternoons when he was coming home from work to kick the ball. Once Lukas saw an old woman behind the door. He didn’t know Little Joe’s last name and the name of the street he couldn’t pronounce let alone spell. “Brother?” — Lukas repeated the girl’s question. For a moment he looked at her then swiftly answered: “Yeah, brother.” “That’s fine. So, Joe Kish,” the girl wrote on the card. “Where do you live?” “Two streets... That way...” — New questions, no answers. Lukas impatiently grabbed the girl’s hand: “Little Joe ... Live?” The girl saw there was no sense in continuing the conversation. So she tried to be reassuring: “Of course, he will live. Very good doctor, strong little boy.” Lukas sighed. But then he clenched his fist and hissed: “That car. Gangster. Hit Little Joe when kicking ball. Then run away. The car. The gangster.” As they got back to the emergency-room Little Joe was Just rolled out. The doctor murmured to the Girl from Admission: “No wonder it’s Christmas. This is a Christmas miracle. This kid is like the ball they were kicking. He just bounced off the car. Lot of bruises, abrasions, some loss of blood. Nothing broken. We must yet see how serious the concussion is. But he’ll be all right.” Turning to Lukas the doctor said louder: “Your brother will be all right. Thank God for this Christmas miracle.” Lukas didn’t quite understand what the doctor was saying. He was confused: the doctor said ‘All right.’ That’s good. But he also said something about God which might not be so good. Lukas knew very-very little about God.
