Magyar Egyház, 1991 (70. évfolyam, 1-6. szám)
1991-01-01 / 1. szám
6. oldal MAGYAR EGYHÁZ Mi református énekeskönyvünket gyülekezeti nyelven „Zsoltárának nevezzük. A benne levő „dicséretekkel” és „hozsánna énekekkel” együtt. Amikor tehát mi zsoltár-éneklésről beszélünk, mi az alatt református gyülekezeti éneklésünket értjük. Az Ige alapján reformált s a reformáció folyamatán most is észlelhetően áthaladó egyházunk kultuszának egyik jelentős alkotóelemét. Teológiai, zsinati és lelkészértekezleti szinten folyamatban van énekeskönyvünk reformja. Ez azonban most nem gyülekezeti kérdésünk. De az igen, hogy meglévő „Zsoltárunk” énekei zengenek-é hittel és erővel és milyen százalékban híveink ajkán. Ez viszont akut gyülekezeti kérdés. Ezzel való törődésünk, illetve közömbösségünk állít most minket a reformátori örökség mérlegére! Még valami: Amíg tervezett új énekeskönyvünk majd napvilágot lát, addig most meglévő énekeskönyvünket is lehet jobban, változatosabban, elevenebben használni. Élni azzal, ami van. Mindeddig gyülekezeti éneklésről szóltam. Most szeretném áthelyezni a gyülekezeti éneklés fogalmát a családi életbe. Ahogy a kukoricaszemek szétperegnek, úgy kellene gyülekezeti éneklésünknek szétszóródnia a családi otthonokba! Meggyőződésünk, hogy a modern, összkomfortos családi otthonokban is szükség volna békességre, szeretetre, lelki melegségre, tisztaságra, amelyeket ősi énekeink lehelnek. Nagy baj, ha hideg időben kialszik a tűz vagy elromlik a központi fűtés, de — nem kell sok érv hozzá: — az sem kisebb baj, ha lelkileg kihűl egy családi fészek és nem duruzsol a szeretet tiszta lángja a család tűzhelyén . . . Ehhez kell az Ige, kell az imádság és kell az ének — a lelki élet e drága fűtőanyaga. Ezért éltek és szolgáltak reformátoraink; ez hajtotta a középkori egyetemek látogatóit, azt a szürke sereget, amely a reformáció egyetemi városaiban feltöltötte lelki mécseit olajjal, hogy idehaza világíthasson akkori történelmi telünk fagyos éjszakáin. Ennek a seregnek volt legnyughatatlanabb költöző madara Szenczi Molnár Albert, akire nézve a két-három hónapos út rossz szekéren, síró gyermekekkel, beteg feleséggel — vagy félesztedei kóborlás gyalog, vásott talárban, rongyos csizmában csak egészségügyi séta volt!... Nem törődött vetéssel, aratással, tűzhellyel és szőlőlugassal, nem volt gondja aranyra, ruhára, méltóságra: mint örök nomád, mindig új legelőkre tartott, de a lélek legelőire ... Tanult, hogy taníthasson, táplálkozott, hogy táplálhassa éhező, lélekben didergő honfitársait, hittestvéreit. Ez adta meg élete nagy hivatását és termelte ki pályályának két legnagyobb alkotását: a zsoltárfordítást és Kálvin Institutiojának átültetését. Századának legműveltebb református magyarja inkább koldus volt, mint nem. Tilly hadai megkínozták és csigákra feszítették. Rá is talál, amit Megváltónk magára alkalmazott: A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az ember fiának nincs fejét hová lehajtania. De zsoltároskönyve klasszikussá lett, amely ma is él és hisszük, hogy eljövendő századokban újra megifjodik. Kolozsváron ragadta el a fekete halál és a Házsongárdi temető hantjai adtak nyugodalmat sokat fáradt és szenvedett porsátorának. Lelke hőn szeretett Krisztusa trónjánál örül s a mennyei karokkal zengi az Ige e drága csalogánya az Élet és Örökkévalóság énekét... Mi úgy adózhatunk legméltóbban emlékének, ha újra ajkunkra vesszük élő és éltető zsoltárait. Leteszem most lélekben a kegyelet és hála koszorúját áldott emléke előtt azzal, hogy rá alkalmazom azt, amit Arany János Széchenyi emlékezetének szánt: „Nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik.” Előadás 1973. október 31-én a nagyvárad-olaszi református templomban. Bartha Kálmán, margittai lelkipásztor PÁPA - KECSKEMÉT Sárospatak és Budapest református gimnáziumainak szeptember elsején és másodikén történt restituciója, egyházi intézményként való működésük újraindulása után újabb, a kommunizmus által négy évtizeddel ezelőtt kényszerűen megszüntetett iskolák kelnek rövidesen új életre. A pápai és kecskeméti főgimnáziumokon van most a sor. Legközelebb részletesen szólunk róluk. Az 1564-ben alapított kecskeméti iskolában már megindult a tanítás. Pápán, amely 1531-et tudja alapításának évének, jövőre tervezik a tanítás kezdetét. Mindegyiknek szüksége van, hogy hazai és tengerentúli magyar reformátusok (és minden más magyar) anyagi segítséget nyújtsanak. Ennek friss példája az az ezer USA dolláros adomány, amelyet Tamás Dénes tb. esperes személyesen adott át nemrégiben Kövy Zsoltnak, a Pápai Kollégium Alapítvány kuratóriumi titkárának. Ez az adomány az Amerikai Magyar Református Egyház Nyugati Egyházmegyéjétől való (felerészben Jakab Sándor volt akroni gondnok volt az ajándékozó). Előzőleg ötszáz USA dollárt a Püspöki Rendelkezési Alapból Dr. Harsányi András adott át Kövy Zsoltnak pápai látogatása alkalmával. * A Mándi Márton István Pápai Református Kollégiumi Alapítvány számára szánt adományokat az Amerikai Magyar Református Egyház Missziói Alapja (Mission Fund of the Hungarian Reformed Church in America, Ms. Priscilla Hunyady, Treasurer, 50 N. Washington Ave., Colonia, NJ 07067) közvetít. A csekkre rá kell írni: „Pápai Kollégium — College of Pápa.” MEGJ ELENT! VÁLOGATÁS HAMZA ANDRÁS IGEHIRDETÉSEIBŐL AZ ÉN ÜGYEM A TE ÜGYED IS Összeállította: Komjáthy Aladár MEGRENDELHETŐ: Példányonként (postázással) $12.00 I. H. Printing Co. Inc. 205 Hamilton St., New Brunswick, NJ 08901 Név.............................................................................. Cím.............................................................................. Példányszám: ......... Mellékelve: $ HIBAIGAZÍTÁS A Magyar Egyház 1990. november-decemberi számában a 3. oldal első hasábjában a Magyar Reformátusok Világtalálkozója debreceni irodájának címe helyesen: Debrecen, 4044, Kálvin tér 16. Tel.; (52) 16-894.
