Magyar Egyház, 1991 (70. évfolyam, 1-6. szám)
1991-07-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9. oldal Kedden reggel Dr. Hegedűs Lóránt végzi 9 órakor az áhítatot. Reggel 9:30 és 9:35 között Forró Sándor megemlékezik a halottainkról. Ezt követően, reggel 9:35 és 10:00 óra között színes beszámolókat hallunk „Jó hírek a gyülekezeteinkben” címmel. Délelőtt 10:00 és 11:20 között „A kétnyelvűség egyházainkban” címmel négy szolgatársunk (Dr. Baksa Csaba, Kálmán Szabolcs, Seress Ödön és Dr. Szilágiy Antal mint felkért előadók) vita indító gondolatokat adnak; kisebb csoportokban — utána — kötetlenül beszélgetünk majd a témáról. Az utolsó 15 percben a témát összegezzük. Tízperces szünet követi majd gyűlésünk ezen részét. A délelőtti időszakot egy homiletikai beszámolóval és értékeléssel zárjuk majd. Délelőtt 11:30 és 12:30 között Nt. Farkas József ny. református lelkipásztor nyomtatásban (könyvekben vagy kéziratban) megjelent igehirdetéseinek kiértékelésével és vázlatos bemutatásával kapcsolatos beszámolókat hallunk Kálmán Szabolcstól és a Lelkészegyesület elnökétől. Ezzel a szerény beszámolóval folytatni kívánjuk a tavaly megkezdett homiletikai „kitekintést” (tavaly Cseri Kálmán református lelkipásztor nagyheti igehirdetéseinek mondanivalóját tanulmányoztuk). Ebéd után, délután 2:00 óra és 2:30 óra között Dr. Bütösi János előadását hallgatjuk meg. A Magyar Református Világszövetség elnökének az előadása „A következő lépések a Magyar Református Világszövetségben” címmel hangzik el. Délután 2:30 és 3:00 óra között meghallgatjuk a bizottságok jelentéseit és 3:00 és 3:30 között közérdekű beszámolókat hallgatunk meg; legalább 4-5 beszámoló fog elhangzani. Eg)’ az idei ifjúsági táborról, a másik az idei Presbiteri Szövetség gyűléséről, a harmadik a Bethlen Gyűjtemény (Múzeum és Archívum) megépítendő új „otthonáról”, a negyedik pedig a Nt. Kovács Zoltán Ákos lemondásával bekövetkezett új helyzetről a Bethlen Otthonban. Dr. Medyesy László is jelent majd. Délután 3:30 és 4:00 óra között összejövetelünk záró áhítatát Dr. Hegedűs Lóránt végzi majd; annak végén ő iktatja majd be a Lelkészegyesület újonnan megválasztandó tisztviselőit. Ismételjük: a keddi vacsora után folytatjuk a „II. Magyar Református Világtalálkozó Képekben” programunkat. »«»«oooooaí»ooooooo«ooo«oo»oo»soooooooooowc«fK AZ AMERIKAI PRESBITERIÁNUS EGYHÁZ 203. KÖZGYŰLÉSE A közgyűlésre 15 ökumenikus (felekezetközi) tanácsadót hívtak meg; három kivételével, akik nem hagyhatták el hazájukat, ott voltunk. A gyűléseken mint megfigyelők, a bizottságokban azonban teljes jogú tagokként szerepeltünk. Minden költségünket a PE (Presbiteriánus Egyház) fedezte. Szobatársam Rév. Martin J. Beukenhorst, a Belgiumi Egyesült Protestáns Egyházak elnöke volt. 16 bizottság formálódott, komputerek osztották be a tagságot. Jóllehet a katona-papság beszámolóját hallottuk, felekezetközi viszonyokról, nevelésügyről, evangélizációról stb., mégis a sajtó befolyása alatt a 13. számú bizottság volt az érdeklődés középpontjában: „Emberi Szexualitás”, mintha az lett volna bibliailag és egyházilag is a legfontosabb tárgyalnivaló. Még az én bizottságomban is (egyházi fegyelem és szolgálat) a lelkipásztorok szekszuális visszaéléséről többet tárgyaltak, mint az új egyháztagok, presbiterek oktatásáról és felszenteléséről. Hála Istennek a gyűlés újra kimondta, hogy Isten Szava az irányadó és legfőbb hatalom. A házasság pedig csak férfi és nő között elismert, keresztyéni hűségben leélendő. Más éppoly fontos, említendő esemény volt Észak- Korea és Dél-Korea keresztyén vezetőinek a kézfogása. „Egy rövid hitvallás” is íratott, a közgyűlés elfogadta, sőt meg is zenésítették. Jó volt hallani, hogy a presbiteriánusok számára is a kálvini református hagyomány a legfontosabb. Ez mutatta, hogy jóllehet nem volt olyan szenzációt keltő, mint a 13. bizottság témája, de legalább oly fontos volt a többié is. Az adminisztráció nagyon jól működött. Elektronikus úton szavaztak, egy nagy TV ernyőn pár másodpercen belül az eredmény látszott számokban meg grafikusan. Mikrofonok voltak mindenütt, de csak 2-3 percig lehetett beszélni, automatikusan leálltak. így volt majdnem mindenkinek lehetősége a hozzászólásra. Az ifjúság és a teológiai hallgatók képviselői szavaztak először, majd a többi képviselő. Ez a módszer nagyon lelassította az eljárást, de ahogy ők mondták „ez a presbiteriánus módszer” — lehetőség szerint mindenkit meghallgatunk. S bizony, több mint 700 résztvevő volt jelen. A gyűléstermen kívül a nagy AIDS-takaró volt kiállítva. Vigyázva ballagtam el részei mellett. Ebédekre hívtak meg bennünket, ökumenikus delegátusokat. Ahogyan az egyikről jöttünk vissza, nagyhangú, körbejáró csoport énekelt vagy protestáltak, vagy pártoltak, nem voltunk biztosak — no, de ez az ország demokráciát gyakorol. A dokumentációk halmaza már a gyűlés előtt több mint 12 centiméter vastag volt, a gyűlés alatt pedig a duplája. No, de legalább nem kell hónapokig várni a jegyzőkönyvre, mert még a következő gyűlés előtt megkaptuk az eredményt. Az amerikai posta külön mini-hivatalt állított fel, ahol a közgyűlés speciális pecsétjével látták el az onnan kimenő leveleket. Minden nap istentisztelettel kezdődött és végződött. Ezekre külön kis énekeskönyvet nyomatnak, sőt a két nagy istentiszteletre, amire majdnem négyezer ember jött el, még másik könyvecskét készítettek. A nyomás minősége elsőrendű volt. Biblia tanulmányozó csoportok is jöttek össze reggelenként. Nem csak vendégek voltunk, hanem a presbiteriánus család tagjainak éreztük magunkat. Bejelentettem, hogy ez az egyház majdnem akkora, mint a magyar reformátusoké, ők 2 900 00 tagot vallanak be, mi kb. 3 milliót (1982-ben kiadott hivatalos iraton). Csak az fájt, hogy az amerikai élethez hasonlóan itt is az elnőiesedés üti fel a fejét. Csak papok azok, akiket szekszuális bűnözőknek neveztek. Isten olyan, mint a szoptató anya, aki gyermekét szereti, s így szeret benmünket is. Szinte elgondolkoztatott, hogy ezután Istent mint Atyát, vagy mint milói Vénuszt kell ábrázolni, — ha igazán ilyen módon igyekszünk az istenségét emberi gondolatok közé szorítani! Köszönöm, Püspök Úr, hogy elküldött, köszönöm APE, hogy oly bőkezűen vendégül láttak, sokat tanultam, pl. gyülekezetem klasszikus zenére írta majd használja, az ott tanult szép, modern énekeket; sokat tanultam, amit kívánok bevezetni, s amit okvetlenül kívánok elkerülni. Illés Lajos ökumenikus titkár
