Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-11-01 / 6. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal TÜNDÉRKERTBŐL — TEMETŐ .. . FORGON PÁL KÁRPÁTALJAI PÜSPÖK LEVELE CEAUSESCU ELNÖKHÖZ A kárpátaljai Református Egyház püspöke, Forgon Pál az alábbi levelet írta és juttatta el Nicolae Ceausescuhoz, Románia államfőjéhez: Kedves Testvérem! Vegye e megszólitást szívesen, kedvesen, mert annak tartom: testvérnek. Szomszédok vagyunk, mégis egy világ választ el bennünket egymástól. Ön — megújulni indult világunkban — a letűnt sztálinizmus megtestesítője, méghozzá azon a földön, ahol a XVII. század első felében az akkori világnak minden időkre fényes példát mutató volt az uralkodás, a kormányzás, a nemzeti kisebbségek és az egyházak élete. Tündérkert volt! Szerény személyem pedig a kárpátaljai Magyar Református Egyház püspöke, aki magam is szenvedője voltam „dicső” szellemi elődje diktátorságának. Régen érzem az indíttatást, hogy én is írjak, tiltakozzak, annyi ilyen végtelen sorába beállva. Nem feddek, nem oktatgatok, nem ítélkezek. Féltve szeretettel szólok, kérek. Az ítélet Istené, aki rettenetes Isten is tud lenni. Látjuk a történelemből, ha nem vagyunk vakok. Isten mindent ítéletre von, akiről gyermek és ifjú korában Ön is hallott jó szüleitől. Kár, hogy elfelejtette. ,,Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek, nem mehettek be a mennyeknek országába” (a szeretet, béke, testvériség országába) . Én, mint 77 éves, idős, sok mindenen átment, sokat tapasztalt őrálló, vigyázó, figyelő, felelős ember, testvéri szavakat szeretnék mondani. Nézve a televíziót, hallva a közléseket, értesülve onnan jött testvérektől az erdélyi életró'l, magamban — s gondolom másokban is — régebben egész jó vélemény, kedves kép alakult ki a romániai vezetőről. De az utóbbi, egyre elfajuló események, hírek, mindent megváltoztattak bennem és népünkben. A tündérkert •— ha igy megy tovább a történelem menete —, temető lesz, annyi a könny, seb, áldozat, értékpusztulás, tengernyi szenvedés, az emberi jogok halálos, gyilkos semmibe vételével. Falvak, települések ezreinek földdel egyenlővé tétele! Óh jaj!... S miért? Mert szaporítani kell a szántóföldeket. Ezzel indokolják minősíthetetlen, bűnös szándékukat, munkájukat. Ez aztán rossz peresztrojka! Én ajánlok egy jó megoldást. Fiatal pap voltam egy faluban és egy 24 holdas földműves ezt a bölcs tanítást adta nekem: Nem kell sok föld ahhoz, hogy sokat termeljünk. Hanem az a fontos, hogy minden munkát idejében és lelkiismeretesen, jól kell elvégezni és a földet jól meg kell trágyázni. így két hold föld terem annyit, mint máskülönben három hold teremne. így húszezer hold harmincezret jelentene. így kell hozzáállni a termeléshez. S akkor nem az eltüntetett falvak helyén teremne meg a tervezett kenyér, amely ízes és tápláló soha nem lenne. Mert rajta Isten áldása nem lenne. Üzenjük kedves román, német, magyar testvéreink: így szerezzetek új szántóföldeket. Ezek áldottak lesznek. Segítsen meg ebben a Mindenható. Tudom, naivnak látszik ez a látás, de ha megvalósul, akkor újra szép lesz Erdély országa, boldog Románia lakossága s így lesz nagy „mindenható” ura is, akit áldanak majd a népek. De ma még! ? .. . Nemzeti és vallási biztonságban nincsenek a kisebbségek. Nabukodonozor, Nero elemében vannak. Feltámadt Hitler, Sztálin . ..? A IV. században egy ideig Konstantin császár sem maradt le a nagy menetben. De egy idő múlva hallgatott az égből jövő szóra, engedett az égi jelnek. Más lett. Megtért. Szabadságot adott az addig üldözötteknek, gyűlölteknek. Erőssé, naggyá lett birodalma, s ő is Nagy Konstantinná. Még nem késő. Még kegyelmi időt élünk. Még mindent Istentől rendelt helyére lehet tenni. Nabukodonozor tüzes kemencéjében sértetlenül maradnak a bátor hitvallók. Az oroszlánok verméből kiszabadulnak az imádkozó Dánielek. A szenvedőké, tűrőké a mennyeknek országa. Az alázatosakat az ítélő Isten felemeli és „azokat, akik kevélységben járnak, meg tudja alázni”. A kárpátaljai száznegyvenezer magyar református nevében írom e levelet, amit dühösen el lehet dobni, mérgesen szét lehet tépni. De ne tegye ezt, Testvérem! Mert akkor tűzzé lesz szívében és égetni fog kegyetlenül. „Az én beszédeim soha el nem múlnak” — mondja a világ Megváltója. Romániának is Megváltója Ö. „Szeressétek egymást” — felhívása sürgősen kötelez. „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.” A Szamos, Maros, Tisza, Duna, a Kárpátok és a Hargita minden cseppjével, csendesítő hullámával, meg fenyveseivel és viharokkal dacoló porló szikláival, minden boldog és boldogtalan itt élő és egyszer békésen „hazatérő” lakójával egy szívvel és szájjal minden nap kérje, mondja: Van Isten az égben, aki meghallgatja. „Hozd el, JJram, országodat, hozd. / Lelked nekünk ajándékul oszd. / Lásd, az ember mennyit szenvedett, / Amióta Téged nem szeret. / Óh! Azóta jó napot sem látott. / Gyűlöletben ég a lelke el. / Óh! Űr Jézus, szánd meg újra s / Rég várt szent országod: / A mennyország, béke-ország végre jöjjön el.” Hadd kérdezzem meg búcsúzóul, reménységben örvendezve, csendben: mi magyarok, oroszok, ukránok, románok, németek, zsidók Kárpátalján békésen, szépen együtt élünk; miért nem lehet ez így Romániában is?! Boldog az az államfő, akiért az alattvalók szívből igazán együtt imádkoznak ... ALAKULJON ORSZÁGAS REFORMÁTUS MISSZIÓI SZÖVETSÉG SZÁNDÉKNYILATKOZAT Az alábbi szándéknyilatkozat készítőinek nevében Bojtor István göncruszkai lelkipásztor juttatta el szerkesztőségünkhöz a dokumentumot, kérve annak közlését. Mint levelében írja, a további eseményekről a maga idejében tájékoztatást küldenek. A Szerkesztőség. (Ref. Lapja) A Doktorok Kollégiumának Debrecenben, 1989. VII. 28— IX. 1-ig tartott ülésén résztvevő missziói előadók lelkésztársainkkal együtt — egyházunk helyzetéről beszélgetve — arra a felismerésre jutottunk, hogy Urunktól kapott küldetésünk teljesebb betöltése érdekében hasznos lenne egy Országos Református Missziói Szövetség megalakítása. Nem a már meglévő szervezetek számának szaporítása céljából, hanem azért, mert Isten Igéje sürget: „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog tenéked a Krisztus.” (Efézeus 5:14.) — A küldetést és ígéretet adó Isten kapukat nyitott előttünk (I. Kor. 16:9.) — A feladatok erőinket meghaladják. „Az
